|
A Habeas Corpus Munkacsoport pártoktól független közhasznú jogvédő szervezet
- látván, hogy a kormánypolitika már-már megszokásszerű alkotmánysértései megkérdőjelezik a magyar államiság ünnepének értelmét; - tapasztalván, hogy a hátrányosan megkülönböztetett nők, a bántalmazott gyermekek, a szexuális kisebbségek a legtöbbször nem számíthatnak a magyar jogrend valódi védelmére; - felismervén, hogy sem a magyar Alkotmány, sem más törvény nem épített ki a romák, a nők, a gyermekek, a HIV-pozitívok, a férfiak hibájából abortuszra kényszerülő nők, a szexuális kisebbségek, a nő- és leánykereskedelem valamint a prostitúció áldozatai hathatós jogvédelmére alkalmas fogalmi alapokat; - meggyőződvén Magyarország korszerű alkotmányos alapokra helyezésének szükségességéről; augusztus 20-a, a magyar államiság ünnepe alkalmából felhívással fordul a Magyar Köztársaság valamennyi polgárához és szervezetéhez, s kezdeményezi, hogy érdemi párbeszéd kezdődjék arról, milyennek óhajtják Magyarország alkotmányos rendjét az ország polgárai: FELHÍVÁSAz ezeréves magyar államiság ünneplése merő szemfényvesztés mindaddig, amíg a mai Magyarország alkotmányos rendje fölött sötét felhők tornyosulnak, amíg az alkotmány nem egyéb jókívánságok olyan gyűjteményénél, amelyet a kormányon lévő pártok és egyes közhatalmi szervek önös érdekükben jóformán bármikor figyelmen kívül hagyhatnak, amíg a kormánypolitika sorozatosan semmibe veszi az állam és egyház szétválasztásáról szóló alkotmányi rendelkezést, amíg a rendőri önkény előtt még az emberélet sem szent.Ezért felhívással fordulunk a Magyar Köztársaság valamennyi polgárához és szervezetéhez, hogy érdemi párbeszéd kezdődjék arról, milyennek óhajtjuk Magyarország alkotmányos rendjét, mi, az ország polgárai. Hazánk sarkalatos törvénye, az Alkotmány ma sajnos nem olyan jogi dokumentum, amelyet valamennyi polgár és szervezet valóban köteles megtartani, amelynek megszegése minden esetben hathatós szankciókat von maga után. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a mai jogrendszer nem ad választ az alkotmányos rend valamennyi súlyos megsértésére. Akadozik a jogrend védelmére hivatott szervek működése is, a rendőrségtől egészen az Alkotmánybíróságig. Ezért úgy látjuk, szükség van a jogrend védelmére vonatkozó alkotmányos szabályozás reformjára. Az Alkotmányba javasoljuk iktatni a polgárok azon jogát, hogy: - ismerhessék meg és törvénytelenség esetén kifogásolhassák a közpénzeknek a kormányszervek, önkormányzati intézmények, költségvetési támogatást kapó cégek, szervezetek és egyházak általi felhasználását; - a rendes bíróságok előtt felléphessenek az alkotmánysértő közhatalommal szemben, s kezdeményezhessék a törvénytelenség okozóinak személy szerinti felelősségre vonását is; - bírói úton kártérítést követelhessenek az államtól abban az esetben is, ha a polgárt jogalkotási mulasztás miatt éri hátrány. Mint jogvédő szervezet, úgy tapasztaljuk, hogy: - a hatályos Alkotmány csak igen nagy hézagokkal tölti be az ország emberi jogi alaptörvényének funkcióját; - az Alkotmány emberi jogi rendelkezései kevéssé tükrözik az utóbbi 30 évben a világban szerzett tapasztalatokat és elért eredményeket, több helyütt homályosak; - az Alkotmány emberi jogokra vonatkozó fogalmai alkalmatlanok számos fajta súlyos diszkrimináció elleni küzdelemre; - a hátrányos megkülönböztetés tilalma önmagában