Állásfoglalás

kibocsátja a Dél-Alföldi Meleg Baráti Kör, a Habeas Corpus Munkacsoport, a Háttér Baráti Társaság a Melegekért, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület, a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért be nem jegyzett egyesület és a Társaság a Szabadságjogokért

Úgy látjuk, hogy a Büntető törvénykönyv szexualitással kapcsolatos bűncselekményeket felsoroló része (XIV. fejezet II. Cím) átfogó korszerűsítést igényel. A Btk. e része még a múlt század végi Btk. szemléletét és toldozgatott szabályait őrzi. A hatályos törvény

• sérti a polgárok egyik legfontosabb alkotmányos jogát, az önrendelkezés szabadságát
• börtönbüntetéssel fenyegeti harmonikus szerelmi kapcsolatok résztvevőit is
• nem nyújt kellő jogvédelmet az erőszakos támadások áldozatainak
• diszkriminálja az azonos nemű személyek szerelmét
• ellentétes tehát az Emberi Jogok Európai Egyezményével
• útjában áll Magyarország Európai Uniós tagságának is
• a szexuális tevékenységek önkényes elhatárolásával és a korhatárok középpontba állításával számos jogi anomáliát idéz elő
• nem nyújt elégséges jogvédelmet a fiatalkorúakkal való szexuális visszaélésekkel és a gyermekprostitúcióval szemben

Erősen rávilágít az átdolgozás szükségességére, hogy például egy 18 és egy 17 éves lány testi kapcsolata hivatalból üldözendő bűncselekmény, akkor is, ha az kölcsönös egyetértésen alapul. Abban az esetben is börtönbüntetés fenyegeti az "idősebb" partnert, ha a 17 éves fiatal szülei teljes szívvel rokonszenveznek gyermekük szerelmével. Ellenben az az 50 éves férfi, aki 14 és fél éves lányt bír rá a nemi érintkezésre, nem büntethető - még akkor sem, ha a visszaélésre pénzzel bírta a gyermeket, vagy kerítőtől "szerezte" a lányt.

Sürgető feladat az antidemokratikus rendszerekben hozott zavaros, diszkriminatív rendelkezések felülvizsgálata egy új, a polgárok önrendelkezési jogára alapuló koncepció jegyében. Felhívjuk az Országgyűlést, hogy alkosson olyan büntető törvénykönyvet, amely

• megfelel a demokratikus köztársaság alapelveinek és nemzetközi kötelezettségeinek
• tiszteletben tartja a polgárok magánéletét, éljenek akár a mindenkori többség ízlésétől eltérően
• nem üldözi azonos döntési szabadsággal rendelkező személyek önkéntes szexuális kapcsolatát
• ellenben hatásos jogvédelmet biztosít a polgároknak a szeméremérzetük és szexuális önrendelkezésük elleni merényletekkel szemben
• különösen védi a gyermekeket és a serdülőket a szexuális kihasználástól, összhangban a Gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel

* * *

Nem fér össze a polgárok világnézeti szabadságával, ha a törvény "nemi erkölcs elleni bűncselekményekről" beszél. A bűncselekmények üldözésének célja egy demokratikus államban nem lehet egy kötelező viktoriánus erkölcs betartatása. A törvénynek világossá kell tennie, hogy a polgárok maguk rendelkeznek szexualitásukkal, s a büntető törvények a szeméremérzetük illetve szexuális szabadságuk elleni merényleteket üldözik. "Az egyenrangúan érvényesíthető erkölcsi nézetek sokfélesége miatt nem beszélhetünk általánosan elfogadott erkölcsi ember-fogalomról" (az Alkotmánybíróság 64/1991. határozatából). A büntető jogszabályok feladata a polgárok önrendelkezési jogának biztosítása.

Értelmetlennek tartjuk, hogy a hatályos Btk. "fajtalanságként" bélyegez meg minden szerelmi játékot és érintkezési módot a közösülésen kívül, továbbá azt is, hogy "természet elleni fajtalanságnak" nevezi az azonos nemű személyek bármifajta szerelmeskedését. E kifejezések értékrangsort teremtenek a polgárok ízlése, érzelmei és szokásai között, ezért megengedhetetlenek a magánélet szabadságát tisztelő jogállam törvényeinek kifejezései között. A törvényben használt "megrontás" és "vérfertőzés" kifejezések is azt sugallják, hogy nem az áldozat jogainak sérelme képezi az elbírálás alapját, hanem az áldozat valamilyen előítéletek szerinti "értékének" csökkenése. A bűncselekmények áldozatainak segítség, kímélet és jogorvoslás jár, nem pedig az, hogy a törvény romlottnak vagy fertőzöttnek nevezze őket.

