Juhász Géza: Mi a különbség?

Ha mégsem kívánod a jogi részleteket átnézni, a történteket röviden összefoglalja számodra a Mi történt a Büntető Törvénykönyv szexuális paragrafusaival? című oldal.)

1. A stílus maga a törvény

A Btk "Nemi erkölcs elleni bűncselekmények" című fejezete a Btk. egyetlen helye, amely valamilyen erkölcs védelmét nevezi meg céljául. A hatályos Btk. azzal, hogy egyfajta hipotetikus nemi erkölcsöt nyilvánít védett jogi tárggyá, valamint hogy a közösüléstől eltérő szexuális tevékenységek megjelölésére a fajtalanság illetve a természet elleni fajtalanság megbélyegző kifejezéseket használja, értékrangsort kíván teremteni az emberek ízlései, érzelmei és szokásai között. Ezek sértik az egyenlő emberi méltóság axiómáját, a lelkiismereti szabadságot, és megalázzák a közösüléstől eltérő szexuális cselekedetet folytató személyeket, ezért megengedhetetlenek egy pluralista, az emberek sokféleségét, magánéletét és szabadságát tisztelő jogállam törvényeinek kifejezései között.

A Donáth László által javasolt új törvény egy olyan értéket jelöl meg védendő jogi tárgyként, mely valóban védendő alapjog, a szexuális önrendelkezés. Az új cím és a szexuális tevékenységek új megnevezése nem kelti azt a látszatot, mintha az állam valamiféle egységes erkölcs fölötti őrködést ambícionálna. Ellenkezőleg, kifejezésre juttatják, hogy a szexuális élet, a partner és a vele való kapcsolat konkrét módjának megválasztása alapvető szabadságjog, amelyet törvény véd.

A hatályos törvény nemcsak nem tekinti feladatának, de nem is látja el kielégítően a polgárok szexuális szabadságának védelmét:

Egyrészt több esetben büntetlenül hagy a szexuális önrendelkezést durván sértő magatartásokat. Nemcsak a házassági életközösségen belüli erőszak vagy a férfiak elleni erőszakos közösülés büntetlen eddig, de a 15 éves nevelt gyermekével szexuális kapcsolatot létesítő nevelőszülő sem vonható felelősségre a hatályos törvény alapján a biológiai szülőhöz hasonló módon. E hiányosságokat tovább szaporítják a törvényszöveg homályossága folytán előálló értelmezési hibák. A bírói jogalkalmazás szerint például a fajtalanság csak a passzív alany testének közvetlen, fizikai érintésével valósul meg, továbbá akkor büntetik az elkövetőt, ha cselekménye a saját nemi vágyának kielégítésére irányul. (Így például nem szexuális erőszakért, hanem csak a jóval enyhébb büntetésű szolgálati visszaélésért büntették meg azokat a katonákat, akik társukat fizikai erőszakkal arra kényszerítették, hogy előttük önkielégítést végezzen, holott nem vitás, hogy ez a bűncselekmény a sértett szexuális szabadsága ellen irányult.) Ezeket a hiányosságokat ki lehet küszöbölni, ha az új törvény pontosan körülírja, milyen cselekmények jelentik a szexuális szabadság sérelmét.

Másfelől a hatályos törvény bűncselekménynek minősít olyan szexuális cselekményeket is, ahol a szerelmesek egyenlően szabad, kölcsönös elhatározásból léptek szerelmi kapcsolatra, melyeknek tehát nem világos, hogy ki lenne a sértettje. A büntetőjog feladata szerintem az lenne, hogy megvédje az embereket a jogaikat durván sértő magatartásoktól, nem pedig az, hogy önkényes és megbélyegző szabályokat állítson a fiatal, az azonosnemű, vagy épp rokon szerelmesek elé. Az állam büntető hatalmának a szexuális magatartások kriminalizálásakor korlátot kellene, hogy szabjon a polgárok magánélethez való joga. Az államnak szerintem nincs joga büntető igényt emelni olyan szerelmi kapcsolatokkal szemben, melyeket résztvevői nem jogsértésként élnek át.

