Juhász Géza: Alkotmánybírósági indítvány a szexuális bűncselekmények ügyében

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Kérem az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg a Btk. 197. §-ban és a 198. §-ban a "házassági életközösségen kívül" szövegrészeket, valamint semmisítse meg a 199. §-t. Tekintettel azonban arra, hogy a többi kifogásolt rendelkezés alkotmányossága puszta törléssel nem állítható helyre, és hogy teljes megsemmisítésükkel számos, a társadalomra valóban veszélyes bűncselekmény büntetlenül maradhatna, illetve a törvény nem maradhat cím és a cselekményeket megjelölő kifejezés nélkül, a "A nemi erkölcs elleni bűncselekmények" cím, a "fajtalanság" és "természet elleni fajtalanság" kifejezések, a 197. § (1), 201. § (1), 203. § (3), 209. § és 210/A. § (2) tekintetében arra kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy ezeket a törvényhelyeket pro futuro semmisítse meg

Indoklás

A)
Törvényi kifejezések

A Btk. azzal, hogy látszólag egyfajta hipotetikus "nemi erkölcsöt" nyilvánít védett jogi tárggyá, valamint hogy a közösüléstől eltérő szexuális tevékenységek megjelölésére a "fajtalanság" illetve a "természet elleni fajtalanság" megbélyegző kifejezéseket használja, értékrangsort kíván teremteni az emberek ízlései, érzelmei és szokásai között. Ezek megengedhetetlenek egy pluralista, az emberek sokféleségét, magánéletét és szabadságát tisztelő jogállam törvényeinek kifejezései között, mert sértik az egyenlő emberi méltóság axiómáját, a lelkiismereti szabadságot (Alkotmány 8. § (1), 54. § (1), 60. § (1)), és megalázzák a közösüléstől eltérő szexuális cselekedetet folytató személyeket.

A "nemi erkölcs" mint védendő jogi tárgy

Évezredes folyamat a jog és az erkölcs fogalmi hatókörének szétválása. Ennek során nem pusztán bizonyos erkölcsi normák kodifikálása figyelhető meg, hanem ezzel egyidejűleg az erkölcs tulajdonképpeni jelentésének szűkülése. Mindazok a normák, melyeket a jog magába emel, egyre kevésbé mint erkölcsi normák tartatnak számon. (...) A jog fennhatósága alól kikerülő normák elvesztik rendkívüli súlyukat, s többé-kevésbé önkéntesen vállalt erkölccsé minősülnek. Régen pl. a házasságtörés olyan bűnnek számított, amely a házastárs monopoljogát sérti. Ma ezt a jogot már nem ismerjük, ezért pusztán erkölcsi kérdés az, hogy ki hogyan viszonyul a házasságon kívüli flörthöz, szexhez. (...)

Egy alkotmányos, demokratikus, pluralista jogállam a jog által szabályozandó kérdések kijelölésekor még ahhoz sem köteles tartani magát, mi a nép véleménye egyes magatartások helytelen, szükséges vagy megengedhető voltáról. A jog ilyen országokban ugyanis nem terjeszkedhet túl azon viselkedések szabályozásán, amelyek a társadalom létérdekeivel vagy más személyek jogaival objektív szükségszerűséggel, jelentős mértékben összefüggenek. Ami nem ilyen, az a jog szemszögéből magánügynek illetve a közösségek saját ügyének kell hogy minősüljön, függetlenül a közvélekedéstől. (...)

A "nemi erkölcs" védett jogi tárgyként való feltüntetése azt az üzenetet hordja, mintha a törvény a sokféle lehetséges, egymás tiszteletben tartásán és az egyenlő döntési szabadságon alapuló nemi szerepek, szerelmi és erotikus érzések, kultúrák, szexuális magatartások közötti választásban lenne hivatott eligazítani az embereket. (...)

Az egyenlő emberi méltóság elvébe ütközik, ha a többféle, egymásnak akaratán kívüli megváltoztatására nem törekvő erkölcsi életfelfogások közül némelyeket a többiekkel szemben államilag hátrányokkal sújtanak, vagy preferálnak. Különösen aggályos az, ha az állam büntető törvényében azt sugallja, jogot formál polgárai erkölcseinek ellenőrzésére.

