Panasz a nyomozás megtagadása ellen


	Ugyanez nyomtatható PDF fájlban Rövidebb összefoglaló közlemény erről a hosszú beadványról. Fővárosi Főügyészség részére Tárgy: panasz nyomozást megtagadó határozat ellen Tisztelt Főügyészség! Alulírott Juhász Géza, a Habeas Corpus Munkacsoport igazgatója panasszal élek a Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség B.3039/2001. számú, nyomozást megtagadó határozata ellen. Tarlós István ellen 2001. július 12-én azért tettem feljelentést, mivel több, nyilvánosságra került adat alapján úgy láttam, alapos a gyanú, hogy Tarlós István a hivatali visszaélés bűntettét követte el, amikor a Sziget Kft.-t rábírta annak a "megállapodásnak" az aláírására, mely szerint a Pepsi-szigeten "semmi néven rendezett homoszexuális jellegű felvilágosító, vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek". Az ügyészség határozata arra hivatkozva tagadja meg a nyomozást, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény. Álláspontom szerint - amint azt alább részletesen indokolni fogom - az ügyészség téved. Tarlós István szerintem alaposan gyanúsítható a hivatali visszaélés bűntettével, s ezért az ügyészség részéről a nyomozás elrendelésének, majd a teljesítés után a vádemelésnek volna helye. I. Az ügyészség határozatát a papír szerint a Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség hozta, ám a napvilágot látott sajtónyilatkozatokból kitűnik, hogy az ügyben a valóságos döntést ennél magasabb szinten hozták meg. A Legfőbb Ügyészség például magához vonta az ügy kivizsgálásával megbízandó hatóság kijelölésének jogát. A kerületi ügyészség a határozatot az előkészítés után jóváhagyásra a Fővárosi Főügyészségre küldte. Az ottani vagy még magasabb szinten történt jóváhagyás után pedig a Fővárosi Főügyészség illetékes osztályvezetője szerint pusztán azért küldték vissza a határozatot a kerületi ügyészségre, hogy onnan "postázzák ki". Dávid Ibolya igazságügyi miniszter 2001. július 29-én nyilatkozatot tett közzé az MTI útján. Ebből idézek néhány részletet: "a homoszexuális és leszbikus hajlamú emberek ... részéről ... szükséges, hogy viselkedésük kellő toleranciával és visszafogottsággal párosuljon." "Hozzáfűzte: meggyőződése szerint a fiatalok érdekét az szolgálja a legjobban, ha megfelelő felkészültséggel lépik át a felnőttkor határát, de ebben meghatározó szerepe a családtól kapott felkészítésnek és az iskolának van. Szerinte ezt az elvet a civil szervezeteknek tiszteletben kell tartaniuk." "A politikus emlékeztetett arra, hogy a katolikus egyház 1994-ben kiadott katekizmusában megfogalmazta: "a leszbikus és a homoszexuális cselekedetek önmagukban rendezetlenek, ellentétesek a természeti törvénnyel, a nemi aktus elől elzárják az élet ajándékát, semmi esetre sem szabad ezeket jóváhagyásban részesíteni."" "Meggyőződésem, hogy a polgármester esetében a hivatali visszaélés szóba sem kerülhet amiatt, hogy a homoszexuális jellegű felvilágosító rendezvény ellen fellépett - mondta Dávid Ibolya. Az igazságügy-miniszter szerint a polgármester nem lépte túl a hatáskörét, amikor a rendezvény szereplői számára bizonyos feltételeket állapított meg." "A hivatali helyzettel való visszaélés fogalomkörébe nem vonható az sem, hogy a polgármester az őt megillető engedélyezési jogkör gyakorlása során különféle egymással ellentétben álló szempontokat mérlegelt. Az ilyen mérlegelő, értékelő tevékenység során a döntés meghozatala nem vonható a hivatali helyzettel való visszaélés fogalma alá - hangsúlyozta a miniszter." Az idézett miniszteri nyilatkozattal kísértetiesen egybecseng az ügyészség véleménye: "...Tarlós István jogalkalmazói tevékenysége során járt el, mely esetben az esetlegesen téves jogértelmezésen alapuló magatartása nem alapozhatja meg büntetőjogi felelősség megállapíthatóságát." Az alkotmány 57.