nem elégséges a kisebbségek jogegyenlőségének előmozdítására; - a gyakorlatban szinte semmit sem jelent az az alkotmányi passzus, mely szerint "az embereknek ... bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti"; ezért elengedhetetlennek látjuk az Alkotmányban annak rögzítését, hogy: - a hazánkban rendszeres hátrányos megkülönböztetésnek kitett kisebbségeket átfogó, a kisebbségek valóságos jog- és esélyegyenlőségének előmozdítására irányuló, a kisebbséget sújtó hátrányok jellegéhez igazodó jogvédelmi, oktatási, szociális illetőleg gazdasági intézkedés-sorozatokkal kell támogatni; - a törvényhozás köteles gondoskodni az emberi jogok valamennyi megsértésének áldozatait megillető jogorvoslati formákról; - az állam alkotmányos kötelessége intézkedéseket hozni a megkülönböztetés azon rejtett, nem szándékos formáinak felszámolására is, amelyek az egyes kisebbségek sajátos helyzetének figyelmen kívül hagyása miatt a kisebbségek tagjait egyes élethelyzetekben aránytalanul nagyobb terhek viselésére kényszerítik, s ezáltal vezetnek a kisebbségek hátrányos helyzetének előidézésére illetve fennmaradására; - de mindaddig is, amíg a romák, a nők, a testi és szellemi fogyatékosok, a HIV-pozitívok, a homo- és biszexuálisok, a transzneműek hátrányos helyzetű csoportnak tekinthetők, a törvényhozás különös kötelessége rendszeresen áttekinteni e kisebbségek helyzetét, és megfelelő lépéseket tenni nehézségeik kiküszöbölésére, jogvédelmük biztosítására. Sajnos a jogállamiság legfőbb őrének, az Alkotmánybíróságnak a működése sem mentes a zavaroktól: van olyan indítvány a testület előtt, amelyről az Alkotmánybíróság nyolc év alatt sem döntött. Az Alkotmánybíróság 1993 óta nem ad választ arra a kérdésre, ellentétes-e az alkotmánnyal a homoszexuálisok büntetőjogi diszkriminációja, a melegeknek és leszbikusoknak a "természet elleni fajtalanság" vádjával történő megbélyegzése. Ezért olyan alkotmánymódosítást javasolunk, amely szerint amennyiben az Alkotmánybíróság nem hoz határozatot valamely jogszabály alkotmányellenességének megállapítását kérő indítvány tárgyában, úgy meghatározott határidő elteltével kérelemre a kifogásolt jogszabályt automatikusan meg kell semmisíteni. Felháborító, hogy miközben a rendőrségtől elbocsátják a melegeket, s ezt a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyja, aközben hivatásos rendőr és katonatiszt maradhat olyan férfi, aki feleségét, anyját bántalmazza, vagy más erőszakos bűncselekményt követ el. Miközben a szexuális kisebbségek tagjait a "családi értékekre" hivatkozva éri hazánkban számos megkülönböztetés, erre hivatkozva tagadják meg tőlük például a házasság és az öröklés jogát, aközben hiányzik az Alkotmányból a családon belüli testi, lelki és szexuális erőszak minden formájának egyértelmű elítélése. Sem az Alkotmány, sem más törvények nem nyújtanak megfelelő védelmet a gyermekeknek a családon belüli testi, lelki és szexuális bántalmazása ellen. A Habeas Corpus Munkacsoport jogsegély-szolgálatának tapasztalatai arra mutatnak, hogy ma Magyarországon a kislányok ellen az apjuk által elkövetett nemi erőszakot az esetek többségében sajnos csak papíron üldözi a törvény, a valóságban nem. Az Alkotmánynak ezért szerintünk ki kell mondania, hogy: - a gyermekét súlyosan bántalmazó szülőt meg kell fosztani szülői jogaitól; - a gyermeknek joga van véleményt nyilvánítani