A törvény alkotmányos indok nélkül, önkényesen mégis büntetni rendeli például 13 és 14 éves különböző nemű vagy 17 és 18 éves azonos nemű szerelmespár egyik tagját és több más esetben is méltatlanul megkülönbözteti az azonos neműek közötti cselekmények részeseit. Ugyancsak indokolatlanul, sértett megjelölése nélkül rendeli büntetni a hatályos Btk. az egyenesági rokonok vagy testvérek közti, a felek egyenlően szabad, kölcsönös elhatározásával létrejövő szexuális érintkezést.

A kormányjavaslat e problémák közül csak egyet javasolt megoldani, a házassági életközösségen belüli erőszakét. Kőszeg Ferenc és Donáth László képviselők módosító indítványai nem nyerték el senki támogatását. Még az ún. Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságban sem szavazott mellettük a képviselők egyharmada sem. Kompromisszumos megoldásként - vagy mi a csudaként fogták fel ezt... - az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága és Alkotmányügyi Bizottsága az eredeti kormányelőterjesztéshez képest annyi módosítást javasolt a szexuális bűncselekményeken, hogy szüntessék meg, hogy az erőszakos közösülésnek csak nő lehet a sértettje. Ezt aztán az Országgyűlés vita nélkül meg is szavazta. Az egyáltalán nem szexista képviselők egyáltalán nem szexizmusból tehát eltörölték a számtalan diszkriminatív szabály közül azt az egyetlent, mely jobbára csak elméletileg problematikus: Ezentúl a férfiak ellen erőszakos közösülést elkövető nőket is börtönbüntetés fenyegeti. Az Országgyűlést az összes többi valódi probléma hidegen hagyta.

2. A szexuális tevékenység új meghatározása

A hatályos büntetőtörvény a közösülés és a fajtalanság fogalmait használja. A szabályok nem azonosak közösülés és fajtalanság esetén:
- az ún. Megrontás esetében tágabb körben bünteti a törvény a közösülést, aminek folytán a különböző neműekre szigorúbb a törvény,
- az ún. Vérfertőzés esetében az azonos nemű testvérek között bármilyen szexuális érintkezést büntet, míg különböző nemű testvérek közt csak a közösülést,
- a 199.§ pedig csak az azonos neműek közti bármilyen érintkezést tiltja.

A szexuális tevékenységek közötti ilyen különbségtétel irracionális, hisz a szexuális érintkezési módok közül a közösülést egyedül a gyermeknemzés lehetősége tünteti ki, ám a privátszféra védelmének szempontjából nem húzható mély és éles határvonal a lehetséges sokfajta szexuális cselekmény között. Kőszeg Ferenc és Donáth László képviselők módosító indítványai ezért egységes meghatározást adtak a szexuális cselekményekre, a bírói jogalkalmazásra bízva az egyes cselekmények intenzitásának és intimitásának mérlegelését. Az egységes kezelés ugyanakkor maga után vonta volna az említett rendelkezések egységesítését is.

Az eddigi definíció, mely szerint fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál, többszörösen is alkalmatlan a szexuális önrendelkezés jogának átfogó védelmére. Az imént már volt szó róla, hogy a bírói jogértelmezés csak az elkövető saját nemi vágyának felkeltésére irányuló cselekményeket büntette, jóllehet, a jogsértés nem az elkövető vágyán múlik, hanem a sértett privátszférájának sérelmén. Ezért lenne szükséges egy olyan törvényi definíció, mely a szexuális szabadság megsértésére alkalmas valamennyi cselekményt átöleli.

A Donáth László által javasolt meghatározás szerint szexuális tevékenység: nemi szerv, mell vagy végbélnyílás közvetlen vagy ruházaton keresztüli intenzív ingerlése. Ezen általános definíció által lehetségessé válhatna az intimszféra fölötti önrendelkezési jog védelme. Például olyan esetekben is megállapítható lenne a sértett szexuális szabadsága ellen elkövetett bűncselekmény, amikor az elkövetőt nem egyértelműen a saját nemi vágyának kielégítése, hanem a sértettnek nemi szervei bántalmazásával való megalázása motiválta.