§ (1) bekezdése szerint ellenben "a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő". Ez az alkotmányos tétel a szövegszerű értelmezésnél nyilvánvalóan tágabban, a törvény előtti egyenlőségről rendelkezik. Arról, hogy a törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak. Nyilvánvalóan téves lenne ezt az alkotmányi cikkelyt oly módon értelmezni, hogy a polgárok csak a bíróság előtt egyenlőek, de a bíróságon kívül már más és más módon vonatkoznának a törvények az emberekre. Ha például egyes polgárok a nyomozó és vádat emelő hatóság előtt "egyenlőbbek" lennének másoknál, ez befolyásolná azt, hogy ügyük egyáltalán bíróság elé kerül-e. A jelen esetben ezért nem engedhetjük meg, hogy az ügyészség azért ne kívánjon Tarlós István ellen nyomozást indítani, mert nevezettnek jó kapcsolatai vannak befolyásos politikusokkal, vagy mert az MDF jelöltjeként Budapest főpolgármestere szeretne lenni, vagy mert Dávid Ibolya igazságügyi miniszter vallási hittételeket is emlegető nyilatkozatban fejezte ki azon véleményét, miszerint a meleg és leszbikus civil szervezeteknek nincs keresnivalójuk a Pepsi-Szigeten, vagy mert Dávid Ibolya szerint Tarlós István cselekménye nem bűncselekmény, hanem valamiféle jogalkalmazói mérlegelés lett volna. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 20.§ (5) bekezdése szerint "az ügyészség független és csak a törvénynek, a jogszabálynak van alárendelve." Az ügyészségnek ezért a feljelentéseket nem politikusok prejudikációi, közszolgálati hírügynökség által közreadott állítólagos "magánvéleményei", hanem a törvények alapján kell elbírálnia, bárki is a feljelentett személy. A továbbiakban ezért azt tárgyalom, a törvények alapján miképpen kell megítélnünk Tarlós István cselekményeit. II. A nyomozás során tisztázandó egyik ténykérdés az lenne, hogy alkalmazott-e fenyegetést Tarlós István, amikor a Sziget Kft. vezetőit rábírta a "megállapodás" aláírására. A feljelentésben megfogalmazottakat az ügyészség határozata kissé torzítva adja vissza: "A feljelentő álláspontja szerint Tarlós István önkényesen, pusztán a homoszexualitással kapcsolatos programok miatti ellenérzésétől vezérelve fogalmazta meg a fent megjelölteket és ezáltal a Sziget Kft-t a Polgármesteri Hivatal, vagy az annak alárendelt szervek részéről megvalósuló ellenlépésekkel fenyegette meg, mely ily módon a fent megjelölt bűncselekmény megállapítására alkalmas. [ kiemelés tőlem - JG. ]" A feljelentés ezzel szemben nem pusztán a Tarlós István által a Sziget Kft.-nek írott levélre hivatkozva állítja, hogy Tarlós István a fesztivál betiltásával fenyegette a Sziget Kft. vezetőit. A feljelentés idézi a Kft. vezetőjének, Müller Péternek 2001. július 11-éig napvilágot látott nyilatkozatait, mely szerint "Tarlós István az egész fesztivál betiltásával fenyegetett, ezért írtuk alá a megállapodást". Müller közölte még, "elképzelhető, hogy Tarlós bezárja az egész Szigetet". A feljelentés megtétele óta Gerendai Károlytól a Sziget Kft. másik vezetőjétől tudomásomra jutott, hogy Tarlós István és a Sziget Kft. vezetői 2001. július 3. és 10. között több alkalommal szóban is egyezkedtek egymással. Müller nyilatkozata tehát nemcsak a Tarlós István által írott, nyilvánosságra került levélre vonatkozhat, hanem a Tarlós István által esetleg szóban közölt fenyegetésekre is. Hogy ilyen történt-e, ennek kiderítése éppenséggel a nyomozás egyik feladata lenne - ha az ügyészség egyáltalán elrendelné a nyomozást. Magam a Habeas Corpus Munkacsoport nevében 2001. július 11-én levélben fordultam Tarlós Istvánhoz, melyben egyebek között megkérdeztem, "...hogyan vette rá a Sziget Kft.