|
Pokorni Zoltán, a FIDESZ-MPP elnöke részére // Kovács László, az MSZP elnöke részére // Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke részére Tisztelt Elnök Úr! Magyarországon a homo- és biszexuálisok sajnos nem minősülnek mindenki mással egyenlő jogú polgároknak. A szexuális kisebbségeket súlyos, kirekesztő büntetőjogi üldöztetés éri mind a mai napig. Hiába van folyamatban eljárás az Alkotmánybíróság előtt 1993 óta a Büntető törvénykönyv 199.§-ának, a "természet elleni fajtalanságról" szóló rendelkezésnek az alkotmányellenessége miatt, az Alkotmánybíróság halogatja a döntést. Kirívóan diszkriminatív ítéletet hozott például a Budai Központi Kerületi Bíróság 2000. szeptember 8-án 15.B.I.1608/1999/157. számon. A bíróság elsőfokon, nem jogerősen, összesen huszonöt év kilenc hónapnyi végrehajtandó börtönbüntetésre ítélt kilenc meleg és biszexuális férfit "természet elleni fajtalanság" és "megrontás" miatt. A vádlottak az elsőfokú eljárás alatt nem tekinthettek bele az ügyiratokba. Öt vádlott két évet előzetes letartóztatásban töltött, noha még csak nem is vádolták őket erőszakos vagy fenyegető magatartásokkal. Mindössze amiatt bűnhődtek ennyire, mert egyetértésen alapuló szexuális kapcsolatokat létesítettek serdülő fiúkkal. Az ítélet ezt az abszurditást azzal hidalta át, hogy hivatkozott egy közlekedés-pszichológus szakértő véleményére, aki szerint a vádlottak hajlamosak a gátlástalan szexuális cselekedetekre, s aki szerint a biszexualitás aberráció. A III. rendű vádlott azért kapott egy év tíz hónap végrehajtandó börtönt, mert egy alkalommal orálisan szexet folytatott egy 15 éves fiúval. A II. és IV. rendű vádlott két év börtönt kapott. A bíróság a vádlottak tagadásával szemben azért látta elfogadhatónak a velük kapcsolatra lépett "sértett" fiú egymástól is eltérő vallomásait, mivel a közlekedés-pszichológus szerint "a vallomásában megfogalmazottak valósak" - noha nem derült ki, hogy ezt melyik vallomásra értette a szakértő. A bíróság az V. rendű vádlott esetében a szexuális érintkezés mellett szóló bizonyítéknak tekintette azt, hogy a vádlott ismerte a sértett fiút - noha ő nem ezt tagadta, hanem a szexuális aktust. A három évre ítélt VI. rendű vádlottat a súlyosabban minősülő "megrontás" bűntettében is vétkesnek látták, noha a bíróság 77 oldalas ítélete egyetlen szóval sem indokolta, mik a bizonyítékai annak, hogy az állítólagos szexuális aktus a "sértett" fiú 14. születésnapja előtt történt. Csak az volt bizonyos, hogy a férfi a fiút 13 és fél éves korában látta először, s a bíróság az ismeretséget itt is rögvest egyenlőnek tekintette a szexuális aktussal. A bíróság azzal a körülménnyel sem foglalkozott, hogy a kölcsönös szexuális aktusokról beszélő "sértett" fiúnak fogalma sem volt a vádlott férfi nemi szervének különleges ismertetőjegyeiről. A négy évre elítélt VII. rendű vádlott esetében szexuális bűncselekménynek minősítette a bíróság, hogy egy fiúnak a hasát és lábát simogatta. A három év végrehajtandó börtönre ítélt IX. rendű vádlott a bíróság szerint az egyik fiúval háromszor érintkezett, de a vádlottat két bűncselekmény többszöri elkövetéséért mondták bűnösnek, ami már legalább négy esetet feltételez. A bíróság ráadásul azt sem indokolta, miért látja "következetesnek" a "sértett" fiú vallomásait, aki először egyetlen szájjal való kielégítésről beszélt, másodszor pedig - a vádlottal egyezően - arról, hogy nem nyúltak egymáshoz, csak meztelenül feküdtek az ágyon egymás mellett. A Habeas Corpus Munkacsoport közhasznú jogvédő szervezet döbbenetesnek tartja, hogy szexuális kisebbséghez tartozó vádlottak ellen ennyire felületes és képtelen ítéletet lehet hozni hazánkban - miközben a megmagyarázhatatlanul hosszú előzetes letartóztatások a jogorvoslathoz való jogot is illúzióvá teszik. A fenti eset sajnos nem az egyetlen, ahol a Büntető törvénykönyv kisebbségellenes rendelkezéseit az eljáró hatóságok eljárásjogi, ítélkezési diszkriminációval tetézik. A szexuális kisebbségek elleni szigorú büntetőjogi fellépés nem igazságos, hiszen a magyar hatóságok a heteroszexuális erőszaktévők által elkövetett, nők és lányok elleni súlyos, erőszakos bűncselekményeket igen elnézően kezelik - még olyan esetekben is, amikor a fent ismertetetthez képest sokkal több bizonyíték szól az elkövetők terhére. A Habeas Corpus Munkacsoport a szexuális kisebbségek elleni büntetőjogi diszkriminációt tűrhetetlennek tartja, ezért az alábbi kérdésekkel fordulunk Önhöz: 1. Kormányra kerülésre esetére tervezi-e az Ön pártja, hogy kezdeményezi a homo- és biszexuálisok hátrányos büntetőjogi megkülönböztetésének eltörlését? 2. Milyen intézkedéseket terveznek a rendőrség diszkriminatív eljárásainak kiküszöbölésére és szankcionálására? 3. Terveznek-e kárpótlást nyújtani azoknak a homo- és biszexuális személyeknek, akiket a "természet elleni fajtalanság" vádjával üldöztek az elmúlt években - mivel gyakorlatilag politikai okokból üldözték őket? 4. Milyen további intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy Magyarország megfeleljen az Európa Tanács, az Európai Unió, a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság a szexuális kisebbségek emberi jogainak biztosítására vonatkozó normáinak? 5. [ Az MSZP és a FIDESZ-MPP elnökeihez: ] Amennyiben terveznek intézkedéseket a szexuális kisebbségek diszkriminációjának felszámolására, úgy arra is várja a HCM a pártelnökök válaszát, mi akadályozta pártjukat az ilyen intézkedések kezdeményezésében kormányzásuk ideje alatt. Tisztelettel: Juhász Géza a Habeas Corpus Munkacsoport igazgatója Kelt Budapesten, 2002. január 26-án, szombaton 
| ||
English version