A szexualitáshoz fűződő önrendelkezési jogok átfogó védelme érdekében koncepcióváltásra van szükség a bűncselekmények körének meghatározásában is. A hatályos szabály csak akkor minősít szexuális bűncselekménynek egy cselekményt, ha az "a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál". E kikötés folytán a törvény kevésbé védi a sértetteket az olyan támadásoktól, melyeknél az elkövető nem törekszik saját nemi vágya szokásos módú kielégítésére, "pusztán" a sértett megalázására, nemi szabadságának és szeméremérzetének sárba tiprására (például a nemi szerveken véghezvitt kínzás, a sértettnek nemi szervei manipulálására kényszerítése). A törvényi definíciónak tekintettel kell lennie a szakirodalom megállapítására, hogy a szexuális önrendelkezési jog elleni erőszakos támadásokban az elkövető motivációja tipikusan a sértett feletti uralkodás kiterjesztése, énjének megsemmisítése, s ehhez csak eszköz a szexualitás. Azért is szükség van a szexuális önrendelkezési jog új, világos meghatározására, mert a bírói jogalkalmazás nemegyszer a törvénynél is tovább szűkítve értelmezte a szexuális bűncselekmények körét.

Például egy önkielégítésre kényszerítési ügyben a Legfelsőbb Bíróság szerint nem történt "nemi erkölcs" elleni bűntett, mivel ennek lényegi ismérve, hogy az elkövető a saját nemi vágyát igyekszik kielégíteni. (lásd: Bírósági Határozatok 1994. 522.)

Elégtelen a hatályos Btk. meghatározása, miszerint csak az "erőszakkal, avagy az élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel" való kényszerítés, valamint a "védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapot felhasználása" minősül nemi erőszaknak. A felnőttek elleni erőszaknál éppúgy, mint a gyermekek elleni szexuális bűncselekményeknél, az esetek többségében az elkövető a sértett számára nem idegen, hanem családi-ismerősi környezetéhez tartozik. Ilyenkor a nemi erőszakot gyakran úgy követik el, hogy azt a fizikai erőszak, az életveszélyes fenyegetés időben megelőzi; és a sértett ellenállása a folyamatos terror alatt törik meg.

Indokolatlan, hogy a törvény négy helyen is eltérő szabályokat ad az azonos illetve különböző nemű személyek közötti szexuális cselekmények büntethetőségére. Nem fogadjuk el az egyenlőtlen elbírálást sem az azonos nemű személyek szerelme szabadságának szabott magasabb alsó korhatár tekintetében (199.§), sem a fiatalkorúak közti szexuális kapcsolatok kriminalizálásában (201.§ (1)), sem a testvérek érintkezése büntethetőségi körének meghatározásában (203.§ (3)), sem a tekintetben, hogy az erőszakos szexuális bűncselekmények magánindítványra vagy hivatalból üldözendőek (209.§). Az állam alapvető kötelessége a magánélethez való jog védelme, ezért maga sem foglalhat állást arról, homo- vagy heteroszexuális vonzalmakat helyesebb-e a polgároknak tanúsítaniuk. A serdülő fiatalokat sem szexuális érdeklődésük irányának kialakításában kell befolyásolni, hanem szabad döntéseik megérlelésében kell védelmezni őket.

Az Alkotmánybíróság 20/1999. (VI. 25.) számú határozata 6 szót megsemmisített a testvérek közötti "vérfertőzést" büntető szabályból. Ennek nyomán a korábban az azonos nemű testvéreket diszkrimináló rendelkezés ma már az ellenkező nemű testvérek szexuális érintkezését üldözi szigorúbban.