Az állam nem döntheti el polgárai helyett vagy nevében, milyen a "helyes" emberi esztétika, érzés, szeretet, szerelem, öltözködés, testi megjelenés, gesztikuláció, szexus, családforma. Következésképp nem tanúsíthat elfogultságot, preferenciát az ezen körön belüli nézetek, magatartások kapcsán sem.

Nemcsak általában erkölcsből van sok, hanem közelebbről, a szexről is elmondhatjuk, hogy sokfajta "egyenrangúan érvényesíthető" erkölcsi felfogás alakítható ki róla. A "nemi erkölcsök" változatosságát legtriviálisabban a különböző korok, a különböző népek, népcsoportok, társadalmi rétegek, szubkultúrák szokásainak összehasonlítása mutathatja. Ezzel kapcsolatban természetesen meg kell jegyezni, hogy a történelem sajnos sok olyan erotikus kultúrát is produkált, amelyet az egyik fél kizárólagos döntésével, s a másik szexuális alávetettségével jellemezhetünk, de az sem ismeretlen, hogy egyáltalán nem a felek határozták el pl. házasságukat. Az ilyen kultúrák nem szolgálhatnak mintául egy demokratikus, az individuális szabadságjogokat tisztelő társadalom számára. Az elnyomó "erkölcsöket" nem tekinthetjük a résztvevők szimmetrikus viszonyán alapuló erkölcsökkel "egyenrangúan érvényesíthetőnek" sem. (...)

Az erkölcs ugyan fogalmilag az egyénnek a többi emberhez való viszonyát is tükrözi, egyazon társadalomban mégis sok-sok erkölcsi felfogás képes párhuzamosan egymás mellett élni. (...)

Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, amely elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait. Az alkotmányos demokrácia minden ember számára egyformán biztosítja a szabadságot. Alapvető követelmény, hogy minden világnézet, kultúra, életmód hívei szabadon érvényesíthessék nézeteiket, illetve szokásaikat, a más emberek hasonló jogai által szabott határig. Együttélésük során a különböző erkölcsök befolyásolják, és módosítják egymást, s nem ritkák közöttük a konfliktusok sem. E konfliktusok rendszerint nem vonják magukra a jog figyelmét, csak azokban az esetekben van szükség az állam beavatkozására, ha valakinek az erkölcsi elveiből más emberek jogainak megsértésére vagy valamely fontos társadalmi cél meghiúsítására irányuló tettek következnek. (...) Ezen túl azonban a szabadságtisztelő állam nem "kímélheti meg" polgárait a tőlük eltérő életfelfogású emberekkel való szembetalálkozástól: nem kívánhatjuk, hogy a népszerűtlen, kisebbségben lévő polgártársaink mondjanak le emberi jogaik gyakorlásáról. Így nem lehet jogos az állam büntető igénye azokkal a cselekedetekkel szemben, melyek csupán erkölcsi önkifejezést implikálnak, melyek tehát önmagukban sem mások jogait, sem a társadalom közös céljait nem fenyegetik. (...)

A "fajtalanság" és a "természet elleni fajtalanság"

Úgy a "fajtalanság", mint a "természet elleni fajtalanság" kifejezések több száz éves múltra tekintenek vissza, ha nem is a magyar, de a német büntetőtörvényekben. A múlt század végének magyar Btk-jában a "természet elleni fajtalanság" egyrészt a férfiak között véghezvitt, közösüléshez hasonló tevékenységeket, másrészt bárminemű embernek állattal elkövetett "bestialitását" jelölte. De a Regensburgban 1532-ben elfogadott Btk. (Carolina) alapján keresztény és zsidó nemi érintkezését is a fajtalanság fogalma alá vonhatták. Változatos tartalmakkal töltötték meg az idők folyamán a sodomia "fogalmát" is, amely például ausztriában a nők közötti tevékenységekre is vonatkozott. A paederastia eredeti görög jelentésétől elválva "immissio penis in anum"-ként élt, és néhol akkor is büntették, ha az "anus" nőé volt... Úgy látszik, ezek univerzális kategóriák, minden "bujasági cselekvést" képesek felölelni, amit az épp regnáló hatalom nem tűr.

Sem a "fajtalanság" kifejezés, sem a "természet elleni" jelző nem pontos, de egy plurális demokrácia törvényi kifejezései között nem is engedhetők meg.

