|
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Képviselők! A kormányzó koalíció válaszút elé érkezett: most dől el, hogy a kormányban azok kerekednek-e felül, akik hajlandóak lépéseket tenni a nők és gyermekek emberi jogainak garantálására, a nők és gyerekek elleni erőszak visszaszorítására, vagy ellenkezőleg, a bántalmazás jelenségének bagatellizálásáért lobbizók veszik kezükbe a jogalkotás irányítását. A kormány a múlt héten a parlamenti bizottsági vitákban minden indoklás nélkül elutasította azokat a képviselői módosító javaslatokat, melyek a családon belüli erőszak miatti távoltartásról szóló törvényt igyekeztek volna a nemzetközi tapasztalatok alapján olyanná alakítani, hogy az alkalmas lehessen az áldozatok biztonságának legalább minimális szintű biztosítására. A kormány nem támogatta sem a távoltartás 10 napos időtartamára vonatkozó MSZP-s képviselői javaslatot, sem pedig a rendőrséget a helyszíni intézkedések megtételére ösztönözni szándékozó SZDSZ-es javaslatokat. Az okok ismeretlenek. A törvényt hasznavehetetlenné rontani törekvő erők jogi álláspontjukat nyilvánosan nem vállalták, kilétüket is csak találgatni lehet. A kormány álláspontunk szerint csak névleges és formális választ adott arra, hogyan teljesítették a családon belüli erőszakkal szembeni nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozatban a kormány számára 2004. március 31-ig megszabott tizenegy feladat közül a távoltartásról szóló törvényen kívüli tíz feladatot. A közelmúltban a kormány két minisztere nyilvánosan olyan értelmű kijelentést tett, hogy az országgyűlési határozatban foglalt feladatok végrehajtása mellőzhető: Bárándy Péter igazságügyi miniszter, 2004. április 8-án kijelentette, hogy "ezekből nem mindig lesz valami", Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter pedig május 4-én a tv2 adásában azt fejtette ki, hogy az országgyűlési határozatban foglaltakat a kormány azért nem valósította meg, mert tekintetbe kellett vennie a társadalmi többség véleményét. A társadalmi többség azonban - csakúgy, mint az Országgyűlés többsége - a családon belüli erőszak visszaszorítását akarja. Noha az országgyűlési határozat előírta, hogy a kormány a családon belüli erőszak visszaszorítására irányuló munkájába vonja be az erre szakosodott társadalmi szervezeteket, az elmúlt másfél évben sem Gönczöl Katalin igazságügyi miniszteri biztos, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság elnöke, sem Göncz Kinga, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkára nem volt hajlandó a családon belüli erőszak visszaszorítására vonatkozó nemzetközi normák hazai megvalósításán munkálkodó szervezetekkel, szakértőkkel érdemi párbeszédet folytatni. E kormány-személyiségeknek valamint Bárándy Péter igazságügyi miniszternek a családon belüli erőszakra vonatkozó nyilvános megszólalásai kimerültek a családon belüli erőszak bagatellizálásában, előítéletes, szakmaiatlan közhelyek ismételgetésében, a nők emberi jogaiért való küzdelem állítólagos "veszélyeire" utalgatásokban. A bagatellizálás leggyakoribb módja az, hogy az erőszakot emberi jogi jogsértések helyett csupán "pszichológiai problémákként" láttatják. Ezzel elmossák a bántalmazók felelősségét, s kétségbe vonják az áldozatok védelmének szükségességét. Az említett kormány-személyiségek kizárólag olyan "szakértőkkel" voltak hajlandók együttműködni, akiknek munkássága híján van a társadalmi nemi szerepekre vonatkozó korszerű tudományos ismeretek alkalmazásának, a családon belüli erőszakra vonatkozó nemzetközi normák ismeretének, s ezért szakmailag megalapozottnak nem tekinthető. Veszélyes kormányzati tévút a mediációnak a családon belüli erőszak kezelési módszereként történő előtérbe helyezése. Ez egyrészt nem vesz tudomást a családon belüli erőszak természetrajzáról és működési mechanizmusáról, másrészt a bántalmazás előidézésének felelősségét részben vagy egészben áttolja a bántalmazás elszenvedőjére. A mediáció alkalmazása bántalmazó kapcsolatban mind a tapasztalat, mind a nemzetközi ajánlások alapján nemcsak tilos, de életveszélyes is! A kormányzat számos tevékenységére az a tévhit nyomja rá bélyegét, miszerint a gyermekek emberi jogainak érvényesítése során figyelmen kívül hagyható a nők és férfiak társadalmi egyenlőtlenségének kérdésköre, semmibe vehetők a nők emberi jogai. Aggasztónak tartjuk, hogy a miniszterelnök is ennek a felelőtlen téveszmének a foglya. A gyermekek elleni erőszak-cselekmények nagyobb része lányok ellen irányul. A gyerekek