Kevésbé világos a Kőszeg Ferenc által javasolt új fogalom, a közösülést helyettesítő más nemi cselekmény. Egyrészt miért kell két fogalmat alkalmazni a közösülésre és a többi szexuális cselekményre, ha az összes büntetőszabály ugyanaz az egyikre, mint a másikra? (Eltekintve most attól, hogy Kőszeg képviselő megfeledkezett a Vérferőzés csúfnevű paragrafus renoválásáról, nem terjesztett be rá módosító indítványt, s ebben szerinte bennmaradt volna a közösülés és a természet elleni fajtalanság.) Másrészt ez még mindig abban a heteroszexista dogmában fogant, hogy a szex alfája és omegája a közösülés és ha mégse közösülnek, akkor is a közösülés helyett csinálnak valamit. Ha megnézzük a Kőszeg F. javasolta definíciót (a közösülés kivételével minden olyan, más személy testével összefüggő cselekmény, amely a nemi vágy kielégítésére szolgál), akkor például elgondolkodhatunk azon, vajon ha ezt azonosneműek csinálják, akkor az azonosneműek is miért éppen a közösülést helyettesítő más nemi cselekmény a neve? Esetleg az azonos neműek is tudhatnak már közösülni? Vagy miért nem a közösülők helyettesítik a szopást mással? Harmadrészt ez a definíció a régi - és még mindig hatályos, tessék azonnal tiltakozni ellene!! - fajtalanság egyszerre szigorított és enyhített változata. Enyhített, mert a nemi vágy kielégítésére kell szolgálnia és nem akár csupán a felkeltésére. Szigorított ugyanakkor, mert eddig csak a súlyosan szeméremsértő cselekmény volt büntethető, ez alapján pedig már elég lenne az is, ha más személy testével függ össze. Persze az összefüggő szóval az a legfőbb baj, hogy nem világos a jelentése. Ha otthon végzek önkielégítést és közben arra gondolok, hogy a szomszéd lánnyal közösülök, akkor ez is összefügg az ő testével?? Vagy az is nemi erőszaknak minősül, ha az elkövető arra kényszeríti a sértettet, hogy foghassa a vállát, miközben ő önkielégítést végez? Vagy ez már a Kőszeg F. által bevezetni javasolt "Erőszakos szeméremsértés"? Ugyan a hiba bennem van, de akkor sem értem, miért lett volna ez jobb. Azt sem tisztázza ez a definíció, hogy az elkövetőnek a saját nemi vágyát kell-e kielégítenie.

3. Összevonás

A Btk. eddig három különbözőszakaszban tartalmazta az erőszakos szexuális cselekményeket. Ezek elkövetési magatartása analóg volt, büntetési tétele megegyezett, a különbség az elkövető és a sértett azonos vagy neme szerint, valamint aszerint volt, hogy közösülés avagy fajtalanság történik-e. Kőszeg Ferenc és Donáth László képviselők módosító indítványai javasolták e három szakasz összevonását. Az egységes szabályozás két apró változást is magával vonna:

3/1. Erőszak férfiak ellen

Az eddigi Btk. 197.§ büntetlenül hagyta a férfiak sérelmére elkövetett erőszakos közösülést. Nem gyakori ugyan ez, de a törvénynek csak egy szaván múlott, hogy nő helyett más legyen a sértett megjelölése. Az erőszakos közösülés lehetséges sértettjei közül a férfiak kizárása csak abban az esetben indokolható, ha azt feltételeznénk, hogy a férfi csak akkor képes közösülésre, ha azt ő maga is akarja. Ez a vélekedés nem helytálló, hiszen például nem kizárólag testi erő alkalmazásával lehet valakit közösülésre kényszeríteni. Ha a támadó azzal fenyegeti a sértettet, hogy közösüljön vele, különben lelövi, akkor élete megmentése érdekében a sértett maga is akarni fogja a közösülést, tehát pl. a férfi sértett igyekezni fog, hogy erekciója legyen.

Bár nyilvánvaló, hogy a férfiak szexuális szabadságát is védeni kell a nőkkel szemben, az erőszakos közösülés áldozataivá a legritkább esetben válnak férfiak. Ez szinte csak esztétikai probléma volt az eddigi törvényben. Volt, mert megváltozott. (Lásd fenn, az 1. pont utolsó bekezdését.)

