|
Ez az a kifogás, amelynek az ORTT helyt adott 2001. őszén.
A Hét szerkesztősége részére
1054 Budapest Szabadság tér 17 fax 3734617 Tárgy: kifogás Tisztelt Cím! 2001. július 8-án vasárnap sugárzott adásukban összeállítást közöltek a július 7-i Meleg Büszkeség Napi felvonulás ürügyén. Műsorukban megszólalt a felvonulás három résztvevője, továbbá Mocsonaki László, a Háttér Baráti Társaság a Melegekért elnöke, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének képviselője, Kiss Ernő pszichológus, valamint jelentős mennyiségű szöveget olvastattak fel a narrátorral. Az összeállítás előtt és után jelentős kijelentéseket tett a műsorvezető is. A műsorral Önök sajnálatos módon megsértették a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 4.§-a (1) bekezdésében foglalt törvényi követelményét: a műsor nem volt sokoldalú, tényszerű, tárgyilagos, kiegyensúlyozott, s csak részben volt időszerű. A műsor ezen kívül alkalmas volt a meleg és leszbikus kisebbség elleni gyűlölet keltésére, így az említett törvény 3.§ (2) bekezdésébe ütközött. A műsor továbbá a meleg és leszbikus kisebbség megsértésére irányult, ezáltal megsértette a médiatörvény 3.§ (3) bekezdését. 1. Az összeállítás, azon belül különösen a műsorvezető illetve a narrátor által elmondott szöveg a meleg és leszbikus kisebbséget tendenciózusan a társadalomra leselkedő veszélyforrásként, a társadalmon kívüli, a társadalom érdekeivel szembenálló, öncélú, sőt nihilista csoportként ábrázolta. a) A narrátorszöveg így kezdődött: "Melegek - ahogy magukat hívják. Homoszexuálisok, ahogy többen nevezik őket." Ez a hangütés egyértelmű távolságot teremt a néző és a melegek között, elvitatja a melegek jogát önmaguk meghatározásához. b) A narrátor közölte: "A többség ugyanis úgy gondolja, az ember létezésének természetes kiindulópontja mégiscsak az, ha férfi szeret nőt és nő férfit." Ez a kijelentés nem pusztán azt közli, hogy a többség heteroszexuális, hanem azt, hogy a többség a melegeket és leszbikusokat a természettel ellentétesnek ítéli. A műsor semmivel, sem statisztikai adattal, sem mással nem támaszotta alá ezt, és nem adott módot senkinek sem, hogy ezzel vitatkozzék. c) A narrátor így folytatta: "Ennek ellenére számuk évről évre nő. Vagy mégsem? Pontos adat nincs." Ez a szöveg azt az üzenetet hordozza, hogy a műsorkészítők aggodalmaskodnak a homoszexuálisok állítólag egyre növekvő jelenléte miatt. d) Az elsőként megszólaltatott felvonuló: "Megmutatjuk magunkat és kijelentjük, hogy mi ezek vagyunk? Ez nem provokáció." A kérdés ugyan nem hangzott el a műsorban, de feltehetően azt vetette föl, hogy a felvonulás provokáció lenne. A riport tehát negatív, a felvonulást kifogásoló prekoncepcióra alapult. Nem arra adtak módot a megszólalónak, hogy maga fejtse ki gondolatait, hanem eme előítélet elé állították. e) Kiss Ernő pszichiáter: "Azért nem gondolom, hogy ez a legszerencsésebb módja az elfogadottság kivívásának, mert az elutasító többséget ez provokálja. Ingerli. Pláne, ha azt mondják, hogy mi büszkék vagyunk arra, hogy mi homoszexuálisok vagyunk és mások vagyunk." A műsorban nem adtak módot senkinek sem, hogy a felvonulás értelmét elvitató ezen nézetekkel vitatkozhassék. Megjegyezzük mellesleg, hogy a műsor nem tudott olyan szereplőt megszólaltatni, aki azt állította volna, hogy ő maga büszke lenne a homoszexualitására. A felvonulás szervezői tudomásunk szerint nem így gondolkodnak, könnyen lehet tehát, hogy a pszichiáter fantomokkal vitatkozik - s ezt a műsor a felvonulás lejáratására használja fel. f) Narrátor: "A melegek között is volt olyan, aki elmondta - igaz, kamerán kívül -, hogy az utcára vonulók a hangos kisebbség, amely ezzel az akcióval inkább árt, mint használ." Ennek a kétséges hitelű illetőnek a véleményével sem volt módja senkinek sem