elleni erőszak számos esete azért történhet meg, mert a hatóságok nem védik meg a bántalmazó férfitől a gyermek anyját. Nem csupán az minősül gyermekbántalmazásnak, ha a gyereket bántják, hanem az is, ha szemtanúja az anyja elleni erőszaknak. A gyermeki jogokért folyó küzdelem tehát semmiképp nem függetleníthető a női jogoktól. A gyermekjogok és a női jogok függetlenségére vonatkozó téveszme a gyakorlatban a gyermekjogokra nézve is rendkívül káros hatásokra vezet, ez sok éven keresztül bebizonyosodott már hazánkban is: Tömegjelenség a gyerekek indokolatlan állami gondozásba vétele, amikor is a bántalmazó apa magatartása miatt a nem bántalmazó anyától is elveszik a gyereket. A gyerekek elleni súlyos erőszakos bűncselekmények nagy részét nem ismerik fel az arra illetékesek, ellenben a gyermek tünetei miatt a nem bántalmazó anyát hibáztatják. Ezeknek a teljességgel káros gyakorlatoknak a felelősei megtalálhatók a kormányzat által jelenleg alkalmazott "szakértők" között is. Az említett téveszmének a veszélyességét fokozza továbbá, hogy a bántalmazók érdekeit kinyilvánító egyének és szervezetek előszeretettel bujtatják valódi céljaikat a gyerekek jogaira, javára tett álságos hivatkozásokba: ezt megtehetik, hiszen a gyermekek kevésbé képesek "visszaszólni". Számos valóságos esetben találkoznak például a jogvédő szervezetek azzal, hogy a gyereket bántalmazó szülőt a hatóságok segítik hozzá a további bántalmazáshoz, mindannyiszor a gyermek érdekére, vagy a gyereknek a szülőhöz való "jogára" hivatkozva. A kormánytagok és a kormányzati "szakértők" diskurzusában tetten érhető az a tendencia, mely egyfelől a családon belüli erőszak problémakörét a gyermekek bántalmazásává igyekszik redukálni, majd másfelől a családon belüli gyermekbántalmazást kitágítani igyekszik a bármilyen gyermekbántalmazás esetkörére. Ez a fogalmak és a gyakorlati tennivalók összezavarására vezet. A problémakörök ilyen manipulálása akadályozza az értelmes emberi jogi tevékenységet, s ezáltal akarva-akaratlan a bántalmazók érdekeit szolgálja. Sajnálattal látjuk, hogy az Országgyűlés épületében a mai napon tartandó konferencia is ezt a dezorientációt vetíti előre. A kormánytagok közül kizárólag Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter tett tanúbizonyságot arról, hogy tisztában van a nők és gyermekek nemzetközi egyezményekben foglalt emberi jogainak teljességével, s ezen emberi jogok közötti szoros összefüggésekkel. (Éppen ezért üdvözöljük, hogy a konferencia eredeti programját a szervezők módosították és az eredeti tervtől eltérve Lévai Katalin miniszter asszonyt is felkérték előadás tartására.) A világos kormányfői kommunikáció hiánya folytán azonban nem tudni: Lévai Katalint esetleg nem emiatt az emberi jogi elkötelezettsége miatt távolítják-e el tisztségéből? Mindezek miatt felszólítjuk Medgyessy Péter miniszterelnököt: - Május 17-ig intézkedjen a távoltartásról szóló törvényjavaslat olyan kiigazítására, hogy
- Május 20-ig nyilvánosan jelölje meg, ki lesz az esélyegyenlőségi miniszter utóda, s közölje, hogy az utódjelöltnek a nők emberi jogai terén kifejtett mely munkássága jelent garanciát arra, hogy az új miniszter érdemi munkát fog végezni a nők jogegyenlőségének érdekében! - Május 20-ig számoltassa el valamennyi miniszterét a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiában foglalt valamennyi feladat vonatkozásában! - Vonja le a személyi konzekvenciáit annak, hogy a kormánytagok a stratégiában foglalt tizenegy feladatból tízet nem vagy elégtelenül teljesítettek! - A stratégiában foglalt, eddig el nem végzett tíz feladatot a kormánnyal 2004. augusztus 31-ig maradéktalanul valósíttassa meg! - 2004. május 30-ig, az ENSZ nőjogi (CEDAW) egyezményének Magyarország általi kihirdetése 22. évfordulójáig tegyen közzé a nők és férfiak társadalmi, gazdasági és jogi egyenlőségének megvalósítását szolgáló intézkedési tervet az Országgyűlés mandátumának lejártáig terjedő időszakra vonatkozóan. Az intézkedési terv a nemzetközi nőjogi egyezményekben felállított standardokra, a nemzetközi jogalkotási modellekre alapuljon, s terjedjen ki:
Felhívjuk a kormánypárti képviselőket, hogy a fentieket kérjék számon a kormányon és személy szerint a kormányfőn. Emlékeztetünk rá, hogy a választójoggal rendelkező polgárok többsége nő. Habeas Corpus Munkacsoport Juhász Géza Női és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ Morvai Krisztina NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület Herman Judit | ||
English version