Pontosság:

Kérdés, hogy kimutatható-e a "természet elleni" tendencia az azonos nemű személyek közötti szexuális cselekedeteknél. (...)

A legnépszerűbb idevágó érv szerint az ilyen szexuális cselekedetekből nem származhat gyermek. E tulajdonság azonban nem specifikuma az azonos nemű személyek közötti szexuális cselekedeteknek. Nem származik gyermek az összes olyan szexuális tevékenységből sem, amely nem férfi és nő közötti hímvessző-hüvely közösülés, és ez utóbbiakból sem mindig, például akkor biztosan nem, ha a résztvevők valamelyike terméketlen, vagy ha a nő ciklusa szempontjából megtermékenyítésre alkalmatlan időpontban történik a közösülés, vagy ha a partnerek a fogamzás elkerülésére tudatosan (és sikerrel) törekednek. Jól ismert, hogy a közösülések túlnyomó többsége ezen körbe tartozik.

Az előbbi érv finomított változata szerint azonos nemű személyek között azért lenne "természetellenes" a szex, mivel ugyanőközöttük semmilyen szexuális tevékenység nem vezethet terhességre, míg különböző neműek között erre több esély volt, van vagy lesz. Ennyi erővel persze "természetellenes" egy 20 éves férfi és 50 éves nő erotikus kapcsolata is. Az erre következő ellenérv szerint a 20 éves férfi még szexelhet 20 éves nővel is, illetve amikor az 50 éves nő 20 éves volt, akkor szexelhetett az akkori 20 éves férfiakkal.

Csak nem világos, hogy egyazon ember szexuális partnereinek miért kellene mind ugyanolyan neműeknek lenniük. Hogy egy férfi férfival szexel, máskor attól még nővel is szexelhet. Azt a közhiedelmet, mely szerint az embereknek "nemi irányultságuk" lenne olyan értelemben, hogy minden egyes ember vagy kizárólag nőket vagy kizárólag férfiakat találna szexuálisan vonzónak, semmilyen kutatás nem támasztotta alá. (...)

Megengedhetőség:

Ha a magyar állam a közösülésen kívüli szexuális tevékenységeket főszabályként magánügynek tekinti, azaz az emberek szabad választására bízza, miképpen vélekednek az ilyen cselekményekről, és kívánják-e ezeket, akkor ellentétes az államnak a lelkiismereti szabadság és az emberi méltóság tiszteletben tartására és megóvására irányuló kötelezettségével az, ha maga avatkozik bele - akár csak egy ilyen értékítélet hivatalos rangra emelésével - polgárai szabadságába.

B)
Erőszak

Az erőszakos szexuális cselekmények mindenekelőtt az emberi méltóság elleni bűncselekmények. Mindenkinek egyenlő joga van saját szexuális életével rendelkezni. Senki szexuális szabadsága, semelyik támadással szemben sem kevesebb, mint bárki másé.

"Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit." (64/1991. ABH.)

A szexuális tevékenység adott pillanatban adott személlyel adott módon való megválasztásának szabadságjoga ezért nem függhet attól, hogyan élt valaki e szabadságával más pillanatban, más személlyel vagy más módon. A szabadság és a méltóság a minden helyzetben való szabadságot és méltóságot jelenti. Korábbi döntéseink sem csorbítják a méltósághoz való mostani jogunkat. (...)

Az, hogy tipikusan nem férfiak, hanem nők az erőszakos közösülés áldozatai, nem lehet érv a férfi sérelmére elkövetett erőszak legalitása vagy enyhébb büntetése mellett. A törvénynek nem aszerint kell védenie az embereket, hogy sokan elszenvednek-e hasonló támadást. Emberi méltóságunk individuális létünkből fakad, s nem a tömegességünkből: nem csupán a nagy kisebbségeket kell védeni, hanem az emberek egyenlőségének általános értékét. (...)

A házasság bizonyos közös célokra kötött együttműködési szerződés. A házasság előtti helyzethez képest újabb kötelezettségek vállalása, de nem az emberi méltóságról és az önrendelkezés jogáról lemondó nyilatkozat. A házasságkötéssel egyik házastárs sem vált ki ingyenes bérletet a másik szexuális használatára, nem szerez olyan új alapjogot, mely súlyosabban esne latba házastársa szexuális szabadságjogainál. (...)

