Az úgy kezdődött, hogy 1969-ben megszülettem. A születésnapomat nem mondom meg, mert csak olyanoktól szeretek ajándékot kapni, aki tudja, minek örülnék, és mert a szokásosan ajándékozott dolgok nagyobb része kellemetlen számomra. Ha mégis tudni szeretnéd a születésnapomat, kattins ide. A képeken rajtam kívül a testvérem, az anyukám, az apukám és a maci látható. Független tanúk szerint szőke hajjal születtem és bariton bőgést hallattam.  Az autoriter Apa elleni lázadás kezdete minden egyéb szocializációs hatásnál korábbra datálható.  Különösen az ejtett mindig kétségbe, amikor teljesen tartalmatlan büszkélkedés tárgyául szerepeltettek.  Nővérem és anyám jóvoltából mindig is fenséges utópiákért rajongtam.  Illemszabályokat nem ismerek.  Egy kis szomorkodásért mindenem odaadom.  Szegényes körülmények közt vagyok igazán boldog.  A technika fölötti irányításban minden hatalmi szenvedélyemet levezetem. Az emberekkel, még ha imádattal csodálnak és elém is borulnak, mindig kell még valami emberit is kezdeni: A hierarchia természetellenes űrt teremt.  Lenne-e állva pisilés patriarchátus nélkül?  A klóros vizet és csomó hasonló emberellenes előítéletet kiiktattam az életemből.  Ma már a járatlan utakon is biztonságban érzem magam. Az ismeretlen erdei gombától sem riadok meg.  Bármilyen hivatalos tanításban fölfedezem a logikai hibát.  Éljen május elseje! 1974 az első, amelyet már fölfogtam. Össze is fixálódott bennem a napsütéssel. Az első puskámat három év múlva sem tudtam szakszerűen elsütni. Azóta is inkább az öndestruktivitásban jeleskedem.  Például 1977 tavaszán a bal hüvelyk- és mutatóujjamat is elvágtam a baltával.  Ha mindig ekkora nagy udvaron élhetnék, még a korom felétől is szívesen megválnék.  A mondvacsinált szerepekben gyámoltalan vagyok.  A test fölötti önrendelkezés jogát felnőttkoromban kezdtem az embereknek tulajdonítani.  A zeneiskolában úgy gondolták, ez a muzeális tűzoltósági tenorkürt és a rajta fújkáltatott dögunalmas um-ca-cca - um-ca-cca nem fogja elvenni a kedvem a zenéléstől.  A "testnevelés" számomra ma is a háborús bűncselekményekkel esik egy megítélés alá.  Ez a focilabda se látott sose kaput.  A Börzsöny 1994 februárjáig csak a Gazdálkodj okosan-ból volt ismerős.  Ez itt egy montázs a Kettős Körös partjáról és Békésről, egy százforintos kommersz fényképezőgép jóvoltából, ami fél kockányival továbbította a képet. (A megfejtéseket "kéretlen, ostoba ajándék" jeligére kérem.)  Úri budai MDF-szavazókerület. Innen alighanem sokkal kilátástalanabbnak látnám az életem. Juhász Géza, 1998 (C) copyright Minden jogot fenntartok
vissza a nyitólapomra 629000 |