3/2. Magánindítvány

A 209.§ a magánindítványra büntetendő cselekmények körébe csak a különböző neműek közti cselekményeket sorolja. Az azonos neműek közti bármely büntetendő cselekmény hivatalból üldözendő. E megkülönböztetésnek szerintem nincs alkotmányos indoka. Az erőszakos szexuális cselekmények magánindítványra való büntethetőségének célja ugyanis a sértett privátszférájának védelme. Ha valakit megtámadnak, az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása érdekében - a bizonyítékok beszerzése és a tárgyalás folytán - magának a sértettnek a szeméremérzete újból nagy sérelmet szenved. Ha a sértett ezt nem vállalja, és a cselekmény magánindítványra büntetendő, akkor a sértettnek lehetősége van eltekinteni a magánindítványtól. Ha azonban a bűncselekmény hivatalból üldözendő, akkor a büntetőeljárást a sértett akarata ellenére is le kell folytatni, miáltal a sértett privátszférája újabb sérelmeket szenved. A hivatalbóli üldözéssel az állam azt deklarálja, hogy a szexuális szabadságunk nagyobb védelmet igényel, mint a magántitokhoz való jogunk, holott szexuális szabadságunk része a magántitokhoz való jogunknak. A kisebbet jobban védjük a nagyobbnál?

Az egyenlő méltóság alapjogán esik csorba, s ezért alkotmányellenes, ha a jog (...) a személyiség valamely (jogi értelemben strukturált) rétegét, tartalmi vonatkozását kedvezményezi, fölébe helyezi egy másiknak, illetőleg, ha egyes személyhez fűződő jogok tekintetében tartalmilag kirekesztő szabályozással él. (Az Alkotmánybíróság 34/1992. számú határozata)

Másrészt a 200.§ (1) magánindítvány nélküli büntethetősége egyéb helyzet szerinti diszkriminációt is megvalósít. A támadónak a sértettel való azonos illetve különböző neme szerint értékeli a sértett magántitokhoz való jogát:

... olyan ismérvek alapján differenciál, amelyek a személyiségi jogsértésnek nem szükségszerű feltételei. (ahogy az Alkotmánybíróság mondta másról szólva - ugyanott)

A kirívóan súlyos valamint az olyan esetekben, amikor az elkövető a sértett hozzátartozója, illetve más, fölötte hatalommal bíró személy, mégis ésszerűnek látszik a bűncselekményt hivatalból üldözendőnek nyilvánítani. Ilyenkor ugyanis sokszor a sértett annyira kiszolgáltatott helyzetben van, hogy nem mer feljelentést tenni. Ugyanezeket a szempontokat érvényesítik a módosító indítványok a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények magánindítványra illetve hivatalból üldözendővé nyilvánításakor.

4. Menekülésre képtelen állapotú sértett

A szexuális szabadságnak az eddiginél nagyobb védelmét célozza a szexuális erőszak kimondását megalapozó új tényállási elem Donáth László módosító indítványában. A hatályos Btk szerint szexuális erőszak akkor forog fenn, ha az elkövető a sértettet erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel kényszerítette, vagy ha a sértett védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotban van. E két pólus között azonban a valóságban is vannak olyan bűnesetek, amikor a sértettel szemben nem alkalmaznak egészen az aktus megkezdéséig vagy annak időtartama alatt erőszakot, illetve nem fenyegetik meg életveszélyesen, ugyanakkor a sértett védekezésre való képessége nem tekinthető sem teljesnek, sem teljesen hiányzónak. E közbülső esetekben semelyik eddigi tényállási elem nem áll fenn önmagában, bár több is fennáll részlegesen. Ha például valakit úgy kényszerítenek érintkezésre, hogy az elkövető bezárta őt, vagy például börtönben össze vannak zárva, vagy a sértettet elrabolva tartják, netán az elkövető a sértettet őrző őr, a menekülés lehetetlenségének tudata a sértett ellenállásra való képességét pszichés okból lecsökkenti. Vagy ha a támadó fizikai erőfölényben van, akkor sok esetben a támadó által alkalmazható fizikai erőszaktól való félelem is elégséges lehet a szexuális visszaélés kikényszerítéshez. Az eddigi törvény csak a fizikai erőszakot büntette, holott az akarat megtörésére a fenyegető fellépés önmagában is elég lehet.

A módosító indítvány ezért bevezetni javasolja a menekülésre képtelen sértett ellen tiltakozása ellenére elkövetett szexuális visszaélés büntetését. Ezen új tényállási elem kitölti a szexuális önrendelkezés törvényi védelmének eddigi hiányosságait.

