Miért nem alkalmas a jogi segítségnyújtásról szóló törvény a családon belüli erőszak áldozatainak ellátására?

• A jogi segítségnyújtásról szóló törvénynek a peres eljárásokban nyújtható jogi képviseletet lehetővé tevő II. és III. fejezete csak 2006. január elsején fog hatályba lépni. Márpedig a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) Országgyűlési határozat (a továbbiakban: OGY határozat) azt írta elő, hogy a kormány "saját hatáskörben az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával 2004. március 31-ig biztosítson lehetőséget az állami jogi segítségnyújtó rendszer keretében arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatai jogi tanácsadást, a hatóságok, a bíróságok előtti eljárásokban szakszerű jogi képviseletet kaphassanak, ha arról rászorultságuk - szociális nehézségeik, egyéb méltányolható személyes körülményeik - folytán nem képesek gondoskodni, de a jogászi közreműködés nélkülözhetetlen az áldozatok jogainak eredményes védelméhez".
• A törvény nem oldja meg azt a helyzetet sem, hogy a magyarországi ügyvédtársadalom igen kevéssé van felkészülve a családon belüli erőszak áldozatai jogainak védelmére. Ahhoz, hogy az OGY határozatban előírt szakszerű jogi képviseletet az áldozatok megkaphassák, szükség volna a jogi segítségnyújtási rendszerben majdan dolgozó ügyvédek legalábbis egy részének kiképzésére. A ma praktizáló ügyvédek - egy-két személyt kivéve - nem részesültek megfelelő képzésben a családon belüli erőszak természetéről, az ilyen ügyfelekkel való foglalkozáshoz szükséges készségeket nem sajátíthatták el, az ilyen ügyek jogi képviseletéhez szükséges elméleti és gyakorlati tudást sem szerezhették meg. Ugyanis bántalmazott nőket és gyerekeket képviselni "nem biznisz" az ügyvédek számára, ezért a családon belüli erőszak területén még csak autodidakta tudást sem akarnak szerezni, és ennélfogva lényegében semmilyen említésre méltó gyakorlatuk sincs benne. Nem örülünk ennek, de attól még tény.
• A törvény kizárja a jogi segítségnyújtást, ha alkotmányjogi panaszt szükséges benyújtani. Tapasztalataink szerint erre azonban szükség van a bántalmazott nők jogvédelméhez.
• A törvény alapján a bűncselekmények sértettjei számára - legteljesebb anyagi rászorultságuk esetén is - mindössze a következőkhöz lehet jogi segítséget adni: "a feljelentés megtételéhez, büntetőeljárásbeli jogainak megismeréséhez vagy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti eljárás megindításához", és e segítség "jogi tanácsadásra vagy beadvány készítésére" korlátozódik. E törvény alapján tehát pl. a nyomozást megszüntető határozat elleni panasz megírása nem végezhető, de a panasztétel jogára történő felvilágosításon túl még csak tanácsot nem lehet adni ehhez. Ez igen súlyosan érinti a családon belüli erőszak áldozatait, hiszen a sérelmükre elkövetett bűncselekmények esetében - a rendőri és ügyészi szervek képzetlensége, illetve közömbössége folytán - igen gyakran kerül sor a nyomozás megszüntetésére azért, mert a hatóságok nem tárták fel kellően a tényállást, vagy azt önkényesen, jobb esetben tudatlanul értékelik. Az ilyen ügyekben nagy szaktudást igénylő jogászi feladat a hatóság által figyelembe nem vett bizonyítékok írásban történő bemutatása vagy a hatóság által helytelenül értékelt bizonyítékok helyes értékelése. Érthetetlen számunkra, hogy a törvény miért éppen azokon a területeken zárja ki a jogi segítségnyújtást, amelyeken azokra a leginkább szükség van!
• Ehhez képest felháborítóan groteszk, hogy a törvény alapján pártfogó ügyvédet kaphat az eljárás egészére és a jogorvoslatokra is az a bántalmazó férfi, aki - miután jogerős büntető ítélet szerint pl. rendszeresen szexuális erőszakot követett el gyermeke sérelmére - a gyerek anyja vagy az ügyész keresete alapján a szülői felügyeleti joga megszüntetésére irányuló polgári perben lesz alperes.
• A törvény kizárja a segítségnyújtást büntetőügyek terheltjei számára. Noha a családon belüli erőszak áldozatai tipikusan sértetti pozícióban vesznek részt a büntetőeljárásokban, sajnos meglehetősen gyakran fordulnak elő olyan esetek, amikor a családon belüli erőszak áldozatai pl. jogos védelmi helyzetben cselekedve sérülést okoznak a bántalmazónak. Ilyenkor a per tárgya az, sikerül-e elismertetni a jogos védelmi helyzetet, s milyen mértékig. Azáltal, hogy a "jogi segítségnyújtásról" szóló törvény az ilyen esetek körét kizárja az ellátásból, éppen a legnehezebb jogi helyzetben lévő bántalmazott nőktől tagadja meg a jogvédelmet!
• Nem részesíthető a törvény alapján ingyenes jogi segítségnyújtásban az, akinek a minimálnyugdíjat meghaladó egy főre eső jövedelme vagy pedig a létfenntartásához szükségesnél több vagyona van. Nem látjuk be, miért kellene a bűncselekmények áldozatait kizárni a segítségnyújtásból e feltételek alapján. Hiszen pl. az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló kormányrendelet is jóval magasabban állapítja meg a pénzbeli kárenyhítésre való jogosultság felső határát: a minimálbér háromszorosát el nem érő egy főre eső jövedelemben.[ footnote: Lásd a 209/2001. (X. 31.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdését. ] Érthetetlen, miért lehet valakinek pénzt adni, de éppen a hatékony jogérvényesítést elősegítő jogi tanácsadástól illetve képviselettől elzárni. Ma Magyarországon minimálnyugdíjból nem lehet egy meghatalmazott ügyvédet kifizetni, még minimálbérből sem.
• Nem teszi lehetővé a törvény az ügyfél és a jogi segítő közötti kommunikáció költségeinek támogatását. Sem útiköltség, sem levelezési, telefonálási, fénymásolási költség nem igényelhető. Ez akkor jelent különösen nagy nehézséget, ha az ügyfél ügyének sajátos jellege folytán nem a hozzá közel lakó ügyvédek közül választ jogi segítőt, hanem lakóhelyétől távol székelő szakértő jogvédő szervezetet kénytelen igénybe venni. Tekintve, hogy a családon belüli erőszak sértettjeinek képviseletében az ügyvédek nem jártasak, az ilyen támogató szabály hiánya különösen a családon belüli erőszak áldozatait hozza nehéz helyzetbe.
• Az említett törvény több helyütt is önkényesen megszorítja a nonprofit jogvédő szervezeteknek az államilag támogatott jogi segítőként való eljárási lehetőségeit:

  1. A jogi segítséget a szervezet nevében kizárólag a szervezettel legalább három évre előre érvényes, határozott idejű megbízási szerződést kötött ügyvéd nyújthatja.

  Ez egyrészt azért nehezíti a jogvédő szervezetek feladatvállalását, mivel e szervezetek anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy három éves vagy ennél hosszabb időre előre tervezzék működésüket. Mivel a szervezetek anyagi helyzete általában eléggé instabil, a szervezetekkel együtt dolgozó ügyvédektől sem várható el, hogy ilyen hosszú távra elkötelezzék magukat. A határozott idejű többéves megbízási szerződés emiatt igen ritka ezen szervezetek gyakorlatában.

  Másrészt az ügyvéd kikötése kizárja a szervezet által alkalmazott jogtanácsos vagy más megbízott jogász közreműködését. Ezáltal a jogi segítségnyújtásról szóló törvény lényegében kiüresíti az antidiszkriminációs törvény, a Pp. és a Be. azon szabályait is, melyek - igen haladó módon - lehetővé teszik az érdekvédő társadalmi szervezetek általi képviseletet.

  2. Büntetőeljárásokban jogvédő szervezet csak sértetteket képviselhet, más eljárási pozíciójú személyt - például magánvádlót, pótmagánvádlót - nem.

  A magánvádlói szerepkörből való kizárás is rendkívül súlyos akadály, hiszen éppen a családon belüli erőszak több tipikus elkövetési formája csak magánvádas eljárás keretében vihető bíróság elé.[ footnote: A leggyakoribb a könnyű testi sértés, de a családon belüli erőszak során jellegzetes cselekmények közül magánvádas bűncselekmény a rágalmazás, a becsületsértés és a levéltitok megsértése is. ]

  Ha lehet, még problematikusabb a pótmagánvádlói szerepkörből kizárni a jogvédő szervezeteket, hiszen mint már említettük, a hatóságok képzetlensége folytán a családon belüli erőszak körében elfogadhatatlanul sok esetben kerül sor indokolatlanul a nyomozás megszüntetésére. Ha már a hatóságok felkészületlensége miatt a sértett maga kénytelen a vádlói szerepet ellátni, legalább abban nem kellene a törvénynek akadályoznia a sértetteket, hogy a szakértő jogvédő szervezetek segítségét igénybe vegyék.