arról, érte-e őt bántalmazás, s hogy kíván-e az őt bántalmazó szülővel kapcsolatot tartani. Szükséges, hogy az Alkotmány a "házasság és a család intézményének" védelme helyett valamennyi egyenlőségen, együttműködésen, az esetleges gyermekek jogainak tiszteletén alapuló családi közösség védelméről rendelkezzék. Ma sajnos ugyanis az állam a házasság és a család védelmének ürügyével igen gyakran az erőszakos, bántalmazó kapcsolatok fennmaradását támogatja, nehezíti a bántalmazott nők és gyerekek biztonsághoz jutását. Egyaránt igaz ez a jogrendszerre, az azt alkalmazó hatóságokra, sőt az állami támogatással működő szolgálatokra is. A nők és gyermekek jogainak eltiprásán alapuló család álláspontunk szerint nem szabad, hogy alkotmányos védelmet élvezzen. Ezért: - Alkotmányban rögzítendő állami feladatnak tartjuk a családon belüli erőszak folyamatának megszakítását; annak kimondásával, hogy nem lehet úgy tekinteni, mintha az áldozatok beleegyezésüket adták volna a bántalmazáshoz. - A polgári jognak az áldozatok alapvető jogainak védelme érdekében tekintetbe kell vennie a bántalmazó és áldozata egyenlőtlen helyzetét, s segítenie kell az áldozatot önálló élete kialakításában. - A súlyos bántalmazókkal szemben szükségét látjuk: - a családból állami beavatkozásra történő eltávolításukat; - büntetőjogi mellékszankcióként a házasságtól való eltiltás bevezetését. Paternalista módon közelíti meg a hatályos Alkotmány a nők reproduktív szerepét. Elégtelen az anyáknak csupán mint passzív alanyoknak nyújtandó támogatásról és védelemről rendelkezni. A Habeas Corpus Munkacsoport szerint ehelyett a nők jogainak világos kimondására van szükség. A nem kívánt terhességekért a felelősség álláspontunk szerint a férfiakat terheli. Alkotmányos szabálynak javasoljuk ezért, hogy: - a Magyar Köztársaság a férfiak és nők jog- és esélyegyenlősége érdekében a nőknek a terhességgel és gyermekvállalással kapcsolatos többletterheit minden lehetséges módon speciális női jogok biztosításával is ismerje el; - legyen tilos korlátozni a nők jogait a bennük megfogant magzatra vagy megszületett gyermekükre hivatkozva; - a nőket teljes szabadság illesse meg a gyermekvállalásról hozandó döntéseikben. Alkotmányos szinten elítélendőnek tartjuk a szexuális kizsákmányolás minden formáját, így különösen a prostitúciót. Álláspontunk szerint a prostitúció visszaélés, jellemzően a nők elnyomása, megalázása, a nőkereskedelem és a nők elleni erőszak egyik formája. Ezért alkotmányba emelendő, hogy az emberi test nem lehet áru, hogy a szexuális önrendelkezésről pénzért éppúgy nem lehet lemondani, ahogy az életünkről sem. Büntetendőnek tartjuk a prostitúció szervezőit és kizsákmányolóit, a prostituáltakkal visszaélő klienseket is. Támogatjuk "az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában" New Yorkban kelt nemzetközi egyezményt. Törvény alkotását indítványozzuk a prostituáltak védelmére és társadalmi reintegrációjuk elősegítésére. További garanciákra szorul a világnézeti szabadság, az egyházaknak az államtól való elválasztása. Javasoljuk, hogy az Alkotmány mondja ki: költségvetési támogatásból az egyházi intézmények is csak mindenki előtt megkülönböztetés nélkül nyitva álló és világnézetileg semleges szolgáltatásokat láthatnak el. Budapest, 2001. augusztus 19., vasárnap Habeas Corpus Munkacsoport Juhász Géza, igazgató | ||
English version