vitatkozni a felvonulás résztvevői vagy szervezői közül, de másnak sem adtak erre lehetőséget. g) Benkő Ágota (NOE vezető): "Azt gondolom, hogy értékeket kell tisztelni, és a másik embert az ember mivoltában kell tisztelni. Ez a mostani esemény igazából egy állapotot mutat, embereknek egy életformáját, és nem pedig emberi értékeket." Ezt a burkolt ám annál súlyosabb rágalmat - hogy tudniillik a felvonulók nem tisztelnek értékeket, embereket, és nem képviselnek emberi értékeket - a műsor nem szembesítette semmiféle ellenvéleménnyel. Nem adtak módot ezzel kapcsolatban senkinek sem a vitára. A Benkő Ágota után megszólaltaott Mocsonaki László csupán csak azügyben kapott szót, hogy miért gondolták a szervezők úgy, hogy a NOE-nek is helye lehet a felvonuláson. h) Narrátor: "A homoszexualitás több szempontból kelthet ellentétes érzéseket." A melegség ebben az objektívnek tálalt közlésben ismét úgy jelenik meg, mint problémák forrása. A műsor még csak nem is törekedett annak közlésére, hogy a melegek elleni diszkrimináció lenne a valódi probléma. A műsor homofób prekoncepciója egyértelmű: szerintük a baj az, hogy melegek és leszbikusok egyáltalán léteznek. i) A melegekkel és leszbikusokkal szemben súlyosan elítélő Biblia-idézetet sem szembesítették semmiféle ellenvéleménnyel, vagy más Biblia-idézetekkel. Azt egyszerűen úgy tálalták, mint amit minden keresztény köteles szószerint elfogadni. j) Narrátor: "A Biblia tanítását másként magyarázó, vagy más vallású, esetleg ateista embereknél ezek a sorok valószínűleg nem jelentenek sokat. Ők nem feltétlenül erkölcsi kérdésként, hanem társadalmi problémaként élik meg másságukat." Itt ismét maga a melegség minősül problémának, s nem a melegekkel, leszbikusokkal szembeni diszkrimináció. A műsor nem adott módot senkinek sem ellenvéleménye kifejtésére ezzel kapcsolatban. 2. A műsor további prekoncepciója az volt, hogy a meleg és leszbikus kisebbséget különösen az ifjúságra és a gyermekekre leselkedő veszélyként mutatta be, illetőleg ilyen veszélyekkel mosta össze. a) Narrátorszöveg: "Ami van: (...) szervezetek és szolgálatok, amelyek hívják őket - elsősorban a fiatalokat." Ez nem igaz. A szervezetek és szolgálatok minden meleg, leszbikus és biszexuális rendelkezésére állnak, korbéli megkülönböztetés nélkül. A műsorban senkinek nem adtak módot, hogy ezzel a téves közléssel szemben megszólaljon. Az idézett szöveg elhangzásakor, és csak akkor a képen (valószínűleg) egy édesanya volt látható két vagy három, 6--12 év közöttinek tűnő gyermeke társaságában. A szöveg és kép társítása ilymódon azt sugallta, hogy a meleg szervezetek és szolgálatok kisgyermekeket hívnak maguk közé. A műsor amellett, hogy ezzel a durva hazugsággal szemben senkinek nem adott módot ellenvéleménye kifejtésére, azt is elmulasztotta tisztázni, hogy a képen látható anya hogyan került a felvonulás közelébe: mint járókelő, mint leszbikus, vagy mint a szexuális kisebbségek polgári jogai mellett kiálló heteroszexuális. Mivel hátulról volt filmezve, az sem biztos, hogy tudatában volt annak, hogy őt és gyerekeit a műsor ilyen alantas csúsztatásra fogja használni. b) A másodikként megszólaló felvonuló: "Megpróbálják a melegeket a pedofilokkal egyenlővé tenni, illetve egy egyenlőséget állítani a kettő között." A műsor ismét mindenféle valós ok nélkül pedzegeti a homoszexuálisoknak a gyermekekre való állítólagos veszélyessége kérdését, ráadásul az egyik felvonulót provokálva. c) Narrátor: "A Szabad Demokraták Szövetsége a Korszakváltás programjában kormányra kerülésük esetén esélyt ígér a melegeknek. Szeretnék elérni, hogy ha egy nagykorú azonosneművel létesít szexuális kapcsolatot, ezt ne 18, hanem már 14 éven felüli fiatalokkal is megtehesse büntetlenül. Úgy, ahogy ez a heteroszexuálisoknál is lehetséges. Szerintük