  Az sem járható út, hogy a jogvédő szervezet szakértő ügyvédei legyenek egyéni ügyvédként a jogi segítségnyújtásra jogosultak. Ugyanis míg a törvény a jogvédő szervezetek számára lehetővé teszi szakterületük megjelölését a számukra adekvát tetszőleges módon, addig az ügyvédek csak kétfajta módon jelölhetik meg szakterületüket: "polgári és közigazgatási ügyek" vagy pedig "büntetőügyek".

  Általános szabály, hogy a jogi segítést nyújtó ügyvéd, közjegyző vagy jogvédő szervezet a hozzá forduló felek részére az ingyenes jogi szolgáltatást csak a törvényben foglalt okból jogosult megtagadni. Ez a szabály oda vezet, hogy pl. a családon belüli erőszak terén szakértő ügyvéd, ha jogi segítőként akar eljárni magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként, kénytelen lenne az egész büntetőjogot megjelölni mint "szakterületét", s köteles lenne jogi segítőként ellátni minden ügyfelet.

  Nyilvánvaló ellehetetlenítést jelentene a családon belüli erőszak terén szakértő ügyvédek számára, ha a családon belüli erőszak áldozatainak nyújtandó jogi segítség érdekében a legváltozatosabb egyéb ügyekkel érkező ügyfelek nagyságrendekkel nagyobb táborát is el kellene látniuk - pusztán csak egy rosszul kigondolt törvény miatt.

  3. Az előbb idézett törvényhely, mely szerint gyakorlatilag nem lehet megtagadni a jogi segítséget kérők ellátását, tovább nehezíti a jogvédő szervezetek küldetésük szerinti működésének a jogi segítségnyújtásról szóló törvénnyel való összehangolását. A szervezetek ugyanis tipikusan jogfejlesztő célokkal működnek, s olyan ügyeket vállalnak, melyeket szakmai megítélésük szerint az átlagosnál jóval nehezebb ügynek tartanak. Ha azonban csak a szakterületet lehet megjelölni, s egyéb szempontokat nem lehet mérlegelni az ügyfelek elvállalásakor, a szervezet kénytelen lenne a jogfejlesztő küldetése szempontjából kevéssé vagy egyáltalán nem releváns ügyeket is rendszeresen ellátni.

Más úton kell gondoskodnia a kormányzatnak az OGY határozat ama előírásának megvalósításáról, mely szerint a családon belüli erőszak áldozatainak szakszerű jogi segítséget kell kapniuk az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával.

A családon belüli erőszak áldozatait védő civil szervezetek eddigi fő támogatói amerikai magánalapítványok. Például az eddig hazánkban működött mindkét, bántalmazott nők jogvédelmével foglalkozó szervezet Soros- és Ford-támogatásoknak köszönhette létét, s állami támogatásból érdemben nem részesültek (legfeljebb költségvetésük 1-3%-áig). Az amerikai magánalapítványok magyarországi szervezeteknek nyújtott támogatásai azonban évről évre egyre bizonytalanabbak, korlátozottabbak, s nem teszik lehetővé a jogvédő szervezetek hosszú távra megalapozott, tervezhető működését.

Álláspontunk szerint az OGY határozat idézett passzusának megvalósítását nem az szolgálná, ha a civil jogvédő szervezetek működését olyan mértékben "államosítanák", mint azt a jogi segítségnyújtásról szóló törvény modellje mutatja, hanem az, ha az emberi jogi szervezetek sajátos feladatait törvényeink elismernék, tevékenységüket ösztönöznék, s részükre sajátos, a kormányzattól független státuszt biztosítanának. Különleges adó- és egyéb kedvezményekkel a nyereségérdekelt szervezeteket is célszerű érdekeltté tenni a jogvédő szervezetek finanszírozásában való részvételre.

Javasoljuk ezért a jogvédő civil szervezetek státuszára, állami és az államtól független finanszírozásuk előmozdítására is vonatkozó külön törvény előkészítését.