|
EURÓPAI EMBERI JOGI BÍRÓSÁG
Strasbourg, France/Franciaország az Európai Emberi Jogi Egyezmény 34. Cikke, valamint a Bíróság Szabályzatának 45. és 47. §-a alapján előterjesztett KÉRELEM I - FELEK A. A KÉRELMEZŐ (Személyes adatok) B. A MAGAS SZERZŐDŐ FÉL Magyarország II - A TÉNYEK LEÍRÁSA (...) 1998-ban büntetőeljárás indult ellenem a Büntető Törvénykönyv 199. §-ának megsértése címén (...) Az eljárás eredményeképpen 2000. (...)-én a Pécsi Városi Bíróság (...) számon hozott nem jogerős elsőfokú ítéletet. Az ítéletben bűnösnek mondtak ki (...) egy rendbeli "természet elleni fajtalanság" bűntettében, amiért a bíróság egy év hat hónapi börtönre ítélt, s a szabadságvesztés végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette, valamint kötelezett a felmerülő bűnügyi költség viselésére is. Az ítélet ellen fellebbezést nyújtottam be, s a másodfokú eljárásban 2001. (...)-én a Baranya Megyei Bíróság (...) számú jogerős és végrehajtható másodfokú ítélete (...) börtönbüntetésemet nyolc hónapra, a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét pedig kettő évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet ténymegállapítása szerint 1998 tavaszán a 17. életévében lévő (fiú neve)-vel egy alkalommal orális szexuális kapcsolatot létesítettem. (...) III - A KÉRELMEZŐ ÁLTAL ÁLLÍTOTT EGYEZMÉNY- (ILL. JEGYZŐKÖNYV-) SÉRTÉS(EK) ÉS AZ AZ(OKA)T ALÁTÁMASZTÓ ÉRVEK A Büntető Törvénykönyvnek a velem szemben alkalmazott 199. §-a büntetni rendeli azt a 18 év feletti személyt, aki 18 év alatti, vele azonos nemű személlyel szexuális kapcsolatot létesít: "Természet elleni fajtalanság 199. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemű személlyel fajtalankodik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Olyan törvény azonban nincs, amely a hasonló, de heteroszexuális elkövetési magatartásokat üldözné. A 199. § puszta léte és a hatóságok általi alkalmazása ellentétes a Magyarországon az 1993. évi XXXL. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 8., 14. és 13. Cikkével - már pusztán akkor is, ha a hatóságok a 199. §-t szabályosan, eljárási törvénysértés nélkül alkalmazzák. A terhemre rótt cselekményt ugyan nem követtem el, de álláspontom szerint az ellenem folytatott eljárás abban az esetben is egyezménysértő lett volna, ha valóban megsértettem volna a Btk. 199. §-át. Az alábbiakban ezért nem a bíróságok valótlan ténymegállapításait kifogásolom, hanem a 199. § alkalmazását egyáltalán. 1. egyezménysértés: Panaszolom, hogy a magyar állam a Büntető Törvénykönyv 199. §-ának alkalmazásával megsértette az Egyezmény 8. Cikkében foglaltakat: "Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák." A magyar állam azzal, hogy az állítólagos szexuális aktus miatt büntetőjogi felelősségre vont, indokolatlanul beavatkozott a magánéletembe. A magánélethez való jog körébe tartozik a szexuális szokások megválasztásának, illetve a szexuális kapcsolatok létesítésének joga. Álláspontom szerint a magánélethez való jogból eredeztethetően mindenkit megillet az a jog, hogy szexuális partnereit, s a velük való érintkezés idejét illetve módját megválassza. Az Egyezmény 8. Cikke alapján az állam köteles tiszteletben tartani polgárai szexuális életét. A magyar állam az ellenem folytatott eljárással anélkül sértette meg eme jogomat, hogy bebizonyították volna, hogy az állítólagos aktus nem egyetértésen alapult volna, vagy bármi okból veszélyeztette volna az állítólagos partneremet, vagy hogy egyéb olyan ok állott volna fenn, ami az Egyezmény 8. Cikkének (2) bekezdése szerint a magánélethez fűződő jog korlátozásának indokául szolgálhat. Azzal a hipotetikus cselekménnyel szemben, miszerint én állítólag beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot létesítettem egy 17. évében lévő fiúval, a büntetőjogi szankció alkalmazása nem tekinthető szükségesnek és a cselekmény súlyával arányban állónak. A tizenhat évet betöltött fiatalok a magyar jog szerint - a gyámhatóság engedélyével - házasságot köthetnek. A teherbe esett kislányokat és serdülő lányokat a magyar magzatvédelmi törvény