5. Minősített esetek

A csoportos elkövetésnél az eddigi törvényben szereplő egymás cselekményéről tudva kritériumot el lehet hagyni, mivel az elkövető a Btk 27.§ (1) miatt úgysem büntethető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Ugyanakkor indokoltnak tűnik minősített esetként büntetni a több elkövető által megvalósított szexuális erőszakot, függetlenül attól, hogy többen is érintkeztek-e a sértettel vagy csak bűnsegédként működtek közre a kényszer és fenyegetés alkalmazásában. Ezáltal alaptalanná válik a több támadó által végrehajtott szexuális erőszak első elkövetőjének arra való hivatkozása, hogy nem tudott a többi támadó hasonló szándékáról.

Ugyancsak súlyosabban rendeli büntetni Donáth László módosító indítványa, ha egyszerre több sértett sérelmére követnek el szexuális bűncselekményt. Új minősítő körülményként tartalmazza a módosító indítvány a súlyos testi sértést okozó erőszakot. A módosító indítvány a kormány által benyújtott elképzelésnél tágabb körben javasolja meghatározni az erőszakos szexuális bűncselekmények különösen minősített eseteit: ha a négy minősítő körülmény közül bármely kettő vagy több fennáll.

6. Gyermekek elleni erőszak

Az eddigi törvény és a kormányjavaslat sem tesz különbséget a 12 év alatti gyermekkel elkövetett szexuális érintkezések közt aszerint, hogy az kifejezett erőszakkal vagy anélkül jött-e létre. Hogy a gyermekkel való visszaélést súlyával arányosan lehessen kezelni, Donáth László módosító indítványa megszünteti azt az értelmező rendelkezést, mely eddig a tizenkét év alattiakat védekezésre képtelennek mondta, s aminek következtében az ilyen gyermekkel elkövetett bármilyen szexuális cselekményt erőszakos cselekményként büntettek. A kisgyermeken erőszak nélküli szexuális érintkezést az eddigi szigorúsággal a gyermekkel való szexuális visszaélés új minősítő körülményeként tartalmazza, míg a valóban erőszakkal elkövetett bűncselekményt a kormányjavaslat általi szigorral veszi figyelembe.

7. Nemek szerinti különbségtétel

Mind a Donáth László, mind a Kőszeg Ferenc által benyújtott módosító indítvány egyazon szigorúsággal rendelte volna büntetni a férfi vagy nő, az azonos vagy különböző neműek között elkövetett szexuális bűncselekményeket. Ez részben az erőszakos bűncselekmények eddigi három szakaszának összevonása, részben a szexuális tevékenységek egységes meghatározása, részben az azonos neműek szerelmét különösen diszkrimináló 199.§ hatályon kívül helyezése által történik.

8. Gyermekek védelme

Kőszeg Ferenc módosító indítványa fölemelni javasolta a gyermekekkel elkövetett szexuális cselekmények büntethetőséhi korhatárait. A sértetti felső korhatárt 14-ről 16-ra, az elkövetői alsó korhatárt az eddigi 14 illetve 18-ról egységesen 18-ra javasolta fölemelni. E módosítások szerintem indokolatlanul szigorítanák a fiatalok szexuális szabadságát.

Donáth László módosító indítványa teljesen újraszabályozni javasolta a Btk. 201. és 202. §-ait. E szakaszok közös címében az eddigi Megrontás helyett a korszerűbb a Gyermekkel való szexuális visszaélés megnevezést alkalmazza. A védettség felső korhatára megegyezik az eddigi 14 évvel. Ennél magasabb korban már nem látszik indokoltnak a fiatalok büntetőjogi eszközökkel való védelme a szabad elhatározásukból létesített szerelmi kapcsolatoktól: ha ennél magasabb életkori küszöböt szabna meg a törvény, ezzel olyan kapcsolatokat kriminalizálna az állam, melyek egyes társadalmi rétegekben tipikusnak, elfogadottnak számítanak. Csak azon jogsértő magatartásokat fenyegetheti a törvény büntetéssel, melyek egyértelműen, minden esetben veszélyesek. A módosító indítvány megtartja a gyermek szexuális cselekményre való rábírási kísérletének büntetését. A büntetési tételek megfelelnek a hatályos rendelkezéseknek, a különösen súlyos esetekre azonban bevezet egy szigorítást (a módosító indítvány szerinti 201.§ (3) bekezdés).