-t a megállapodás megkötésére. Fenyegette-e ellenlépésekkel a céget, kilátásba helyezte-e például bizonyos államigazgatási engedélyek meg nem adását?" Tarlós István másnapra keltezett, ám 19-én postázott válaszában a kérdésre egyenes választ nem adott, pusztán azt közölte, hogy "Az Ön kérdései provokatívok, állításai rágalmazó jellegűek, mikor például arra utal, hogy fenyegettem volna a szervezőket. Fenyegetés épp a homoszexuálisok részéről volt tapasztalható. Meggyőződésem szerint semmiféle diszkriminációt nem alkalmaztam. Azt pedig visszautasítom, hogy Ön olyan stílusban faggat, mint egy vizsgálóbíró. A választóimnak tartozom felelősséggel, nem pedig Önnek." (A levél és a válasz másolatát mellékelem.) Nem hiszem, hogy Tarlós Istvánnak nehezére esett volna biztosítani bennünket afelől, hogy nem alkalmazott fenyegetést, ha ilyet valóban nem tett volna. Álláspontom szerint - ha nem is a hazánkban nem létező vizsgálóbírónak, de - az ügyészségnek feladata lenne a tényállás tisztázása. Tarlós István ugyanis nem áll a törvények felett: a bűnüldöző szervek és az igazságszolgáltatás előtt is felelősséggel tartozik tetteiért. A Magyar Narancs c. hetilap 2001. július 19-i számának "Szivárványlavina" c. cikke szerint: "...érdemes megvizsgálni, hogy miért tudta Tarlós István rávenni Gerendaiékat, hogy a fenti sorok [ vagyis az inkriminált megállapodás - JG. ] alá odafirkantsák nevüket. A polgármester levelében maga utal bizonyos "egyéb hatáskörre". Bár hivatalos hatósági felügyeleti jogköre csak a zajszint tekintetében van (ha a zaj az előírt szintet meghaladja, Tarlós maga intézkedhet a rendezvény bezárásáról), a szervezőket mégis a markában tartja. A szakhatósági (építési, ÁNTSZ, tűzoltósági, stb.) engedélyek zömét ugyanis a kerület csak egy nappal a kapunyitás előtt adja ki, amikor már állnak a színpadok, nagy sátrak, éttermek, zuhanyzók, tehát a rendezők rengeteg pénzt költöttek. Ugyanez vonatkozik a "K" hídra és a budai hídfő előtti területre, melyek a kerület tulajdonában vannak, és csak a polgármester által jóváhagyott területhasználati engedéllyel vehetők igénybe. Mindez azért jelent problémát, mert egy, a neve elhallgatását kérő óbudai önkormányzati szakértő szerint (javarészt a Hajógyári Sziget gyenge alapinfrastruktúrája miatt) a hatósági szabályzatok a legjobb akarattal sem tarthatók be teljesen. Bizonyos hiányosságok (folyóvíz, csatorna) a sziget övezeti besorolása miatt eleve nem orvosolhatók, más esetekben (pl. elektromos hálózat) tetemes beruházásra lenne szükség, amit az évente egy hétre kivonuló szigetesek nem szívesen vállalnak magukra, nyilván a jegyárakban elkerülhetetlenül jelentkező következményeket is szem előtt tartva. Míg a szabályok betartása a rendezőket, azok betartatása a kerületet állítja megoldhatatlan feladat elé: sem emberük, sem eszközük nincs az összes helyszín alapos ellenőrzésére. Nem élettelen tehát a kérdés: vajon Tarlós István kilátásba helyezte-e, hogy abban az esetben, ha a Sziget Kft. nem írja alá a "megállapodást", például utasítani fogja az építésügyi, tűzoltósági, egészségügyi engedélyek kiadására jogosult szakhatóságokat, ne adják meg a Sziget Kft.-nek az engedélyt. III. A Tarlós Istvánnak írott, fent már említett 2001. július 11-i levelem azt is kérdezte a polgármestertől, hogy: "tekintve, hogy a szerződés általunk ismert példányán semmiféle hivatalos ügyszámot nem látunk, kérjük írásos tájékoztatását arról, milyen hatáskörében, mely törvény hányadik paragrafusának, hányadik bekezdése alapján kötötte Ön e megállapodást." Megjegyezni kívánom, hogy nemcsak a "megállapodás", hanem a Tarlós István által a Sziget Kft. vezetői részére írott 2001. július 3-i fenyegető levele sem tartalmaz semmiféle utalást arra, hogy Tarlós István mely hatáskörében vél eljárni. Tarlós István erre a kérdésre sem válaszolt. Levelében mindössze annyit ír, hogy: "A fiatalkorúak védelmében nem járultam hozzá, hogy a Diákszigeten homoszexuális jellegű műsorok legyenek. (V.ö. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 67.