szerint a védőnők kötelesek megkísérelni rábeszélni a terhesség kihordására. A törvényalkotó tehát a 11-12-13-14-15-16-17 éves lányokat is érettnek tételezi az egész későbbi életüket alapvetően meghatározó gyermekszülésre, mi több, állami feladat őket a gyermekszülés érdekében befolyásolni. Ha a magyar jog a 16. évüket betöltött fiatalokat a házasságkötésre és a gyermekvállalásra érettnek tételezi fel, akkor nem hivatkozhat a jogalkotó arra, hogy minden közös elhatározáson alapuló homoszexuális aktus eleve veszélyes a kiskorú pszichoszexuális vagy erkölcsi fejlődésére. A 199. § önkényes, indokolatlan, szükségtelen rendelkezés: nem véd olyan értéket, amelynek kikényszerítése egy demokratikus társadalomban az állam feladata volna, mi több, amelynek védelmében indokolt lenne a büntetőjog eszközeivel is fellépni. 2. egyezménysértés: Panaszolom, hogy a magyar állam, az Egyezmény 14. Cikkébe ütközően, hátrányosan megkülönböztetett az Egyezmény 8. Cikkével kapcsolatban. A 14. Cikk szerint ugyanis: "A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani." A magyar állam a Btk. 199. §-ának fenntartásával és alkalmazásával csakis a homo- és biszexuális személyek magánéletét korlátozza, az Egyezmény 8. cikkét tehát csak szexuális kisebbséghez tartozó polgárokkal szemben sértik meg. A 199. § ugyanis csak a 14-18 év közötti fiatalokkal homoszexuális kapcsolatot létesítő felnőttkorúak ellen helyez kilátásba három évig terjedő börtönbüntetést, a hasonló heteroszexuális kapcsolatok résztvevőivel szemben nem, jóllehet nem bizonyított, hogy a homoszexuális aktusokban való részvétel bármivel is jobban veszélyeztetné a 14-18. életév közötti fiatalok testi, szellemi, lelki avagy erkölcsi fejlődését, mint a heteroszexuális kapcsolatok. A homo- és biszexuálisoknak a 199. § általi hátrányos megkülönböztetése teljesen indokolatlan. A Nemzetközi Pszichiátriai Társaság már 1974 óta nem tartja a homoszexualitást rendellenességnek, s a homoszexualitás a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában sem szerepel. Azaz a homoszexualitást rendellenességnek, betegségnek tartó nézet nemhogy bizonyítékokkal alátámaszthatatlan, orvostanilag megalapozatlan, de teljességgel elavult is. Így a törvény hivatalos indoka, az ifjúság egészséges nemi fejlődésének védelme - amely álláspontom szerint is fontos cél - nem indokolja a 199. § fenntartását és alkalmazását. 3. egyezménysértés: Panaszlom továbbá, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jogomat a magyar állam megsértette, az Egyezmény 8. és 14. Cikkeinek megsértésére tekintettel. Az Egyezmény 13. Cikke kimondja: "Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg." Amint fentebb kifejtettem, álláspontom szerint a magyar állam megsértette velem szemben az Egyezmény 8. és 14. Cikkét. Ezt az egyezménysértést a Magyar Köztársaság rendőrsége, ügyészsége és bíróságai követték el a büntetőeljárás lefolytatása révén. Az Egyezmény idézett 13. Cikke szerint a magyar államot nem mentesíti az Egyezmény betartásának kötelezettsége alól, ha az Egyezményt az állam hivatalos szervei a törvények által szabályozott eljárásuk során sértik meg. Azonban az Egyezmény 8. és 14. Cikkének a Büntető Törvénykönyv 199. §-a alkalmazása általi megsértése ellen Magyarországon nem létezik hatékony jogorvoslat. Ezt az állítást, mint negatív állítást azáltal lehetne bizonyítani, ha az összes magyar jogszabályt elemezném, s így mutatnék rá arra, hogy ilyen jogorvoslat nem létezik. Mivel azonban a teljes magyar jog ismertetése értelemszerűen nem lehet indítványom tárgya, az alábbiakban csak a leglényegesebb indokokra világítok rá: A magyar jogban a büntetőeljárást lefolytató szervek valamennyien jogalkalmazó szervnek minősülnek, ennélfogva nincs módjuk egy az emberi jogokkal ellentétes jogszabályhely megváltoztatására, vagy arra, hogy eltekintsenek az emberi jogokat sértő jogszabály alkalmazásától. Jogszabály megsemmisítésére egyedül az Alkotmánybíróságnak (a továbbikaban: AB) van jogköre. A magyar AB előtt 1993 szeptembere óta vannak olyan indítványok, amelyek