A HCM állásfoglalása a bajai abortuszügyben

Tisztelt Elnök Úr!

Kérem, hogy amennyiben a kiskorú P. Katalin törvényes képviselője által benyújtott abortuszkérvény hatálytalanításáról a bajai bíróságon hozott ítélet ellen az Ön által vezetett bíróságon fellebbezést nyújtanak be, szíveskedjen intézkedni, hogy a lehető leghamarabb hozzanak jogszerű döntést.

Egyben kérem, engedje meg, hogy tájékoztassam egyesületünknek ebben az ügyben elfoglalt álláspontjáról. Úgy véljük, az elsőfokú bíróság döntése nemcsak nélkülöz minden jogalapot, hanem sérti a kiskorú alperesnek az Alkotmányban rögzített jogát a szabadsághoz és az emberi méltósághoz. A bajai bíróság tévesen állítja szembe az anya önrendelkezési jogával a magzat élethez való jogát, ilyent ugyanis a magyar jog nem ismer. Az Alkotmány szerint minden embernek joga van az élethez. Az Alkotmány azonban nem deklarálja, hogy bármilyen más, emberinek nem minősülő lénynek is joga lenne az élethez. Az Alkotmánybíróság 64/1991 számú határozata szerint az Alkotmány alapján nem dönthető el a magzat emberi avagy nem emberi státuszára vonatkozó kérdés, ezt az AB a törvényhozó hatáskörébe utalta. A magzati élet védelméről szóló törvény azzal, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén jogszerűnek fogadta el a terhesség megszakítását, eldöntötte, hogy a magyar jog ezekben az esetekben az anyának a magzata élete feletti rendelkezési jogának ad elsőbbséget a magzati élettel szemben. Ez közvetetten a terhesség korai szakaszában lévő magzat jogilag nem ember voltának deklarálását jelenti.

Az anyának a fentiek szerint törvényes, hiszen törvény által méltányolt érdeke a terhességmegszakítás, a bajai bíróság szavával ennek csorbítására kitalált magzati "jogot" viszont semmilyen magyar jogszabály nem ismeri. Ennyiben még a joggal való visszaélésnek sem mondhatnánk a döntést, noha kétségtelenül az anya zaklatására és törvényes érdekeinek csorbítására vezet.

Ugyancsak nélkülöz minden jogalapot ebben az ügyben a méhmagzati gondnok kirendelése, hiszen arra csak akkor van mód, ha az a jogainak megóvása érdekében szükséges. Vajon a magzatnak mely jogára hivatkozhatott a gyámhatóság a gondnokrendeléskor? Mivel a magzat csak akkor jogképes, ha élve születik, ahhoz, hogy a magzatnak bármilyen joga lehessen, fel kell tételeznünk, hogy meg fog születni. A jog hierarchikus, nem engedi a feltételt saját folyományával felcserélni: A gondnok kirendelésének és fellépésének a magzat élveszületése ezért nem lehet célja, csupán utólag bekövetkező feltétele.

Ez így akkora abszurdum, mintha az örökséghez való jogunkból a szüleink meggyilkolásához való jogunkat találnánk levezetni.

Kelt 1998. március 21.

Tisztelettel