Közlemény az Alkotmánybíróság második abortusz-döntéséről

Máté Nóra hozzászólása

Olvastam az abortusz közleményeteket, és két gondolatot szeretnék hozzáfűzni:

1. "A terhesség illetve annak megszakítása a nőket terheli, ezt a természetes hátrányt az államnak nem fokoznia kell, hanem enyhítenie."

Egy apró ellenvetés: a terhességmegszakítás nyilván teher és hátrány, a terhesség már nem feltétlenül, vagy nem feltétlenül mindenki számára. Lehet, hogy sok nő a terhességet nem természetes hátrányként, hanem éppen ellenkezőleg, természetes előnyként éli meg. Egy ilyen közleménynek nem feladata értékelni a terhességet előnyként vagy hátrányként, ez az egyének dolga, kinek-kinek a maga életében a saját érzései szerint. Igazad van. Kösz. - JG. Különben egyetértek a közlemény többi részével.

2. Van egy ötletem az abortusszal kapcsolatos véget-nem-érő jogi-erkölcsi viták elkerülésére: az alapprobléma az a paradoxon, mely szerint az emberi élet a fogantatástól kezdődik, és az emberi életet az alkotmány védi, másfelől viszont az egyének önrendelkezesi jogát is védi az alkotmány, és erre hivatkozva bizonyos körülmények között (ezek folyton változnak és vita tárgyát képezik) a társadalom megengedi az abortuszt. Amíg ez a paradoxon így benne marad az alkotmányban és az egész jogrendben, addig nem várható előrelépés, mert önellentmondásos a rendszer. Két kiutat látok:

A) Az alkotmány nem csak egyszerre fogja a magzati életet, mint emberi életet, valamint a nő önrendelkezési jogát védeni, hanem azt is megmondja, melyiknek van prioritása: melyik az erősebb jog.

B) Az alkotmány a magzati életet teljesen külön kategóriaként fogja kezelni: se nem emberi életként, se nem élettelen dologként, hanem külön fogja szabályozni a jogrend a magzat jogait: bizonyos emberi jogokat megkap (pl. öröklés), másokat viszont nem (pl. bizonyos módszerekkel meg szabad ölni). Ez esetben az emberi élet jogilag a születéssel fog kezdődni.

Úgy gondolom, hogy az A) nem hozna valódi eredményt, mert bármerre is billenne a mérleg nyelve, azután az képezné vita tárgyát, hogy nem mégiscsak a másik jognak kellett volna-e prioritást kapnia - a prioritás eldöntése mindenképpen önkényesnek tűnik. Szóval én igazi megoldásnak a B) verziót tartanám, mert az az erkölcsi-világnézeti véget-nem-érő vitákra fordított energiát egy konstruktív tevékenységre fordítaná: meg kellene alkotni a magzatjogokat. Az itt a legnagyobb gond, hogy a magzatot az egyik tábor teljes jogú emberi lénynek tekinti, a másik oldal meg csupán potenciális életnek, amit akár meg is szabad szüntetni. Valójában nem tudjuk, mi az élet. Vannak különböző definíciók az anyagcserével, az agyműködéssel, a szivműködéssel kapcsolatban, de a dolog nem teljesen egyertelmű: sorra hozzák vissza az embereket a klinikai halál állapotábol, ugyanakkor vannak olyanok, akik öntudatlanul léteznek gépekre kötve és remény sincs arra, hogy visszanyerjék az eszméletüket. Vannak tehát átmeneti állapotok lét és nem-lét között. Miért ne lehetne a magzati lét egy fokozatos, kb. 9 hónapig tartó átmenet a nem-létből a létbe?

Juhász Géza folytatja:

A magzati létre nyugodtan lehet bármilyen definíciót alkotni, akár azt, amit javasolsz, és ami nekem például szimpatikus is, hogy "fokozatos, kb. 9 hónapig tartó átmenet a nem-létből a létbe". Azért nem lehet mégsem teljes konszenzus mellett ennyivel elintézni a dolgot, mert a magzatvédők tetszőleges definíció után azt fogják mondani, hogy az iménti definíció szerint minősülő valamit/valakit megilleti az élethez való jog, mégpedig annak is egy olyan erős változata, amelyből az abortusz tilalma kell, hogy következzen.

Az igazi kérdés szerintem a definíción túl az, hogy akarunk-e absztrakt elvekre és definíciókra felépített koherens jogrendszert, vagy megelégszünk olyannal is, amely mindig az épp kellően súlyos és egyúttal aktuális és a többségi diskurzus számára megragadható kérdésekre ad valamilyen, a lakosság butábbik 98%-a számára kielégítőnek és logikusnak tűnő választ. A hozzánk hasonlóan logikaközpontú egyének nyilván hajlamosabbak az előbbire. Az alkudozósabbak és az elvek problémakezelő ereje iránt bizalmatlanok nyilván az utóbbira hajlanak. Az Alkotmánybíróság pedig azt szokta csinálni, hogy az ízlésének megfelelő határozatokhoz körít valamilyen elvnek hangzó dumát. Hovatovább nincs is ennél jobb módszer, mi is ezt csinálnánk, legfeljebb picit kevesebb elvből, picit kevesebb csúsztatással, picit kevésbé önkényesen értelmezett definíciókkal, picit szigorúbb logikával vezetnénk le az érvényesnek tekintendő jogot.