javasolják a Btk. 199. § megsemmisítését a homo- és biszexuálisoknak a heteroszexuálisokhoz képesti hátrányos megkülönböztetése miatt. (A magyar Alkotmány 70/A. §-a tiltja a hátrányos megkülönböztetést.) Az Alkotmánybíróság azonban az elmúlt nyolc és fél év alatt nem hozott semmilyen állásfoglalást a Büntető Törvénykönyv 199. §-a alkotmányellenességének kérdésében. A büntetőeljárás alá vont személyeknek nincs joguk arra, hogy az ellenük folyó büntetőeljárást emberi jogi sérelmekre hivatkozva közvetlenül, a jogerős és végrehajtható ítélet kihirdetése előtt az AB elé vigyék. Egyedül arra van mód, hogy a jogerős ítélet után forduljanak az AB-hoz alkotmányjogi panasszal, ám egy ilyen panasz nincs hatással a jogerős ítélet végrehajthatóságára, eképpen ez sem tekinthető hatékony jogorvoslatnak. Ha a büntetőeljárás során eljáró bíró az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességét észleli, az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezheti, az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett (az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján). Tudomásom szerint eddig négy (azóta már öt - Juhász Géza megjegyzése) esetben került sor arra, hogy a Btk. 199. §-a alapján folyó büntetőeljárásban a bíróság a 199. § alkotmányellenességét észlelvén az AB-hoz fordult és felfüggesztette eljárását. Ez a lépés azonban a bíróságoknak diszkrecionális jogköre. Ha a büntetőbíróság nem "észleli" a Büntető Törvénykönyv 199. §-ának alkotmányellenességét, akkor a terhelt nem tudja elérni, hogy a rendes bíróság az Alkotmánybírósághoz forduljon az ügyben. Azon személyek esetében, ahol a bíróság - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybírósághoz fordult, addig nem születhet jogerős ítélet, amíg az Alkotmánybíróság állást nem foglal. Magam azonban hiába kezdeményeztem az ügyemben eljáró másodfokú bíróságnál, hogy a 199. § alkotmányellenessége miatt az eljárás felfüggesztése mellett forduljanak az AB-hoz. Ezt sem az elsőfokú bíróság nem tette meg magától, sem a másodfokú bíróság nem tette meg kérelmem ellenére: arra hivatkozott a másodfokú bíróság ítélete, hogy "a természet elleni fajtalanság büntethetősége összhangban van a társadalom mai értékítéletével'". Megjegyzem, a Legfelsőbb Bíróság egy polgári ügyben hozott eseti döntése (Kfv. I. 25.437/1993.) azt is kimondta: "A bíróság nem köteles indokolni azt a döntését, amellyel a felperesnek az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasítja; az elutasítás indokolása ugyanis a jogszabály alkotmányosságának értékelését jelentené, ami nem a bíróság feladata." Úgy vélem ezért, hogy a peres eljárásban részt vevő személyek részére biztosított azon jog, hogy a bíróság által alkalmazott jogszabály alkotmányellenesége esetén a bíróságtól kérhetik az eljárás felfüggesztését és az AB eljárásának kezdeményezését, egyáltalán nem tekinthető hatékony jogorvoslatnak. Álláspontom szerint ugyanis a hatékony jogorvoslatnak lényegi ismérve, hogy a jogorvoslati kérelem elutasítását indokolni kell. Ügyemben a felülvizsgálati kérelem sem volt tekinthető hatékony jogorvoslatnak, hiszen a felülvizsgálati kérelem benyújtására csakis büntető anyagi jogszabálysértés teremthet alapot, márpedig az emberi jogi egyezményeket és alkotmányi rendelkezéseket nem tekintik büntető anyagi jogi szabályoknak. Megjegyzem végül, hogy a magyar jogrendben az államot a jogalkotási tevékenységével okozott kárért nem terheli polgári jogi felelősség sem, tehát nincs jogalapom arra sem, hogy az 199. § alkalmazása miatt polgári peres úton kérjek kártérítést - még ha egy ilyen eljárás nem is érintené a büntetőügyben hozott ítéletet. IV (...) Rendelkezésre áll(t)-e olyan jogorvoslat, amelyet nem vett igénybe? Ha igen, fejtse ki, hogy miért nem élt vele! Nem V - A KÉRELEM CÉLJA ÉS A JOGOS ELÉGTÉTELRE VONATKOZÓ ELŐZETES IGÉNYEK A kérelem célja, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság megállapítsa, hogy a magyar állam megsértette a kérelem III. pontjában felsorolt jogaimat. Kelt: 2002. május 28. (aláírás) 
| ||
English version