8/1. Korkülönbség

Donáth László módosító indítványának legfőbb változtatása, hogy a gyermek sérelmére erőszak vagy fenyegetés nélkül elkövetett szexuális visszaélést csak akkor rendeli büntetni, ha az elkövető életkora legalább hat évvel meghaladja a gyermek életkorát. E szabály azért lenne fontos, hogy ne kerülhessen sor olyan büntetőeljárásra, ahol a kis korkülönbségű fiatal szerelmesek egyikét a vádlottak padjára ültetik. A hatályos Btk. 201.§ (1)-nek a közösülést tiltó része valamint a 199.§ igen kis korkülönbségű résztvevők szexuális kapcsolatát is börtönnel fenyegeti. Például ha két olyan fiatal közösül, akik közül az egyik egy nappal elmúlt 14 éves, míg a másik csak egy nap múlva tölti be e kort, akkor az idősebb ezért büntethető. Hasonló a helyzet olyan szerelmeseknél, akik ugyanahhoz a nemhez tartoznak, csak ott a kritikus küszöb a 18. életév. Ez ráadásul hivatalból üldözendő, még akkor is, ha a fiatalok szerelmét szüleik helyeslik. Két nappal hamarabb vagy még korábban, vagyis amikor még mindketten 14 illetve 18 alatt voltak, érintkezésük nem büntethető.

A gyermekkel való szexuális visszaélések büntetésének funkciója az, hogy megvédje a gyermekeket attól, hogy őket mások fondorlatos módon szexuális aktusra bírják. Ha a szexuális kapcsolat résztvevőiről nem feltételezhető, hogy egyiküket a másikuk manipulálja, akkor az állam önkényes beavatkozása a szerelmesek magánéletébe nélkülözi az alkotmányos alapot. A büntetőjog bevonása a fiatalok pszichoszexuális fejlődésének védelmébe csak a kirívóan egyenlőtlen felek közötti szexuális viszonyok megakadályozására indokolt. Nem a büntetőtörvény feladata véleményt alkotni arról, milyen korban helyes a fiatalok szexuális életének megkezdése. Az alkotmányos büntetőjog nem terjeszkedhet tovább az egyértelműen, minden esetben súlyos sérelemokozás büntetésénél.

A szexuális élethez való jognak az a fajta szabályozása, amely egy, a szexre való abszolút érettséget megadó korhatár fölött egyáltalán nem védi a fiatalt (az évtizedekkel idősebb felnőttektől sem), míg az e kor alatti gyermekeket minden e kor feletti személytől tiltja, vagyis a szexuális szabadságnak egyéni jogként való kezelése éppen azt nem veszi figyelembe, hogy általában több ember együtt él vele. A szexuális érettség megszerzése helyett a jognak azt kell figyelembe vennie, vajon a partnerek egyenlő döntési szabadságot élveznek-e. El kell kerülni olyan kapcsolatok kriminalizálását, ahol a résztvevők szexuális érettsége hasonló fokú. Az állam büntető hatalmával való ilyen visszaélés ráadásul fölöslegesen veszi igénybe a bűnüldöző szerveket.

A módosító indítványban szereplő megoldás szerint nem büntethető az, akinek életkora a sértett életkorát legalább hat évvel meg nem haladja. E korkülönbség már igen nagy valószínűséggel felöleli a tizennégy év alatti fiatalok szerelmeit, ugyanakkor a hat évnél nagyobb korkülönbség esetében a törvényhozás biztosan vélelmezheti az idősebb partner jelentősen érettebb voltát, mely megalapozza a jogi felelősségét a fiatallal való kapcsolatában.

8/2. Súlyosabb esetek

Donáth László módosító indítványa új minősítő körülményeket is bevezet.

9. Családon belüli szexuális visszaélés

Fokozott védelemre szorulnak a gyermekek a felettük hatalommal bíró elkövetőkkel szemben. Ugyanakkor nem alkalmas e téren a jelenlegi ún. vérfertőzés bűncselekmény, mert ez szigorúan a vérrokonsághoz köti a büntethetőséget. A fiatal családtaggal való szexuális visszaélést nem elsősorban a recesszív géneken hordozott betegségek megelőzése miatt ésszerű büntetni, hanem a gyermeknek a szülői vagy idősebb testvéri hatalommal való manipulálása miatt. Ami a genetikai károsodásokat illeti, bőven elég lenne a rokonok közti házasság tilalma is. A nevelőszülők azonban ugyanolyan módon visszaélhetnek örökbefogadottjukkal, mint szüleik. Vagy az állami intézet nevelői. Indokoltnak látszik ezért a családon belüli szexuális bűncselekmények elkövetői körét kiterjeszteni a hozzátartozókra, és mindenkire, akinek a gyermek nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll.