Megemlítjük, hogy az Európai Emberi Jogi Bizottságnak a No. 25186/94 beadvány tárgyában 1997. július 1-én hozott döntése szerint "nincs objektív és racionálisan elfogadható indoka annak, hogy a férfi homoszexuális aktusok esetében megtartsák a heteroszexuálisokénál magasabb beleegyezési korhatárt". Utalunk továbbá az Európai Parlament 1998. szeptember 17-én elfogadott határozatára, mely megerősíti, hogy nem adják meg az Európai Uniós tagságot egyetlen országnak sem, amely törvénykezésében vagy intézkedéseiben megsérti a leszbikusok és meleg férfiak emberi jogait (lásd OJ 313/186). Szükségét érezzük, hogy a 199.§ eltörléséről rendelkező törvény preambuluma fogalmazza meg, hogy ezzel az 1989. október 23 óta hatályos alkotmányból fakadó kötelezettségének tesz eleget az Országgyűlés.

Önkényes, hogy a törvény igen kis, akár egy napnyi korkülönbségű fiatalok szeretkezését is büntetni rendeli, ha egyikük - eltérő neműeknél a 14, megegyező neműeknél a 18 éves - korhatár alatt, másikuk efelett van. Elfogadhatatlan, hogy a törvény bűncselekménynek minősíti akár egymásba szerelmes fiatalok lassanként kiérlelődött romantikus kapcsolatát is.

A törvény védi a 17 éves 11 hónapos fiatalt a 18 évestől, de egy hónap múlva már őtőle védi azt, aki most még csak 17 éves 10 hónapos, és akivel most még büntetlenül szeretkezhet. Bűncselekmény az is, ha egy 14 évnél egy nappal fiatalabb gyermekkel egy a 14 évnél egy nappal idősebb másik gyermek közösül. Nem világos, hogy a "fiatalabb" gyermeknek milyen jogát kívánja védelmezni a törvény a 2 nappal "idősebb" társa büntetése által. Hiszen a ma még védett gyermek két nap múlva egy hasonló helyzetben már maga minősülhet bűnelkövetővé.

Nem büntethető viszont az a 17 éves személy, aki 12 éves személlyel "fajtalankodik". Egy évvel később azonban az idősebb partner már bűncselekményt követ el, ha ugyanezt folytatják. Paradox módon akkor kezdi tehát védeni a törvény a fiatalabb gyermeket, amikor valamelyest már érettebb lett. Ha ekkor indokolt a védelem, akkor kétségtelenül az lett volna korábban is.

Képtelenségekhez vezet a szexuális élethez való jognak az a fajta szabályozása, amely egy, a szexuális életre való abszolút érettséget "megadó" korhatár fölött egyáltalán nem védi a serdülő fiatalt (a felnőttektől sem), míg az e kor feletti személyeket minden e kor alatti fiataltól tiltja. A szexuális szabadság egyéni jogként való kezelése éppen azt nem veszi figyelembe, hogy általában két ember együtt él vele. A szexuális érettség "elérése" helyett a jognak tehát azt kellene figyelembe vennie, vajon a partnerek egyenlő döntési szabadságot élveznek-e.

Elemi követelmény ezért, hogy a törvény legalább akkora korkülönbséget írjon elő az idősebb "partner" büntethetőségéhez, amely mellett nehéz elképzelni, hogy a szexuális érintkezésre egyenlően szabad személyek közötti elhatározásból került sor. A hatályos Btk. szerint hivatalból üldözendő, minősített erőszakos bűncselekmény, ha 14 év fölötti személy 12 év alatti gyermekkel érintkezik. Ehelyett is szükség volna az életkor-különbséget figyelembe vevő új szabályra.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerint a "pedofiliában" szenvedő személy legalább 16 éves és legalább 5 évvel idősebb a szexuális aktivitásban részt vevő serdületlen gyermek(ek)nél. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság hivatalos diagnosztikai kritériumai pedig arra is felhívják a figyelmet, hogy nem minősíthető pedofilnak az a késői serdülőkorban lévő személy, aki folyamatos szexuális kapcsolatban van egy 12-13 éves személlyel.