§). Hozzáteszem, az óbudai Hajógyári sziget adottságai mellett a homoszexuálisok teljes biztonsága is nehézségek árán szavatolható ekkora tömegben. Ön azonban kifordítja a szavaimat." A Tarlós István által az alkotmánynak itt is és számos sajtónyilatkozatában hivatkozott 67.§-a semmiféle polgármesteri hatáskört nem állapít meg (hanem pusztán a gyermekeknek a védelemhez való jogáról ír). Éppúgy nem, ahogyan a Tarlós István által gyakran hivatkozott, a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért betiltása ügyében hozott alkotmánybírósági határozat sem ruházza fel a polgármestereket semmire. (Mindössze a bíróságokat jogosítja fel homoszexualitással kapcsolatos egyesületek bejegyzésének megtagadására, ha nem hajlandóak 18 éves alsó korhatárt bevezetni. Tarlós Istvánnak eszébe sem jutott, hogy ennek analógiájára például azt kösse ki, hogy a homoszexualitással kapcsolatos szigeti rendezvényekre csak 18 éven felüliek mehessenek be. Mindjárt az egész Sziget betiltásával kezdett fenyegetőzni, feltehetőleg azért, mert érezte, hogy az efféle nagypályás játék teheti őt híressé.) Az ügyészségnek a nyomozást megtagadó határozata sem állítja, hogy a polgármester valamely törvényes jogkörében járt volna el a feljelentés tárgyát képező cselekedetei során. Éppen ellenkezőleg. A társadalomra veszélyesség hiányára hivatkozva akkor állapítják meg a Btk. 10.§ alapján a bűncselekmény hiányát, s szüntetik meg a büntetőeljárást az arra illetékes hatóságok, ha az eljárás tárgyát képező cselekmény kimeríti a Btk. Különös részének valamely tényállását. Azáltal, hogy az ügyészség a társadalomra veszélyesség hiányával indokolja a Tarlós István elleni nyomozás megtagadását, közvetetten tehát elismeri, hogy fennállanak a Btk. 225.§-ban írott tényállási elemek: "225.§ Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." De lássuk közvetlenül, miért is lépte túl hatáskörét Tarlós István: Tarlós István mint polgármester a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényből kiindulva kétfajta funkcióban nyilvánulhat meg. 1. Polgármesterként szerződést köthet az általa képviselt önkormányzat tulajdonában álló közterület használatára. A magánjogi szerződésekben sem használhat azonban jogszabályba ütköző (például alkotmányellenes) kikötést. A kérdéses időpontban az önkormányzat és a Sziget Kft. között érvényes közterület-használati megállapodás volt hatályban. Az eljáró polgármester magatartását magánjogi kapcsolatokban az 1990. évi LXV. tv. mellett a Ptk. keretezi. Ennek értelmében szerződésmódosítás csak közös megegyezéssel lehetséges. Az egyik fél által óhajtott szerződésmódosítás elmaradását pedig csak akkor követheti az egész szerződéstől való elállás, ha időközben a felek viszonyában olyan változás következett be, illetve olyan új körülmények merültek fel, amelyek okán szerződésmódosítás hiányában a szerződéses kapcsolat fenntartása az egyik féltől már nem várható el (clausula rebus sic stantibus). Ehhez képest a Tarlós István által kifogásolt rendezvényekhez hasonló - igaz, kisebb - rendezvényekre már a megelőző években is sor került. Éppen ezért - nem is vizsgálva itt a szándék alkotmánysértő jellegét - a szerződő önkormányzatnak lehetősége volt, hogy már a szerződéskötéskor érvényesítse elképzelését. Nem tette. A tulajdonos a bérbeadott ingatlannal kapcsolatban - egyebekben - csak a használati jogviszonyt létrehozó szerződésből fakadó jogait érvényesítheti. Ha ebben a szerződésben nem rendelkezett pontosan az egyes események tartalmáról, utólag nincsen olyan tulajdonosi jogosítvány birtokában, amely megengedné, egyes rendezvények "megtiltását". A polgármester itt a tulajdonost képviseli, s így nem lehet több joga, mint magának a tulajdonosnak (nemo plus iuris). 