Donáth László módosító indítványa szerint a törvény a fiatalokat egész kiskorúságuk alatt, azaz általában 18 éves korukig védené a családon belüli illetve a más, felettük hatalommal bíró személyek szexuális visszaéléseitől. A büntetőjogi felelősség egyértelmű megállapíthatósága érdekében azonban itt is szükségesnek látszik a gyermekkel való szexuális visszaélésnél is alkalmazott, legalább hatéves korkülönbséget megkövetelő kritérium. A módosító indítvány büntetni rendeli azt is, ha a fiatal fölött hatalommal bíró személy a fiatalt más személlyel folytatandó szexuális érintkezésre bírja rá. Ebben az esetben a szexuális cselekményt elkövető személy is büntethető.

10. Az ún. szeméremsértés

Donáth László módosító indítványa hatályon kívül helyezni javasolta a szeméremsértés bűncselekménnyé minősítését. E cselekmény ugyanis a többi bűncselekménnyel ellentétben nem jár valamilyen sértett szexuális szabadságának csorbításával. Mindössze annyi a bűncselekmény, hogy a maga kielégítését vágyó elkövető arra törekszik, lássák mások. A joggyakorlat akkor is büntethetőnek nyilvánította a szeméremsértést, ha nem volt szemtanúja, csak lehetett volna. Nem világos, hogy miért lenne a magamutogatás veszélyes a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjére, az állampolgárok személyére vagy jogaira. (Akkor lehet elvileg valamit bűncselekménynek nyilvánítani, ha ezek valamelyikére veszélyes.) A magát mutogató személyt bűnözőnek tekintő szabály elavultnak mondható, előítéletes korok terméke. Az állam büntető hatalmának önkényes és fölösleges igénybevétele a mások - akár a többség - szeméremérzetével össze nem férő cselekményeknek a valódi jogsértésekkel egyenlő súlyú büntetése.

Kőszeg Ferenc ezt nem javasolta eltörölni, sőt egy új, súlyosabban büntetendő tényállást javasolt bevezetni erőszakos szeméremsértés címen. Szerintem a két javaslat mégsem szögesen ellentétes irányú, hiszen az enyhébb forma büntetlensége nem zárja ki az erőszakos forma büntetését, bár a büntetési tételek nagyságáról sokáig lehetne vitatkozni.

De ahelyett, hogy indulatainkat vetnénk latba azügyben, kinek hány év börtön dukál, nézzük meg, vajon mi az az alapjog, melyet a szeméremsértés elkövetője áthág. Ha valaki például úgy végez önkielégítést, hogy közben arra törekszik, lássák őt mások, ez miért bűncselekmény? És ráadásul miért nem csak magánindítványra, hanem hivatalból üldözendő (még Kőszeg Ferenc verziójában is)? Ha az elkövető olyan személy előtt mutogatja magát, akinek ez nincs ellenére, akkor mégis kinek miféle joga sérül? Szerintem semmilyen. Ennélfogva úgy vélem, a szeméremérzet elleni bűncselekmény vagy akár szabálysértés tényállásánál meg kell kívánni valamilyen sértett létét. De nem fiktív sértettét, mint a 199.§-ban, hanem igazi, magánindítványt tevő sértettét, aki el fogja mondani, mekkora csorba esett a lelkiismereti szabadságán vagy lelki nyugalmán. Így például elképzelhetőnek tartanék olyan megoldást, hogy szabálysértésként vagy személyi jogsértésként polgári peres úton lehessen felelősségre vonni azt a személyt, aki erőszakkal vagy szándékosan másnak meglepetést okozva mutogatja magát, és a sértettben ezzel riadalmat kelt. Esetleg föl lehetne tételezni, hogy a gyermeknek okozott meglepetés ab ovo riadalmat is kelt benne.

Juhász Géza
1997, néhány mondatot 1998-ban írtam

Mi a különbség?

Büntetőtörvényverziók a szexuális bűncselekményekre 1997-ben