így lehet a törvényt az Európai Unió ajánlásaival összhangba hozni." A melegek esélye a sugallat szerint nem más, mint a fiatalokhoz hozzáférni - sugallja a szöveg. Hogy az SZDSZ programjában szerepel-e a 14 éves korhatár, mint kívánatos korhatár, ez ténykérdés (úgy tudjuk, nem). A műsor ezzel a hamis közléssel újból a melegek felől a gyermekekre leselkedő veszélyekre célozgat - anélkül, hogy bárkinek is módot adnának ezzel ellentétes véleménye kifejtésére, vagy akárcsak azt kifejtenék, mivel veszélyesebb a gyerekekre a homoszexuális megrontás, mint a heteroszexuális megrontás. d) Kis Ernő: "...még olyan is létezik tudomásom szerint, hogy lehetőség van gyereket örökbe fogadni. Namost én ezzel abszolút nem értek egyet. Mégpedig azért nem értek egyet, mert a homoszexualitás kialakulásáról annyit bizonyosan tudunk, hogy az egyik leglényegesebb tényező a gyerekkori életszakasz alatt ért környezeti hatás." Ezzel az érvekkel alá nem támasztott és tudományosnak cseppet sem tekinthető közléssel szemben sem kaphatott senki sem szót, de a műsor ismét a melegeknek a gyerekekre való állítólagos veszélyességére célozgat. e) Narrátor: "Egyelőre nincs általános körben elfogadott magyarázata a homoszexualitásnak.Vannak, akik szerint örökletes hajlamok alakítják ki az emberben az azonos neműekkel szembeni testi és lelki vágyakozást. Mások úgy vélik, jóval jelentősebb a gyerek- és ifjúkori környezet hatása. Nagyon nem mindegy, milyen példákkal találkozik az ember legfogékonyabb éveiben." A műsor melegellenes tematikája újabb elemmel bővül itt: Ugyan mi másért firtatják a homoszexualitás okait, ha nem azért, mert vissza akrják szorítani, meg akarják előzni a melegséget? Az utolsó mondat, "nagyon nem mindegy" szinte vészjóslóan hívja fel a néző figyelmét a homoszexuálisok állítólagos, és a narrátorszöveg szerint sem bizonyított veszélyességére. 3. A műsor azt sugallta, hogy a melegek és leszbikusok elleni erőszak normális, elfogadható, mi több, kívánatos. a) A műsorvezető az összeállítás előtt közölte: "Előfordult, hogy itt-ott bizony szétverték a homoszexuális felvonulást. Magyarországon békességben mutathatták meg másságukat azok, akik vállalták a nyilvános megjelenést ezen a rendezvényen." Az első mondat megfogalmazásának módja, az "itt-ott bizony" fordulat szerepeltetése bagatellizálja az erőszakot. Azt az érzést kelti a befogadóban, hogy a melegek és leszbikusok "szétverése" várható, magától értetődő, átlagos csetepaté, ami hozzátartozik az élethez. A narrátor nem sokkal ezután közölte: "mióta világ a világ, támadják őket". A narrátor nem tett kísérletet sem arra, hogy a melegek elleni támadások jogosságát megkérdőjelezze. Ellenben így folytatta: "A többség ugyanis úgy gondolja, az ember létezésének természetes kiindulópontja mégiscsak az, ha férfi szeret nőt és nő férfit." Ezzel a narrátor mintegy megindokolta, hogy a melegek elleni támadásoknak szerinte kellő oka van. Később a narrátor közölte: "Nyílt demonstrációjukkal ugyan a fővárosi polgárok nem nagyon foglalkoztak, a jelenség azonban, hogy a kultúrában, közéletben, médiában és politikában világszerte egyre több homoszexuális tölt be vezető szerepet - tény." A narrátor szóban is hangsúlyozza, hogy "nyílt demonstrációval" állunk szemben, noha ez a képekről is jól látható. Miért? Azért, hogy ellenlépésekre buzdítson. A két tagmondat szembeállítása is ráerősít erre az üzenetre: a fővárosi polgároknak a műsor sugallata szerint foglalkozniuk kellene a "nyílt demonstrációval". Itt válik befejezetté az "itt-ott bizony szétverték" szövegrész üzenete. A műsor kimondatlan üzenete így az, hogy a budapesti polgárok is szétverhetnék a meleg felvonulást. S köztudott, hogy a leghatásosabban az az üzenet jut el a befogadóhoz, amit a sugallatokból maga a befogadó von le