|
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a stratégiában ne szerepeljen a következő szöveg: "az egészségügyi igazolással nem rendelkező prostituáltak hátrányos megkülönböztetése az egészségügyi könyvvel rendelkezőkhöz képest". Helyette az álljon, hogy "az egészségügyi könyvvel rendelkező prostituáltak jutalmazása, az egészségügyi igazolás kiváltásának folyamatos ösztönzése." Míg a tervezetbeni szöveg nem számol azzal, hogy a prostituáltnak esetleg nem áll módjában az igazolást kiváltani, hogy pontosan ezek a prostituáltak a legkiszolgáltattabbak, a mi változatunk szükségessé tenné olyan módszerek, programok kidolgozását, melyek a prostituáltak lehetőségeit, helyzetét javítva szolgálnák a kitűzött célt, a fertőzés terjedésének lassítását. Másfelől, ha HIV+-ok, akkor ők is beleesnek a tervezet által segítendők csoportjába, és bárminemű hátrányos megkülönböztetésük ellentmondásban áll a tervezet céljaival, bár annak nem alapvető célja a már fertőzöttek életminőségének javítása, szintentartása (szerintünk lehetne ez egy 3. általános cél is akár, ez összhangban állna a "HIV-fertőzöttek gondozása, orvosi ellátása, szociális gondoskodás" c. alfejezettel)
Az "óvszerhasználat elfogadtatása" kifejezés helyett hasznosabbnak gondoljuk az "óvszerhasználat népszerűsítése" kifejezést, mely maga is azt sugallja, hogy az óvszerhasználat nem feltétlenül szükséges rossz, hanem pozitív élményt is jelenthet. A szexuális úton terjedő betegségek (SZTB) kifejezés helyett pontosabbnak tartjuk a szexuális úton terjedő fertőzések (SZTF) kifejezést. Az alábbi komponenseket szeretnénk betoldva látni: A HIV-fertőzöttek stigmatizáltságának megszűntetéséért: A HIV-fertőzöttek gondozása, orvosi ellátása, szociális gondoskodás c. alfejezetben indokolható lenne a jogvédelem beillesztésével a HIV fertőzöttek hátrányos megkülönböztetésének (pl. munkahelyi diszkrimináció esetén) leküzdését célzó tevékenységek indítása, támogatása (pl. jogsegélyszolgálat támogatása, hogy egy kicsit hazabeszéljünk). Ez közvetetten bár, de azt az általános célt is szolgálja, hogy javuljon a diagnosztizált fertőzések aránya, hiszen ha az emberek nagyobb jogi biztonság érzete talán ösztönzi azt, hogy rendszeresen járjanak szűrésre. Az oktatási feladatok között hasznosnak tartanánk a munkájuk során HIV+-okkal, AIDS-betegekkel kapcsolatba kerülők szociális érzékenységének növelését, előítéletességének célzott kezelését célzó oktatóprogramot nemcsak a counseling területén, hanem a magas kockázati csoportok megítélésével kapcsolatban is. A nők biztonságának növeléséért: Szeretnénk, ha a hagyományos gumióvszer mellett a tervezet külön figyelmet szentelne a nők által használható, a biztonságos szexet elősegítő óvszerek, mint a foggát (dental dam) és a női óvszer (female condom), propagálásának, terjesztésének. Ezek az óvszerek más országokban sem elterjedtek, de legalább beszerezhetők, csakúgy, mint a róluk szóló információk. Hasznuk, hogy a partner nemétől függetlenül célszerűen gondoskodnak női használójuk biztonságáról. Szeretnénk, ha bevezetnék a terhes nők kívánságra történő ingyenes szűrését (tudomásunk van olyan esetről, mikor ezt, a szűrés magas költségére hivatkozva megtagadták). Ez logikusan egészítené ki a HIV+ anyák gyermekeinek szűrését előíró feladatot. Ezeken a konkrét javaslatokon kívül a következőket tartjuk megfontolásra érdemesnek. A tervezet több helyütt is hangsúlyt helyez a fiatalabb, szexuálisan aktívabb korosztályok felvilágosítására, környezetük befolyásolására, stb. Egyetértünk, hogy a tervezetnek reagálnia kell arra a tényre, hogy az emberek egyre fiatalabb korban kezdenek szexuális életet élni. Hasznos lenne azonban azt is számításba venni, hogy egyes megjósolható hatalmi viszonyok a fiatalok szexuális életét is meghatározzák: hogy nem magától értetődő, hogy a lányok felvilágosítása, tudáshoz juttatása elegendő ahhoz, hogy ragaszkodni tudjanak esetleg idősebb, s ezáltal is vélhetőleg dominánsabb, partnerük óvszerhasználatához. Más szóval hasznosnak találnánk, ha a stratégia nem egyszerűen azonos elemek halmazának tekintené a fiatalokat, hanem reflektálna a nemi szerepek, s a korosztályi különbségek hozta magatartásbeli különbségekre. A társadalmi nemi különbségek, illetve egyéb hatalmi viszonyok figyelembe vétele befolyásolhatja a stratégia végleges formáját a prostitúció kezelésénél is (a fenti, prostituáltakkal kapcsolatos változtatást is részben emiatt tartjuk szükségesnek). Fontosnak tartjuk, hogy a ne a prostituáltat, legyen az férfi vagy nő, tartsuk a fertőzés terjedésének okának, hanem a prostitúció rendszerét leginkább fenntartó klienseket (és a prostituáltakat hatalmukban tartó futtatókat). Nem biztos, hogy csak a prostituálton múlik, tud-e védekezni (mint ahogy az sem, hogy elmegy-e szűrésre). Természetesen nem várjuk a stratégiától a prostitúció illetve a nemek közti egyenlőtlenség kérdéseinek megoldását (pl. hogy hogyan lehet a kliensekre és nem a prostituáltakra helyezni a hangsúlyt a prostitúció elleni harcban), csupán abban bízunk, hogy e kérdések figyelembe vételével a végleges stratégia hatékonyabban tudja ellátni feladatát. Végül felötlött bennünk az is, hogy azáltal, hogy célcsoportokról beszélünk és célzottan nekik kampányolunk, mennyire sugalljuk az alacsony kockázatú csoportidentitással bíró embereknek, hogy ők egyáltalán nincsenek is veszélyeztetve. Tanulságos egy amerikai AIDS-aktivista története arról a leszbikusról, aki azt gondolta, ő nem fertőződhet meg, "mivel ő leszbikus, ezért nincs is veszélyben". Mivel a köztudatban csak három "csoport" (meleg férfiak, prostituáltak, intravénás kábítószer-fogyasztók) ragadt meg kockáztatott csoportként, s mivel a nők közti szexről az a domináns álláspont, hogy jóval kisebb kockázattal jár, mint a férfiak anális ill. vaginális behatolása, az illető sajnos azt a következtetést vonta le, hogy rá az AIDS "nem vonatkozik". 2003. november 8. A. Timár Eszter Habeas Corpus Munkacsoport | ||
English version