A büntetőjognak nem lehet feladata a serdülők szexuális érése fölötti gyámkodás, egy "helyes" életmód meghatározása. A fiataloknak joguk van a szerelemre. A büntetőjog beavatkozása a magánéletbe indokolatlan akkor, ha kétséges, valóban leegyszerűsíthető-e az a sértett és a bűnelkövető viszonyává. Azért van szükség a gyermekek és serdülők szexuális szabadságának büntetőjogi védelmére, hogy ne váljanak felnőttek szexualitásának puszta eszközévé. Börtönbüntetéssel fenyegetni azokat kell, akik hatalmi helyzetükkel visszaélve bírtak rá gyermeket vagy serdülőt szexuális aktusra. A függőségi helyzet azonban nemcsak életkorkülönbségből adódhat, hanem a felnőtt tényleges hatalmi helyzetéből. Megfontolandónak tartjuk ezért, hogy a törvény a jelenlegi 14 éves kornál magasabb életkorig védje a gyermekeket a hozzátartozóik, tanáraik, nevelőik, felügyelőik, gondozóik, orvosaik általi szexuális visszaélésektől.

Hiteltelen a nemi érésben lévő fiatalnak a szexuális aktusba való "beleegyezése", ha szexuális életét környezete erőteljes nyomására kénytelen megkezdeni. A felnőtteknek a "nemileg érett" serdülőkkel folytatott szexuális érintkezésére az esetek legtöbbjében a felnőtt egyoldalú elhatározásából, lelki erőszakkal vagy manipulálással kerül sor. A törvényhozás feladata akár a büntető jogszabályok útján is kinyilvánítani, hogy a fiatalokat a szexualitásukhoz fűződő önrendelkezési jogok teljessége megilleti. Ez esetben is megfontolandónak tartjuk, hogy a törvény a jelenlegi 14 éves kornál magasabb életkorig védje a gyermekeket a felnőttek általi szexuális visszaélésektől. Feltűnően hiányzik a törvényből a kiskorú személlyel pénzért, szolgáltatásként vagy szervezetten folytatott aktus büntetése.

Emlékeztetünk a Gyermekek jogairól szóló, az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett ENSZ egyezmény 34. Cikkére, mely szerint: "Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy megvédik a gyermeket a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak minden formájától."

A hatályos törvény szerint az az apa, aki például kitagadással fenyegetve rábírja 15 éves lányát egy felnőtt férfival való közösülésre, legfeljebb a kiskorú veszélyeztetése (Btk 195.§) alapján büntetendő. A felnőtt férfi nem követ el bűncselekményt, még akkor sem, ha fizetett ezért, csak ha bizonyíthatóan ő bújtotta fel az apát a kerítésre.

Aggályaink vannak viszont minden olyan büntetőjogi korlátozással szemben, ahol nem eleve biztos a szexuális partnerek egyikének alávetettsége. Ezért elutasítjuk a felnőtt személyek szexuális érintkezésének pusztán a rokonság címén történő tilalmát (203.§). Indokolatlannak látjuk a serdülőkorú testvérek egymással folytatott szexuális töltetű játékának kriminalizálását is. Álláspontunk szerint a büntetőtörvény a polgárok magánszférájába csak akkor avatkozhat be, ha megállapítható, hogy van sértett, vele szemben van elkövető és van sérelem. Semmiesetre sem a Btk. feladata családideálok fenntartása.

A magamutogatással elkövetett szeméremsértés (208.§) esetében is megfontolandónak tartjuk, hogy a sértett zaklatását vagy a véletlenül illetve más céllal jelen lévők előtti feltűnő nyilvánosságra törekvést üldözze a törvény, ne önmagában a nemi vágy kielégítésének célzatát. A szeméremsértés hatályos törvényi megfogalmazása annyira képlékeny, hogy komolyan vétele esetén nemcsak bármely pornográf műsor, hanem akár egy szerelmespár egymás előtti önkielégítése is bűncselekménynek minősülne.

Fontos állami feladatnak tartjuk annak megelőzését, hogy kiszolgáltatott fiatalok a prostitúció csapdájába essenek. Megfontolandónak tartjuk, hogy azokban az esetekben, amikor a prostitúció elősegítése, szervezése, kizsákmányolása bűncselekmény, a prostituálttal visszaélő kliens is büntetendő legyen. Ha a prostituált eladása sérti a jogait, akkor a megvásárlása is jogsértés. Ugyanakkor ellenezzük a prostituált személy bármifajta büntethetőségét, mivel a prostituált az esetek igen nagy hányadában nem szabadon cselekszik, például kerítés áldozata. Úgy véljük, a törvényhozás feladata a prostitúció jelenségére olyan szabályokat alkotni, melyek garantálják a prostituált szabadságát, méltóságát és emberi jogait.

A kibocsátó szervezetek nevében, Szegeden, illetve Budapesten, 2000. január 6-án