2. A polgármester megnyilatkozásaiban viszont úgy lépett fel, mintha valamifajta hatósági jogkörnek is birtokában lenne. A területi önkormányzatok esetében a társadalomra különösen veszélyes a hatósági és tulajdonosi jogkörök visszaélésszerű összemosása. (Ha például az önkormányzat célzatosan csakis a bérleti szerződést módosítani nem akaró üzletekre küldi rá különféle hatósági ellenőrzésre jogosult szerveit.) Tarlós István intézkedése okául a gyermek- és fiatalkorúak veszélyeztetettségét hozta fel. Nem vizsgálva annak valóságtartalmát, hogy a Pepsi-Szigeten a meleg, leszbikus, és jogvédő szervezetek nyilvános bemutatkozása, az általuk tartott beszélgetések, valamint a Szivárvány-sátrat fölállító gazdasági társaság kulturális rendezvényei hordoztak-e veszélyt a gyermek- és fiatalkorúakra nézve, avagy épp ellenkezőleg, segítették-e a kiskorú résztvevőket alkotmányos önrendelkezési jogaik felismerésében és gyakorlásában, a jelen büntetőeljárásban azt kell megerősíteni vagy kizárni, hogy a kerületi polgármester rendelkezik-e egyáltalán ebben a körben hatósági jogosítvánnyal. A gyermek- és ifjúságvédelmi igazgatás szabályait az 1997. évi XXXI. törvény és a 149/1997. Kormány-rendelet állapítja meg. Az üzletek működéséről a 4/1997. Korm. r. szól. Egyik jogszabály sem telepít hatósági jogkört a polgármesterhez, ráadásul egyik sem tartalmaz olyan szabályt, amelyik a hivatkozott indokokkal a rendezvény megtiltását tenné lehetővé - akármely más hatóság számára is. Az eddig mondottakon túl Tarlós Istvánnak akkor lehet még joga fellépni a szerinte a Pepsi-Szigeten a kiskorúakra leselkedő veszélyek ellen, ha azok szabálysértést vagy bűncselekményt valósítanak meg. A polgármester ilyen esetben feljelentést tehet az arra illetékes hatóságnál (rendőrség, jegyző, stb.). A polgármester azonban nyomozati jogkörrel nem rendelkezik és ezen az alapon előzetes intézkedésre szintén sem lenne jogosult. * * * Téves tehát az ügyészség ama megállapítása, hogy a Sziget Kft.-vel szemben "Tarlós István jogalkalmazói tevékenysége során járt el", hiszen semmiféle olyan jog nem létezett, amit Tarlós István alkalmazni óhajtott volna. Így az ügyészség ama konklúziója sem állja meg a helyét, hogy a polgármester magatartása a jelen ügyben "téves jogértelmezésen alapuló" volna. Téves jogértelmezésről ugyanis csakis akkor beszélhetünk, ha a hivatalos személy eljárására létezik jogalap, de azt az adott ügyben helytelenül alkalmazta. Ezzel szemben Tarlós István ügybeli magatartására semmiféle jogszabályi alap nem létezik - mint ahogy ilyet sem Tarlós István maga, sem Dávid Ibolya, sem az ügyészség, sem senki más nem jelölt meg. Az alkotmánynak a Tarlós István által hivatkozott, a gyermekek megfelelő védelemhez való jogát rögzítő 67.§-a senkit nem ruház fel semmiféle eljárási jogosítványokkal. Ha úgy vélnénk, hogy ez a § a gyermekeket védeni szándékozó polgármestereket bármire feljogosítja, akkor akár az is elképzelhető, hogy egyes polgármesterek arra hivatkozva bontanak majd fel önkormányzati lakásbérleti szerződéseket, hogy érzéseik szerint a bérlő a lakásban kiskorúakat tervez cigarettával megkínálni. Egy ilyen eljárás kétségkívül a legsötétebb diktatúrák rémképeit elevenítené föl. A Tarlós István által hivatkozott 21/1996. (V.17). számú alkotmánybírósági határozat pedig nem is jogszabály, hanem az alkotmányt értelmező határozat, így nyilvánvalóan nem szabályoz polgármesteri hatásköröket. IV. Nem vitatott az a tény sem, hogy az intézkedés meghatározott jogi személyek számára hátrányt okozott volna. Csak a Sziget Kft. például tízmillió forintot fektetett a Magic Mirror sátorba. A Szigeten megjelenő meleg, leszbikus és jogvédő szervezeteket pedig céljuk szerinti emberi jogokat védelmező, bíróság által közhasznúnak minősített tevékenységükben akadályozta volna a kitiltás. Tarlós István nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy a "homoszexuális jellegű felvilágosító műsorokat" meghatározott jogi személyek folytatják, s hogy betiltásuk ezen jogi személyek számára hátrányokat okoz. Alaptalan tehát azt gondolni, hogy Tarlós István nem jogtalan hátrány okozásának céljából, hanem merő jószándékból cselekedett volna. Az is világos, hogy Tarlós István tudatában volt az általa okozandó hátrány jogtalanságának, hiszen sosem jelölt meg olyan jogszabályt, ami alapján akár neki, akár másnak joga lett volna a "megállapodásban" kikényszerített feltétel támasztására. Tarlós István nyilvánvalóan nem vélhette azt, hogy minden jogszerű volna pusztán attól, hogy ő szeretné azt elérni. Kimondhatjuk tehát, hogy Tarlós István cselekménye megfelel a hivatali visszaélés Btk.