C)
Magánindítvány

D)
Fiatalok egymással

Ha két olyan fiatal közösül, akik közül az egyik egy nappal elmúlt 14 éves, míg a másik csak egy nap múlva tölti be e kort, akkor az "idősebb" ezért büntethető.

Hasonló a helyzet olyan szerelmeseknél, akik ugyanahhoz a nemhez tartoznak, csak ott a kritikus küszöb a 18. életév: Két, egyaránt 12-18 év közötti vagy két, egyaránt 18 év fölötti személy között nem bűncselekmény a szex, de egy 12-18 év közötti és egy 18 év fölötti között az. Így ha két olyan fiatal létesít szexuális viszonyt, akik közül az egyik egy nappal elmúlt 18 éves, míg a másik csak egy nap múlva tölti be e kort, akkor az "idősebb" ezért büntethető.

Kétséges, hogy vajon valóban szándékában állott-e ilyen anomáliákat előidéznie a törvényalkotónak, és hogy lehet-e alkotmányos célja egy effajta, önkényesnek tűnő büntető rendelkezésnek. (...)

A gyermekek erotikus képességeinek fejlődése (...) nem pillanatszerű. Nem állíthatjuk azt, hogy a gyermek egy ideig teljesen antierotikus lény, és a serdülés pillanatában hirtelen alkalmassá válik a legintenzívebb szexuális kapcsolatra is. Sok-sok fantáziabéli és valóságos kísérletezés, előre- és visszalépés vezet a fiatal erotikus fejlődésében odáig, hogy képes legyen komoly, érett szerelemre, s ez a fejlődés sosem záródik le teljesen, csupán viszonylagos állomásait éri el.

A szexuálisan érett személyekről feltételezni szokás, hogy maguk képesek eldönteni, egy-egy szituáció nem jár-e a szexuális tárgyként kezelésükkel és hogy ennek tudatában is vállalkoznak-e a szexusra. A felnőtteket ezért csak az olyan szexuális kontaktusoktól védik, amelyet ők kifejezetten elleneznek, sőt amelyet csak testi épségük vagy életük megóvása érdekében illetve ellenállásra való tehetetlenségük folytán tűrnek el. Más a helyzet a szexuálisan nem vagy még nem eléggé érett gyermekekkel, akikről nem tételezhető fel, hogy képesek lennének megítélni konkrét helyzetekben, vajon nem csupán eszközként kívánnak-e velük szexuális kontaktust létesíteni, illetve az sem tételezhető fel róluk, hogy amennyiben ezt felismerik, képesek lennének-e érvényt szerezni akaratuknak. Egy gyermek és egy nála sokkal érettebb személy között túlságosan is kevéssé képzelhető el bármiféle kölcsönös szexuális vonzalom. A gyermekeket tehát az ellen is védeni célszerű, hogy megtévesztéssel, kíváncsiságukkal való visszaéléssel, vagy akaratuk egyéb manipulálásával használják fel őket más személyek szexuális vágyaik kielégítésére. (...)

Ha a büntetés funkciója az, hogy megvédje a gyermekeket attól, hogy őket mások fondorlatos módon szexuális aktusra bírják, akkor az alkotmányos Btk.-nak valóban csak az olyan életkorú partnert szabad büntetnie, akivel kapcsolatban pusztán életkora alapján teljes bizonyossággal kizárható, hogy a gyermekkel való szexuális kapcsolata a gyermek valóban szabad elhatározásán alapult. A büntetőjog bevonása az egyén pszichés fejlődésének védelmébe csak a kirívóan egyenlőtlen felek közötti szexuális viszonyok megakadályozására indokolt. Azokban az esetekben tehát, amikor csaknem teljes bizonyosságunk lehet afelől, hogy pusztán a résztvevők közötti korkülönbség miatt a fiatalt felnőtt partnere érzelmileg manipulálta és szó sem lehet közöttük egyenlően szabad felek kölcsönös szerelméről.

