Alapvető észrevételek a távoltartási törvény megcsonkított változatára

I. Bevezetés:

II. Probléma:

Maga a "családon belüli erőszak" kifejezés is teljesen hiányzik a javaslatból, noha a korábbi előterjesztés egy korszerű, a nemzetközi normáknak megfelelő definíciót alkotott meg. Ezt a mostani javaslat elvetette, arra hivatkozva, hogy a hatályos Btk. és a most megalkotandó zaklatási tényállással együtt a szabálysértési kódex "kimerítően és pontosan" tartalmazza a családon belüli erőszak során elkövetett, "emberileg és jogilag elítélhető" cselekményeket. Ez a hivatkozás többféleképp értelmezhető: vagy ellentmondásos, vagy tautologikus. Mindenesetre nem kapjuk indokát annak, miért szűkítené le az IM a távoltartás alkalmazhatósági körét. Répássy Róbert, a FIDESZ képviselője azt az álláspontot fejtette ki a parlament alkotmány- és igazságügyi bizottságának az általános vitát megelőző ülésén, miszerint a távoltartásnak a Btk.-ban ÉS a büntetőeljárási törvényben van a helye, a tavaszi törvényjavaslatban adott családon belüli erőszak definícióban foglalt, jelenleg nem üldözendő cselekményeknek pedig a Btk.-ban.

Szervezetünknek ezt megelőzően, január 10-én kelt, az akkori tervezethez fűzött véleménye is szorgalmazta a távoltartásnak büntető és szabálysértési intézkedésként, illetve kényszerintézkedésként is történő bevezetését. Ezt most csak annyiban egészítenénk ki, hogy a távoltartásnak a nemzetközi tapasztalatok szerint az egyik fő funkciója az áldozatok védelme abban az esetben is, ha az elkövető általi bosszútól tartva nem kívánnak büntetőeljárást indítani, vagy abban félelmük folytán nem kellően működnek közre. Ezért a távoltartást véleményünk szerint olyan módon helyes kodifikálni, hogy alkalmazása ne az elkövető szigorúbb megbüntetésére irányuló eljárások függvénye legyen, hanem a sértett védelmi szükségletére reagáljon adekvát módon.

A mostani törvényjavaslat a védelmet nem jelöli meg célként, kizárólag addig, ameddig az eljárások tartanak. Meglátásunk szerint az előterjesztés a családon belüli erőszak nő és gyerek áldozatait a bizonyítás eszközeként kezeli, s ezen minőségükhöz rendeli a távoltartás intézményét, leegyszerűsítve: azért védi őket a törvény, hogy sikeres eljárásbeli részvételüket biztosítsa.

Ezzel szemben az OGY határozatban is megfogalmazott jogalkotási feladatnak arra kellene irányulnia, hogy a távoltartás az erőszakáldozatok biztonságát, életét, testi épségét védje. Ebből kiindulva, a távoltartás azon túl, hogy büntetőeljárási és szabálysértési kényszerintézkedés formájában kerül beépítésre a magyar jogrendszerbe, feladatát és célját csak úgy tudja betölteni, ha szabálysértési büntetésként, illetve büntetőjogi intézkedésként is kodifikálásra kerül.

Az előkészítő minisztériumok és a HCM, nemzetközi standardokkal szinkronban lévő álláspontja közti különbség megfogható a távoltartás fent említett céljának eltérő megjelölésében, de tetten érhető a távoltartás alkalmazásának módjában és időtartamában is.

Mód: A távoltartás célja, hogy biztosítsa a családon belüli erőszak áldozatainak a fizikai, szexuális és pszichés erőszakkal szembeni védelmét. Ez a védelem sok esetben azonnali fellépést igényel, a bántalmazó haladéktalan eltávolítása a bántalmazottak közeléből akár életeket menthet. A családon belüli erőszak elkövetési módjának jellegzetességeit figyelembe véve került kidolgozásra korábban az ideiglenes távoltartás intézménye, mely a rendőrséget ruházta fel az azonnali eljárás jogával. Jelen koncepcióból az azonnali intézkedés lehetősége kimaradt, sürgősségi eljárásra nincs mód, az elkövető távoltartást megelőző őrizetbe vételéről nem esik szó. Mondhatja ugyan az előterjesztő, hogy az őrízetbe vétel szabályai adottak, s a távoltartás bírói elrendeléséig majd a rendőrség az őrízetbe vétel eszközét fogja alkalmazni, ebben azonban nem bízhatunk, hiszen az őrízetbe vételek száma nem volt elegendő sem a múltban, sem az azóta eltelt majdnem két évben, hogy az országos rendőrfőkapitány külön intézkedésben hívta fel a végrehajtó állományt a családon belüli erőszak elkövetőivel szemben alkalmazható, a jól ismert jogszabályokban elvben mindig is benne volt intézkedési lehetőségek gyakorlati alkalmazására.

Az általános vita során az SZDSZ nem azért javasolta a távoltartás bírói hatáskörbe utalását, hogy az állam ne nyújtson azonnali és hatékony védelmet a sértetteknek, hanem pusztán nem akarták rendőri hatáskörben hagyni a három napnál hosszabb távoltartást. Szükségesnek tartjuk tehát a távoltartásról való döntésig az ideiglenes, a rendőrség által azonnal elrendelhető távoltartást. Hogy ezt a büntetőeljárási törvényben szabályozzák-e, avagy a közigazgatási eljárásban elrendelhető távoltartásnak a tavaszi törvényjavaslatban foglalt elképzeléséhez térnek vissza, a sértettek szempontjából valószínűleg nem perdöntő.

Időtartam: A távoltartás ideje az előterjesztésben szorosan össze van kötve az alapjául szolgáló büntető-, ill. szabálysértési eljárással, noha annak alapjául a veszélyeztetettség fennállása kell, hogy szolgáljon. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a családon belüli erőszakcselekményt elkövetők szankciója leggyakrabban felfüggesztett szabadságvesztés büntetésben, pénzbüntetésben, próbára bocsátásban merül ki (s mivel anyagi jogszabály változtatása ezúttal is elvetésre került, semmi okunk azt feltételezni, hogy módosulna ez a gyakorlat), így a javasolt megoldás oda vezet, hogy miután az eljárás lezárul, a távoltartó intézkedés megszűnik, az elkövető pedig akadály nélkül folytatja családtagjai bántalmazását. Ez a perspektíva nagy valószínűséggel egyetlen nőben és gyerekben sem fogja a távoltartástól remélt biztonságérzetet elmélyíteni, így nem is számíthatunk az új jogintézmény sikerességére. Fokozottan igaz ez a szabálysértési eljárásra, mely esetében a távoltartás legfeljebb 10 napra rendelhető el. Sem a büntető, sem a szabálysértési eljárásokban nem fogja ez a sértetteket a tanúskodás iránt motiválttá tenni, hiszen mihelyt a büntető vagy szabálysértési eljárásnak vége, a távoltartás is véget ér. A sértettek azt fogják kérdezni: azért védik-e őket a távoltartással, hogy a vallomásukra alapuló ítélet után még védtelenebbek legyenek a fokozottan bosszúszomjas elkövetővel szemben? Arra pedig gondolni sem merünk, hogy az IM ilymódon kívánná érdekeltté tenni a sértetteket az eljárások elhúzásában.

III. Javaslat:

Budapest, 2004. december 8.