A HCM mint látens buziszervezet

Épeszű se nem buzik se nem nem buzik inkább olvassanak regényt!

Mi hát az igazság?

2. Mint tudjuk, a homofóbia alapkérdése az, ki a buzi. Vagyis ahhoz, hogy egy egyesület meleg szervezet lehessen, az szükséges, hogy tagjai legyenek a buzik! Ezért be kell kukkantanunk a HCM tagjai szexuális identitásának rejtelmeibe.

3. Az előbbiek alapján immár minden kétség nélkül megállapítható, hogy a HCM buziszervezet: Ha egy szervezet tagjai közt ilyen sok a buzi, akkor az a szervezet de facto buziszervezet, titulálja akár közművelődési, akár horgászegyesületnek magát, vagy akár mint itt láttuk, a tagok nyeglén mellébeszélnek vagy a még pimaszabbak le is tagadják buziságuk vitán felül álló tényét.

Mindazonáltal van a buziszervezetségnek egy további fontos ismérve. Hisz például lehet, hogy egy csupa buzikból álló horgászegyesületben tényleg nem csinálnak egyebet, mint horgásznak. Ugyanakkor olyan egyesület is elképzelhető ahol senki sem buzi, mégis a buzik érdekében, javára, üdvére ténykednek. Ki ne ismerné például a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma elnevezésű szervezetet, ahol egytől egyig mindenki a KISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége exapparátcsikja, mégis, éjt nappallá téve a gyermekek jövőjéért dolgoznak! Úgyhogy akár buzik a tagjai, akár nem, meg kell vizsgálni a HCM-et atekintetben is, vajon a buzik érdekében csinálja-e, amit csinál? Kattints ide és döntsd el magad!

4. Már csak az a kérdés van hátra, tudatában van-e a HCM annak, mennyire, de mennyire a buzik nyomulását támogatja tetteivel. Mit mond a HCM?

Kezdeményezéseink, illetve azok publikus visszhangja talán valóban hozzájárul a magánélet szabadságát, az emberi jogokat tisztelő attitűdök kialakulásához illetve terjedéséhez, ezen belül valamelyest a sokféle különböző szexuális viselkedés egyenlő létjogosultságának társadalmi elfogadásához is.

Egy 1996 végén, Magyarország lakosságát reprezentáló 4000 fős mintán készült szociológiai felmérés eredményeinek egy 1991-es hasonló statisztikával való összehasonlítása azt mutatja, hogy az eltelt öt év folyamán a lakosságnak a homoszexualitásról alkotott véleménye jelentős mértékben megváltozott. E változás megítélésünk szerint a `homoszexualitás' témájának a médiákban való fokozatos térnyerésével hozható összefüggésbe. Ugyanakkor e folyamatban meglehetősen kis részt vállaltak a meleg és leszbikus szerveződések saját publicitásuk megteremtésével, a közvélemény kedvező alakulása inkább a homoerotika implicit ábrázolásainak és a véleményformáló értelmiség pártoló állásfoglalásainak valamint a jobboldal színvonaltalan vagdalkozásai bumeránghatásának tulajdonítható.

A magyar nyilvánosságban jelenleg nem észlelhetők a hetero/homoszexualitás végletes szembenállásának irányába mutató folyamatok. A magunk eszközeivel annak érdekében kívánunk tevékenykedni, hogy a homoszexualitás emancipációja minél kevesebb társadalmi konfliktus révén valósuljon meg. Ezen emancipáció legszerencsésebb irányát abban látjuk, ha egyáltalán elveszítené társadalmi jelentését az emberek neme. A buziság emancipációja így úgyszólván a buziság megszűnése lenne, úgy értve ezt, hogy a buziság fogalma, számontartása szűnne meg, az emberek megtanulnának a szexualitásról a partner neme által nem eleve sorsdöntően kettéosztott kategóriákban gondolkodni. És érezni!!!

Kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk a konfliktusmegelőzésnek. Ennek módját abban látjuk, hogy megnyilvánulásainkban
- a szexuális viselkedés mint a magánélet részének szabadságát, a lehetséges életformák erkölcsi egyenértékűségét hangsúlyozzuk
- elkerüljük a homoszexualitás és hasonló, erkölcsi vonatkozás nélküli kitalációk értékként való beállítását
- nem állítunk föl dichotóm képletet, a homo/heteroszexualitás poláris alternatíváiban való döntés mítosza helyett a szerelem és a szexuális fantázia megismételhetetlen eredetiségét hangsúlyozzuk
- igyekszünk az emberi személyről úgy gondolkodni és beszélni, mint akinek nem attribútuma a neme. A magyar nyelv etekintetben egyedülálló lehetőséget nyújt, hisz nálunk nincsenek nyelvtani nemek.