következtetésként. b) Idézet a műsorból: "az Újszövetség tanításában hívők mégiscsak a következőt olvashatják a rómaiaknak írt levélben: "(...) aki effélét művel, méltó a halálra (...)" A Biblia tanítását másként magyarázó, vagy más vallású, esetleg ateista embereknél ezek a sorok valószínűleg nem jelentenek sokat. A hosszabb, és itt végig nem idézett bibliai idézetet nem kísérte semmiféle teológiai értelmezés, mindössze a narrátor idézett mondatai vették körül. Ez így egyértelműen azt a képzetet kelti, hogy aki az Újszövetségben hisz, annak a melegek halálát kell kívánnia. 4. A műsor egyes elemei, s azok időbeni egymásutánisága egy kisebb drámává állnak össze, amelyben a meleg és leszbikus kisebbség elpusztul, s az erkölcs, a keresztény hit diadalmaskodik fölötte. a) Miután a műsorban bőségesen - ámde objektív adatok közlése nélkül - célozgatnak a melegeknek a gyermekekre való állítólagos veszélyességére, továbbá az isten nevében a halálra méltónak nevezik a melegeket, a felvonulás ürügyén készült összeállítás a következő módon zárul: Férfi bemondó: "A fiú, aki szelídségével, szimpatikus visszafogottságával tűnt ki a többiek közül, homoszexuális volt. Titkát csak nagynehezen árulta el, mint ahogy azt is, miután szülei elhagyták, gyermekkorában kollégiumba került, ott erőszakolták meg sokszor. Miután állandó fenyegetettségben élt, mi mást tehetett, megadta magát. Később HIV-pozitív lett." Narrátor: "Az AIDS által veszélyeztetettek egyik jelentős csoportja ugyanis éppen a homoszexuálisoké." Ez a minden kontextust nélkülöző, erőszakosan ideszerkesztett példa mintegy a végső konklúziót hivatott megfogalmazni. A homoszexualitás a műsor szerkesztői szerint az erőszakkal és a halállal egyenlő. Ezt a hatást hivatott erősíteni a fekete háttér előtt éles fényben megjelenő, összekuporodó fiúalak és a visító hangaláfestés. Itt sem kapott senki sem szót, hogy ezzel az előítélettől fröcsögő beállítással vitatkozzék. b) Ellenben a műsorvezető átvezetett a következő összeállításhoz: "Egyre többen érezhetik úgy, hogy kegyetlen küzdelem folyik a lelkekért az egész bolygón. Hazánk évezredes Kárpát-medencei hagyománya alapvetően keresztény meghatározottságú. Azzal együtt persze, hogy a más vallásúak, más gondolkodásúak és egyéb másságok képviselői történelmi korszakonként változó mértékű elutasítottság mellett mindig is a nemzet részei voltak. Egy közelmúltban rendezett konferencia, amely 'A vidék lelke az egyház' címet viselte, a vallás országmegőrző, államépítő vonásaira mutatott rá." Majd következett egy bejátszás, melyben Orbán Viktor beszél a parlamentben erkölcsről, lelkiismeretről, emberi minőségről. A halálos betegséggel fertőzött fiú drámai esete után ilymódon a műsor feloldotta a feszültséget: a néző számára adódik, hogy a halállal szemben egyedül a kereszténység és a kormány nyújt védelmet - és persze a homoszexualitásnak, mint a halál hordozójának elutasítása. * * * Mindezek alapján megállapítható, hogy a szóbanforgó műsor a következő kérdésekben: 1. a felvonulás célja 2. a melegség és leszbikusság mibenléte 3. a szexuális kisebbségek társadalmi helyzete 4. ezen belül különösen a melegek és az ifjúság kapcsolata 5. a melegség és a keresztény vallások kapcsolata egyoldalúan tájékoztatott, ezért Habeas Corpus Munkacsoport közhasznú jogvédő egyesület nevében KIFOGÁSSAL élek. A médiatörvény 49.§ (2) bekezdése alapján kérem, biztosítsanak lehetőséget számunkra, hogy a műsorral hasonló körülmények között kifejthessük kifejezésre nem jutott álláspontunkat. Álláspontunk közlésére személyesen vállalkozunk, kérjük az alábbi telefon vagy faxszámon értesítsenek bennünket, mikor biztosítják a lehetőséget. Tisztelettel Juhász Géza Habeas Corpus Munkacsoport, igazgató Kelt Budapesten, 2001. július 10-én, kedden 
| ||
English version