Nyilvánvalóan nem felel meg ennek az alkotmányossági követelménynek az olyan büntető rendelkezés, amely két napnyi - vagy akár egy évnyi - korkülönbségű fiatalok érintkezése esetén az idősebbet büntetéssel sújtja. Nem tekinthető a védett jogi tárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó világos törvényhozói akaratnak az, ha a 14 évnél egy nappal fiatalabb gyermek védett a 14 évnél egy nappal idősebbel szemben, míg két nap múlva egy hasonló helyzetben maga minősülhet bűnelkövetővé. Alkotmányellenes ezért az olyan büntető intézkedés, amely a védett jogi tárgy gyermek és a bűnelkövető másik személy között nem kíván meg legalább akkora életkorkülönbséget, amely szükségszerűen maga után vonja a szexuális érettségben való jelentős különbséget.

A szexuális élethez való jognak az a fajta szabályozása, amely egy, a szexre való abszolút érettséget "megadó" korhatár fölött egyáltalán nem védi a fiatalt (a felnőttektől sem), míg az e kor alatti gyermekeket minden e kor feletti személytől tiltja, vagyis a szexuális szabadságnak egyéni jogként való kezelése éppen azt nem veszi figyelembe, hogy általában két ember együtt él vele. A szexre való abszolút érettség jogi kategóriája helyett a szexuális partnerek egymáshoz viszonyított érettségének vizsgálata van összhangban azzal az alkotmányos céllal, hogy a serdületlen és serdülésben lévő gyermekeket megóvják a befolyásolhatóságukkal való visszaélésektől.

A törvényhozónak számos lehetősége van olyan új szabály alkotására, mely túlzott, önkényes korlátozás nélkül is alkalmas a fiatalok pszichoszexuális fejlődésének védelmére. Például rögzítheti, hogy 12-14 (vagy 12-15 vagy 12-16) év közötti személlyel csak olyan személynek van joga szexuálisan érintkezni, aki

- legfeljebb 2 (3 vagy 4) évvel idősebb, vagy másképp:

- aki legfeljebb kétszer több idővel haladta meg a tíz éves kort, mint partnere.

A szexuális érettség "megszerzése" helyett a jognak tehát azt kellene figyelembe vennie, vajon a partnerek egyenlő döntési szabadságot élveznek-e. (...)

E)
Jogbiztonság

A Btk. 201. §(1)-nek a "fajtalanságot" tiltó része megfelel az előző pontban kifejtett szempontoknak, hisz a büntethetőséghez legalább 4 éves korkülönbséget követel meg. Nem büntethető azonban az a 17 és fél éves személy, aki 12 és fél éves személlyel "fajtalankodik". Egy évvel később azonban az idősebb partner már bűncselekményt követ el, ha ugyanezen szexuális érintkezést folytatják. Paradox módon akkor kezdi védeni a törvény a fiatalabb gyermeket, amikor valamelyest már érettebb lett. Ha ekkor indokolt a védelem, akkor kétségtelenül korábban is az lett volna. Ismét az a helyzet, hogy a törvény önkényesen állapítja meg a védett jogi tárgy és az elkövető egymáshoz való viszonyát.

Hasonló a helyzet a Btk. 199. §-ánál, azzal a különbséggel, hogy ott akármilyen kis korkülönbség esetén is hasonló helyzet áll be az idősebbik partner 18. születésnapján.

Az, hogy egy legális körülmények között megkezdődő szerelmi kapcsolatot a törvény időközben büntethetővé tesz, véleményem szerint ellentétes a jogbiztonsággal. (...)

F)

Az azonos- és különneműek közti különbségtétel

G)
A 199. §-ról

A 199. § olyan szexuális cselekményeket rendel büntetni, melyekhez hasonlóakat különböző nemű résztvevők esetén nem büntet a törvény.

Annak bizonyítása, hogy az azonos nemű résztvevők szexuális érintkezése hátrányos vagy előnyös megkülönböztetésének nincsen alkotmányos indoka, absztraktul nem lehetséges. Ilyen ok nem létezésének bizonyítása mindig csak az éppen szóba jövő szempontok alapján lehetséges. Ha például holnap tudományos egyértelműséggel megállapítanák, hogy az azonos nemű személyek közötti szexuális kapcsolatok özönvizet idéznek elő, az emberiség fennmaradásának érdekében ésszerű lenne megtiltani az ilyen tevékenységeket. Mindaddig azonban, amíg ezt vagy más újabb jelentős érvet nem vetnek fel e tárgyban, a korlátozás mellett szóló forgalomban lévő megfontolások alaptalanságából az alkotmányellenesség egyértelműen megállapítható.

