Az első felfüggesztő végzés a 199. § alkotmányellenessége miatt

végzést:

I n d o k o l á s

Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 199.§-a szerint Az a 18. életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb azonos nemű személlyel fajtalankodik, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezen törvényi tényállás a Btk. XIV. Fejezetének II. Címében a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében található.

Az 1878. évi V. törvény (Csemegi kódex) ugyancsak a XIV. Fejezetben A szemérem elleni bűntettek és vétségek körében a 241.§-ban szabályozta először a természet elleni fajtalanságot. E szerint férfiak között véghezvitt fajtalanság, úgyszintén embernek állattal elkövetett fajtalansága a természet elleni fajtalankodás vétségét képezi, és egy évig terjedő fogházzal büntetendő. A nők közötti fajtalanságot a törvény büntetni nem rendelte, ahogy a 232-236.§ szerinti nemi erkölcs elleni bűncselekményeket ugyancsak csak férfiak követhették el nőszemély sérelmére.

Az 1961. évi V. törvény 279.§ szerint Három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a) az a 20. életévét betöltött személy, aki a 14. életévét már betöltött, de 20. életévét még túl nem haladott személlyel természet elleni fajtalanságot követ el, b) aki természet elleni fajtalanságot másokat megbotránkoztató módon követ el. A 278.§ szerint az azonos nemű személyek között véghezvitt fajtalanság minősül természet elleni fajtalanságnak. Ezen törvény 226.§-ában szabályozott erőszakos közösülés bűntettét tettesként továbbra is csak férfi követhette el, míg a 277.§-ban szabályozott szemérem elleni erőszakot már mind férfi, mind nő tettesként magvalósíthatta.

Az 1978. évi IV. törvény 199.§-a a fentiek szerint szabályozza az azonos nemű személyek közötti fajtalanságot. A 197.§ szerint az erőszakos közösülés bűntettét a törvény kihirdetésekor tettesként továbbra is csak férfi követhette el, míg a 198.§-ban szabályozott szemérem elleni erőszakot mind férfi, mind nő, és ugyanez vonatkozik a 199.§-ban meghatározott természet elleni fajtalanságra.

Az 1997. évi LXXIII. törvény 22.§-a módosította a Btk 197.§-át, így a jelenleg hatályos Btk. szerint az erőszakos közösülést tettesként ma már nő is elkövetheti.

Ezen áttekintésből kitűnően a törvényalkotó ma már a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében az alanyi oldalon a férfiak és nők közötti különbségtételt megszüntette, és a nemhez való tartozás megkülönböztetése nélkül rendeli büntetni a nemi élet szabadsága elleni támadásokat.

A jelenleg hatályos Btk. szerint a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében az életkornak különös jelentősége van. A 199.§-t kivéve a többi bűncselekmény esetében a büntetőjogi felelősségre vonás korhatára a Btk. 23.§-ára figyelemmel a 14. Életév betöltése. A sértetti oldalt tekintve a 12. Életév alatti személy sérelmére elkövetett erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak és természet elleni erőszakos fajtalanság minden esetben a Btk. 210.§-ára tekintettel erőszakosan elkövetettnek minősül.

A Btk. 201. §-ában meghatározott megrontás bűntettét a 12. életévét betöltött, de 14. életévét meg nem haladott azonos vagy külön nemű személy sérelmére lehet megvalósítani.

A fentiekből kitűnően a 14. életévét betöltött személlyel folytatott heteroszexuális kapcsolat büntetőjogilag nem elítélendő, azonban a Btk. 199.§-a alapján az azonos nemű személyek közötti szexuális kapcsolat igen, de csak abban az esetben, ha az azonos neműek kapcsolatában az egyik elkövető a 18 életévét betöltötte. Ebből következően a büntetőjogilag egyébként felelősségre vonható 14. életévét betöltött, de 18. életévét meg nem haladott ún. fiatalkorú az azonos neműek kapcsolatában büntetőjogilag nem vonható felelősségre.

Figyelemmel a természet elleni fajtalanság büntetőjogi szabályozásának eddigi történetére, a bíróság álláspontja szerint az életkor meghatározása teljesen önkényes és az alkotmányosan nem alátámasztott. Ezt mutatja, hogy az 1961. évi V. törvényhez képest is az 1978. évi IV. törvény megváltoztatta az életkort mind az alanyi oldalon, mind a sértetti oldalon.

Az 1978. évi IV. törvény 199.§-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a 18 éven aluli sértett egészséges nemi fejlődését kívánja védeni a törvény ezzel a szakasszal, még abban az esetben is, ha házasságkötés folytán az nagykorúvá vált. A bíróság álláspontja szerint azonban a biológia tudománya illetve az orvostudomány jelenleg nem tudja meghatározni az azonos neműekhez való érzelmi és szexuális vonzódás okát, így az sem állapítható meg, hogy egy nagykorú személynek egy azonos nemű 14. életévét be nem töltött személlyel való szexuális kapcsolata hátrányosabban érintheti-e az egyén nemi fejlődését, mint a heteroszexuális kapcsolatban.

A fentiek alapján felmerült a bíróságban a kérdés, hogy ha a heteroszexuális kapcsolat miatt a büntetőjog nem tartja szükségesnek a 14. Év felettiek védelmét, akkor van-e annak alkotmányos indoka, hogy az azonos neműek kapcsolatában ugyanezt a büntetőjog eszközeivel védeni kell.

Ez a kérdés annál is inkább felmerül, mert a vádlottak hivatkozása szerint 34 európai ország közül Magyarországon kívül mindössze Angliában, Ausztriában, Bulgáriában és Finnországban van különbség az életkor alapján a heteroszexuális illetve az azonos neműek kapcsolatának büntetőjogi megítélése között.

Az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmányának 8.§ (1) bekezdése szerint A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

A (2) bekezdés szerint A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

Az Alkotmány 70/A.§-ának (1) bekezdése szerint A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

A bíróság álláspontja szerint a Btk. 199.§-ában meghatározott természet elleni fajtalanság bűntette nem áll összhangban az Alkotmány hátrányos megkülönböztetés tilalmát biztosító alapvető emberi jogi rendelkezéssel, amikor az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot büntetni rendeli, szemben a heteroszexuális kapcsolattal. Mind a heteroszexuális személyek, mind a saját nemükhöz vonzódó személyek azonos méltóságú személyként kezelendők, és az ezzel ellentétes rendelkezés a bíróság megítélése szerint alkotmányellenes.

Mindezekre figyelemmel a bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII: törvény 38.§-a alapján kezdeményezi az 1978. évi IV. törvény 199.§-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, és a 37. § alapján javasolja annak megsemmisítését, mert álláspontja szerint ezen szakasz az Alkotmány 70/A.§-ába ütközik.

Ennek függvényében kezdeményezi a bíróság annak vizsgálatát is, hogy az 1978. évi IV. törvény 200.§-ának önálló törvényi tényállásként való megjelenítése indokolt-e. Mind ezen szakasz, mind a Btk. 198.§-a az erőszakkal, minősített fenyegetéssel, valamint védekezésre illetve akaratnyilvánításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett fajtalanságot rendeli büntetni, azzal, a különbséggel, hogy míg ez utóbbi a heteroszexuális kapcsolatban, az előbbi az azonos neműek kapcsolatában valósítható meg.

Budapest, 1998. szeptember 18.