|
A NINCS ötlete valamikor 1994-ben merült fel először bennem. Nem igazán tetszett, hogy egy olyan állítólagos közösség (a buzik) tartanak rám igényt, akikkel én nem tudok azonosulni. Az azonosulás hiányának legfőbb oka az volt, hogy úgy gondolom, nem feltétlenül a nem az ember szexualitásának legfontosabb jellemzője. Lehet ugyan valakit pl. biszexuálisnak hívni, ha neki tök mindegy, hogy milyen nemű az az ember, akibe szerelmes, vagy aki után vágyat érez, de ez még mindig azt hangsúlyozza, hogy az illető szexualitásának az az egyetlen fontos tulajdonsága, hogy mindegy. Mi van viszont, ha fószerkámnak tényleg van egy olyan heppje, ami minden másnál fontosabb, pl. az, hogy vágyának tárgya alacsonyabb legyen nála, hosszú hajú és vastagcombú. ha ez megvan, akkor már mindegy, hogy nő vagy férfi a másik, talán az is, hogy ember-e. (Pl egy vastagcombú, hosszúszőrű kutya - aki itt most elkezd röhögni, abban csak a társadalmi konvencióktól izmosra fejlődött fantáziátlanság dúl.) Két hasonló példát találhat bárki a Buzológia cím alatt. A dologgal végülis az a helyzet, hogy pont annak az elnyomó ideológiának a fogalomrendszerét kéne elfogadnom (ti. a heteroszexizmusét), amelyet annyira nemszeretek. A heteró-homó kontinuumon az embernek szinte kötelező valahova besorolnia magát, de mi van, ha ez nem az én szempontom, ha úgy élem meg minden alkalommal amikor megkérdik tőlem, hogy hideg vagy meleg, mint egy iszlám hívő azt a kérdést, hogy hisz-e Mária szeplőtelen fogantatásában? Mi van, ha nem tudom a saját szekszualitásomat értelmezni a két véglet között?
Aztán persze a NINCS-csel nem sikerült elrugaszkodni a heteroszexizmus normarendszerétől. A dolog akkor kezdett gyanússá válni (ja, ha valaki még nem tudná, a NINCS az azt jelentette, hogy Nemi Identitás Nélküliek Csoportja, szóval akkor fogtam gyanút először,) mikor megkérdezték a CITY TV-ben, hogy akkor nekünk mi van a két lábunk között. (Persze sokkal diszkrétebben.) Nem is attól jöttem zavarba, hogy mi lenne a lábunk között - erre még csak-csak tudtam volna válaszolni, vagy mondjuk lehúzhattam volna a gatyámat a kamerák előtt megelőzve a további hasonló kérdéseket - hanem attól, hogy az, ami a mi lábunk között lenne, az a mi lábunkhoz kapcsolódik. Kicsit világosabban: a műsorvezető lekollektívezett minket, azt feltételezte, hogy bennünk akkor van valami közös, van egy közös identitásunk, az, hogy nincs identitásunk. Persze teljesen indokolt volt ez a részéről, hiszen mi azt mondtuk, hogy nekünk nincs, mi olyanok, nélküliek vagyunk, és nem azt hogy ne legyen, vagy ne legyen kötelező. Ugyanolyan hamis kollektív mit hoztunk létre, mint amilyentől szabadulni akartunk, ugyanúgy azt hangsúlyoztuk, hogy nekünk (ha valóban olyanok voltunk, akkor) az a legfontosabb tulajdonságunk, hogy nem vagyunk besorolhatók. Megintcsak a heteroszexista szempontból visszanézve próbáltuk meghatározni magunkat. A megoldás gyorsan jött: a NINCS-nek is úgyis az lett volna az értelme, hogy tegyen a szexista megkülönböztetések ellen, hát alakítsunk egy olyan szervezetet, mely ezért vagy ilyen célokért küzd, és ne firtassuk, ki hogyan értelmezi (értelmezi-e) a saját kekszualitását vagy a lába közét. Arra is rájöttünk, hogy a szexualitás nem az egyetlen izgi téma, hanem van más is a világon, ami legalább annyira méltánytalan társadalmi ellenőrzés alatt áll, mint a kex. Ekkor álltunk elő ilyen nevekkel, hogy Diákok a Nemi Sokszínűségért (ekkor még csak nemben, szexualitásban gondolkozva), aztán jött a Test Depolitizálása Társaság, meg még ki emlékszik, mi. A Habeas Corpus névre J.G. talált rá. ETC nevű szervezetet nem alapítottunk. A HCM tehát nem szakszervezet abban az értelemben, hogy valamilyen "érintetteket" tömörítene. Nyilván mindenkinek megvannak a saját személyes indítékai, hogy miért van benne a munkában, ezek kötődhetnek akár az illető egy jól körülhatárolt identitásához, melyet vállal is, pl. a vaksághoz. Mi azonban elvonatkoztatunk a státusztól, illetve senkire semmit nem mondunk, amit az magára nem vesz. Én ezért érzem jobban magam a HCM-ben, mint bármilyen más szervezetben, aminek eddig tagja voltam. Itt ugyanis nem erőltetnek rám olyan neveket, amelyeket én nem tartok érvényesnek magamra nézve: Kuszing Gábor vagyok teljes emberi mivoltomban és akár pillanatonként változó sokszínűségemben. K.G., 1997. VI. 18. vissza a régmúltba Mi a HCM? (rövid tanfolyam) | ||
English version