A következőkben tehát azokkal a gondolatmenetekkel foglalkozom, amelyekkel az azonos nemű résztvevők szexuális érintkezése megkülönböztetését összefüggésbe szokták helyezni.

Van-e a jog szempontjából jelentősége a "homoszexualitás" állítólagos "okainak"?

A homofil mozgalmak egyik kedvenc ideológiai fegyvere szerint az úgynevezett "homoszexualitás" megváltoztathatatlan. Ezt hol azzal próbálják alátámasztani, hogy a fiatalok szexuális érdeklődésének iránya 16 év körül "beáll", hol egyenesen azt állítják, hogy biológiai gyökerű jelenségről, születési adottságról van szó. A legdivatosabb idevágó közlések a tárgy neme szerinti (kétértékűnek feltételezett) szexuális orientáció genetikai determináltságát kívánják kutatási eredményekkel igazolni.

Oka persze csak olyasminek létezhet, ami maga is létezik. A "homoszexualitás" kapcsán azonban felvetődik, vajon mit kívánunk alatta érteni. A puszta viselkedést, a vágyakat, vagy a be nem vallott vágyakat is? És mire kell irányulni ezeknek a vágyaknak? A pszichológia és egyéb orvosi tudományok száz évnyi próbálkozás után még mindig csak ott tartanak, hogy a "homoszexualitás" megállapításakor megelégszenek az illető személy közlésével. Jellemző, hogy a tavaly napvilágot látott genetikai publikációk, melyek immár végsőleg meg kívánták világítani a "homoszexualitás" eredetét, éppen csak azzal az egyetlen kérdéssel nem foglalkoztak, mi is az, amit a génekből akarnak levezetni, mi az, aminek a génekkel való matematikai korrelációját bizonyítani kívánják. (...)

Az egész kérdéskör egyébként a jog számára csakis abban az esetben releváns, ha találunk alkotmányos indokot a "homoszexuális" viselkedés korlátozására. A pusztán biológiai különbségekre alapozott megkülönböztetés önmagában biztosan indokolatlan. (...) A "homoszexualitás" kapcsán azonban ez paradox kérdés, hiszen ha biológiai eredetű, akkor "megrontani" is csak olyanokat sikerül, akik amúgy is "homoszexuálisnak" születtek. (...)

Rászokás

Egy szexuális kapcsolat éppúgy eredményezheti az ismétlés vágyát, mint az elkerülését. A törvény egyetlen szexuális cselekményt is üldöz. (...) Ahhoz, hogy kizárólagos szokássá váljon, mellesleg épp az azonos neműek közti szexuális kapcsolatok megkülönböztetése is hozzájárul. Ha valaki csak egyszer létesít ilyen kapcsolatot, a negatív társadalmi megítélés folytán azzal kezdi marcangolni magát, hogy akkor ő most "buzi-e". Az üldözöttség- és bűntudat igen hatékony affirmációs tényező. (...)

"Megrontás"-szerű érvek. Ki dönt a kapcsolatról?

A következő érv azért helyesli a 199. §-t, mert a fiatal állítólag nem magától szokik rá az azonos neműekkel történő szexre. (...) A törvényhozó azt vélelmezi, hogy a fiatalkorú biztosan nem döntene saját magától úgy, hogy egy vele megegyező neművel akar szexuálisan érintkezni, s csupán idősebb partnere fogja rávenni az ingadozónak vélt fiatalkorút a szexre. (...)

"Giese adatai szerint a homoszexualitás a férfiak között az esetek 30-40 %-ában a serdülőkorban válik manifesztté. És az első homoszexuális érintkezés 51,3%-ában két fiatalkorú között zajlik. Más bontás szerint az első partner életkora 53%-ban13 és 20 év között volt, 30%-ban 13 és 16 év között, és az esetek 41,7%-ában volt idősebb a partner, mint az első homoszexuális kalandján áteső személyiség." (Buda Béla: Szexuális viselkedés, Animula Kiadó, 1994, Bp., p. 297-298.)

Miért baj, ha csakugyan "szokássá" válik?