Máté Nóra 2. Hozzászólása

Meg kell őket kérdezni, hogy miért. Válaszukban nem hivatkozhatnak arra, hogy az emberi élet a fogantatástól kezdődik, mert ez hitkérdés, és hitkérdésekben az alkotmány nem foglal állást. Annak, hogy a magzatot külön jogi kategóriaként kezeljük, éppen az az egyik oka, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint az élet kezdetét nem tudjuk minden kétséget kizáróan megállapítani. Csak annyit tudunk, hogy valamikor a fogantatás és a születés között van az élet kezdete, van, aki szerint a fogantatáskor kezdődik az élet, mások szerint a megtermékenyített petesejt méhbe való beágyazódásától, megint mások szerint egyfajta osztódasi stádiumtól, azt hiszem szedercsíra állapotként szokták emlegetni, vannak, akik egyes szervek vagy szervrendszerek kialakulását tekintik az élet kezdetének, sőt, olyan is van, aki szerint az élet a születéskor kezdődik. Egy ilyen alaphelyzetben az alkotmány (és semmilyen jogi dokumentum) nem képviselheti egyik álláspontot sem, hanem oda kell tennie az emberi lét kezdetét, ahonnan már egyetértés van: a születéshez.

A dolog hasonlít a vallásszabadság kérdéséhez: vallási kérdésekben a jog nem foglal állást, az állam és az egyház szétválasztásakor egyszersmind száműztük a vallási érveket a jogalkotásból: a jogi dokumentumok nem hivatkoznak Istenre, túlvilágra, Sátánra, boszorkányokra és ördögökre, szellemekre és ehhez hasonlókra. Mert ez hitkérdés, és vallásszabadság van. Ugyanilyen alapon az, hogy az emberi élet a fogantatás és a születés közötti intervallumban mikor kezdődik, ugyanúgy hitkérdés. Ezért nem hivatkozhatnak a magzatvédők a fogantatásra, mint az emberi élet kezdetére. Mint ahogy Istenre sem hivatkozhatnak, csak ezt már megszokták.

Ha azt gondolják, hogy a magzatnak olyan erős az élethez való joga, hogy ebből az abortusz tilalma következik, akkor ezt más érvekkel kell indokolniuk. Persze, én is tudom, hogy nem az lenne a reakciójuk az új koncepcióra, hogy "Ja, tényleg, igazatok van, mi tévedtünk, mégiscsak meg kell engedni az abortuszt.", de legfontosabb érvük semmivé foszlana. Mint ahogy régen a homoszexualitás kriminalizálásakor bátran lehetett hivatkozni a bibliára. Attól, hogy ma már nem lehet jogi kérdésekben a bibliára hivatkozni, a homoszexualitást vallási alapon támadók még nem békéltek ugyan meg a homoszexuálisokkkal, de a jogrend és a társadalom hozzáállása nagymértekben változott.

Slemmer László hozzászólása

Kedves Nóra!
Kicsit sarkítottnak érzem megállapításodat, hogy "Valójában nem tudjuk, mi az élet." Ugyanígy azt is mondhattad volna, hogy "Valójában pontosan tudjuk, mi az élet." Attól függ, ki az a mi. Van aki azt hiszi, hogy tudja, és van, aki azt hiszi, hogy nem. Visszatérve az abortusz-problémára: Ismereteim szerint a bírák között konszenzus van akörül, hogy mi a gyilkosság - valami olyasmi, ami ember halálát okozza. Az orvosok között viszont ugyanígy konszenzus van akörül, hogy mi a halál: a nagyagy működésének visszafordíthatatlan károsodása. Ha tehát egy élőlény nagyagya nem károsodik visszafordíthatatlanul, akkor életének megszűnése nem ember halála, életének megszűntetése nem emberi élet kioltása. A zigótának nincsen nagyagya, mint ahogy az ivarsejteknek sincs. A valódi erkölcsi probléma a kifejlett, működő nagyagyú - mondjuk héthónapos - embrió életének kioltása - például az anya életének megmentése érdekében.

Juhász Géza 2. hozzászólása

megjegyzések Slemmer Lászlónak:

Nem értem, mit kifogásol Nóra sarkítottságaként. Ön is azt írta: "Van aki azt hiszi, hogy tudja, és van, aki azt hiszi, hogy nem." Pontosan ez jelenti azt, hogy nincs konszenzus az élet mibenlétéről, s ezt akarhatta Nóra úgy kifejezni, ahogy kifejezte.

A gyilkosságról azt írja: "a bírák között konszenzus van akörül, hogy mi a gyilkosság - valami olyasmi, ami ember halálát okozza." Hát ez az, hogy csak "valami olyasmi". Az eutanáziáról folytatott viták arra utalnak, ez se világos, mint a nap, még az autoriter bírák számára sem.

hosszú válasz Máté Nórának külön írásban:

Ember-e a magzat a tudomány szerint?

Lásd még külön oldalakon:

. . . A nemkívánt terhesség bizony férfiprobléma . . . (Velősy Tamás: Abortuszról és egyebekről.)

A HCM álláspontja a bajai abortuszperről

Vendég-rovatunkban:
Bóta Károly: Ki döntsön a gyermekről? + VITA