|
Legfőbb Ügyészség
Büntetőbírósági Ügyek Főosztályának vezetője BF. 80/2002/1. Juhász Géza úrnak igazgató Habeas Corpus Munkacsoport Budapest Tisztelt Igazgató Úr! A Btk. 199.§-ának alkotmányellenességét sérelmező beadványára tájékoztatom, hogy a természet elleni fajtalanság büntetendővé nyilvánítására nem az állampolgárok szexuális orientáción alapuló megkülönböztetése végett került sor. Az Alkotmánybíróság gyakorlata (pl. a 20/1999.(VI.25.) AB határozat indokolása) szerint az Alkotmány 70/A §-ának (1) bekezdése az alapjogok tekintetében tiltja abszolút módon a különbségtételt. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogok esetében a hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás akkor alkotmányellenes, ha önkényes, alkotmányos indok nélküli. A szexuális élethez való jog nem olyan alapjog, melynek körében a különbségtétel kivételt nem tűrően tilalmazott. Az Alkotmány nemcsak a szabadságjogokat védi, hanem a család intézményét, az ifjúság érdekeit is. Amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Btk. 203. §-ának (3) bekezdésének második fordulatát, rámutatott, hogy ez a rendelkezés azért diszkriminatív, mert csak az azonos nemű testvérek közötti nem erőszakos, kölcsönös beleegyezésükön alapuló fajtalanságot rendelte büntetni, a különböző nemű testévrek közötti fajtalanságot nem. A törvényhely egyébként a testvérek életkorára nem volt tekintettel, a bűncselekmény akkor is megvalósult, ha azonos életkorúak voltak. A különbségtétel alapja tehát - az Alkotmánybíróság értelmezése szerint - egyedül a szexuális irányultság volt. Álláspontom szerint azonban a Btk. 199. §-a nem a szexuális irányultság szerint tesz különbséget az emberek között, amikor minden felnőtt korú személynek megtiltja, hogy tizennyolc évnél fiatalabb azonos nemű személlyel szexuális kapcsolatot létesítsen. E rendelkezés alapjául a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény megalkotása során elfogadott azon tudományos álláspont szolgált, amely szerint a serdülés kora a nemi ösztönök kialakulásának,trögzülésének időszaka, amikor a nemi identitás véglegesen még nem fixálódott. Tagadhatatlan, hogy a törvényalkotó e rendelkezéssel a fiatalkorúak heteroszexuális fejlődését kívánta biztosítani, de a normaszövegből az is nyilvánvaló, hogy az elkövetők szexuális irányultsága a bűncselekmény megállapítása szempontjából közömbös. Álláspontom szerint tehát törvényalkotói és nem alkotmányossági kérdés, hogy a szabályozás hatályos módja ma is elfogadott természettudományos elveken alapul-e, avagy azokat felül kell vizsgálni. A Btk. folyamatban lévő kodifikációs munkálatai során erre nyilván sor kerül, s ha az említett álláspont az elmúlt negyedszázad során módosult, azt bizonyára a büntető jogalkotás is követni fogja. Budapest, 2002. március 26. Tisztelettel: Dr. Szeder Gyula
legfőbb ügyészségi tanácsos főosztályvezető ügyész | ||
English version