Van-e a diszkriminációnak világos célja?

Ne!-típusú érvek

A "közerkölcs", amely elítéli ezt a förtelmet

Az állam szerveinek e témákból való kivonulásával kezdődhet meg a felelős, érvekkel érveket ütköztető, nyílt, a problémákra elutasítás és agyonhallgatás helyett törődéssel és árnyalt meglátásokkal felelő diskurzus.

A közerkölcs mint absztrakt hivatkozási alap, annál is kevésbé szolgálhat indokul az érzelmi és erotikus szabadság megszorítására, mivel maga is ez utóbbi állapotának függvénye: Ott, ahol sokfajta szerelmi, párválasztási móddal ismerkedhetnek meg az emberek, a közfelfogás toleráns lesz az érzelmileg és erotikusan ritka "típus", szerint "viselkedők" iránt. Nem valamely különös "szubsztancia" (...itás,...fília,...izmus stb.) vagy a többség és kisebbség megnyilvánulásait akarják mindenáron fölfedezni egymás "szokásaiban". Hanem előbb-utóbb felhagynak azzal, hogy egymást és magukat merev skatulyaként felfogott "típusok" példányaként szemléljék. Belátják, hogy minden egyes embernek saját, megismételhetetlen gondolat-, érzelem- és ízlésvilága van.

A büntetőjognak nem az emberek érzésvilágát és szerelmi identitását kell formálnia - ez paternalista hozzáállás - , hanem más jogok védelmében az óhatatlanul szükséges esetekben szankcionálnia. (...) A közerkölccsel a szexuális tevékenységek nem magukban, puszta létrejöttük folytán ütköznek, hanem csak akkor, ha fény derül rájuk. A közerkölcs nem vonatkoztatható azokra, akik az ezekkel állítólag nem egyező tevékenységeket önként választják. Őket ez nem háborítja, és az erkölcseikkel sem ellentétes.

A fiatal egészsége, melyre az ilyesmi ártalmas

"A testi épség és egészség joga nem értékesebb vagy védelemre érdemesebb jog az individuális szabadságjogoknál vagy például az önrendelkezési jognál." (az Alkotmánybíróság 34/1992. Határozatából)

"Helyette"-típusú érvek

Szaporodás

A házasság és a család értékei

Ismereteink szerint számos olyan gyerekes szülő van, aki főleg azonos neműek iránt érez testi vonzalmakat. Erre például lehetne azt mondani, hogy a gyermeknek ahhoz a fajta családhoz van joga, melyben őt az anyja és az apja neveli, és ne is kelljen tudnia arról, hogy szüleinek egymáson kívül is vannak szexuális vágyai. Ez természetesen azt a kérdést veti fel, hogy a gyermeknek e kívülről vélelmezett joga erősebb-e szüleinek az önrendelkezésükhöz és a gyermekük nevelésének megválasztásához fűződő jogainál. Nyilvánvalóan nem.

És számos olyan ember is van, aki bár nagyon szeretne, de azért nincs gyermeke, mert úgy tudja, vonzalmai miatt neki nem lehet gyereke:

Tiltják, mert nincs. Nincs, mert tiltják. A jogi és társadalmi diszkrimináció valóban elő képes idézni a "homoszexualitás" közszájon forgó rémképeit. Az üldözés rászokást, szenvedélybetegségszerű tüneteket eredményezhet, egyéb neurózisokról nem is szólva. Talán meg kellene fordítani a dolgok sorrendjét, és kipróbálni, ha nem diszkriminálunk, valóban olyan szörnyűségek sülnek-e ki belőle. (......)

H)
Különbségtétel a megrontásnál

I)
Különbségtétel a testvérek közötti "vérfertőzésben"

J-K)
Hivatalból vagy magánindítványra?

Másfelől a 209. § atekintetben is diszkriminatív, hogy a 199. § nem magánindítványos bűncselekmény, míg a 201. § (1) magánindítványos, mivel ha egy 18 év fölötti személy szexuális kapcsolatot létesít egy 12-14 év közöttivel, ezt egyaránt a 201. § (1) alapján, ám különneműek esetén csupán magánindítványra, azonos neműek esetén viszont a 199. §-sal való látszólagos halmazat folytán magánindítvány nélkül is büntetik.