-beli tényállásának: jogtalan hátrány okozásának célzatával hatáskörét túllépte. Az ügyészség nyomozást megtagadó határozata sem mond ezzel ellentétest, csak hallgat. V. Már csak az a kérdés van hátra, megállja-e a helyét az ügyészség ama állítása, miszerint Tarlós István cselekménye a társadalomra egyáltalán nem veszélyes. Álláspontom szerint az ügyészség téved. A hivatali visszaélésről szólván a Btk. kommentárja leszögezi: "A hivatali visszaélés bűntette egy immorális magatartás, melynek társadalomra veszélyessége főleg abban realizálódik, hogy azok, akiket az állam a társadalmi, politikai, gazdasági feladatok végrehajtására elsődlegesen kijelöl, a hivatali tevékenységük végzésének tartamára fokozott védelemben részesít, e helyzetükkel visszaélve, jogtalan előnyökhöz jutnak, vagy másokat jogtalan hátrányokkal sújtanak. A bűncselekmény jogi tárgya az államapparátus törvényes, szabályszerű működésébe, valamint az állami szervekbe és a hivatalos személyekbe vetett bizalom." Az, hogy Tarlós István a homoszexualitással szembeni előítéleteitől vezérelve minden jogalap nélkül betiltással fenyegetett meg egy milliárdos költségvetésű fesztivált, bíróság által közhasznúnak nyilvánított jogvédő szervezeteket a Szigetről gyermekek megrontásának - ugyancsak minden alapot nélkülöző - veszélyére hivatkozva akart kitiltani, igen súlyosan veszélyeztette "az államapparátus törvényes, szabályszerű működésébe, valamint az állami szervekbe és a hivatalos személyekbe vetett bizalmat." Mutatja ezt például Tarlós István cselekménye fölötti széleskörű belföldi és nemzetközi felháborodás. Hogy mást ne mondjunk, az ellenzékben lévő óbudai szocialista vezetők például úgy látták, hogy Tarlós István "ország-világ előtt súlyos erkölcsi kárt okozott", amikor "átlépte hatósági intézkedési jogkörét, "otrombán" visszaélt hivatali befolyásával és hatalmával", s hogy "saját politikai ambíciói érdekében rájátszik az emberek egy részének tájékozatlanságára, ... a legalantasabb indulatokra..." (a közleményt közreadta az MTI). Kardos József, a Sziget Kft. programigazgatója pedig úgy látja: "Gyakorlatilag a III. kerületi polgármester személyében olyan ellenfélre találtunk, aki sakkban tudta tartani az egész céget, és zsarolni tudott minket. Azt tartom a legfelháborítóbbnak, hogy valaki ma Magyarországon úgy érezheti, hogy szavazatai gyűjtéséhez egy kisebbség elleni uszításon és gyűlöletkeltésen keresztül vezet az út, és ezt mindenféle következmény és büntetés nélkül megteheti. ... Amikor ugyanezt Funar teszi Kolozsvárott a magyar kisebbséggel, akkor felháborodunk rajta." (Mások magazin, 2001. szept.) A számos további politikusi és civil tiltakozás ismertetésétől és a sajtószemlétől terjedelmi okokból eltekintünk. Tarlós István cselekménye a hivatalos személyek törvényes működésébe vetett bizalmat széles körben, alapjaiban rengette meg. A tett súlya tehát igen kimagasló, társadalomra veszélyessége magas. De még ha ez nem is lenne nyilvánvaló, mert nem lett volna felzúdulás, a társadalomra veszélyesség fokának mérlegeléséhez akkor is szükség van a tényállás feltárására, arra, hogy a lehetséges bizonyítékok mérlegelésével pártatlan hatóság alakíthassa ki az álláspontját arról, mekkora fokban veszélyeztette Tarlós István a hivatalos személyekbe vetett közbizalmat. Az ügyészségi eljárásban ilyenfajta mérlegelés nem lehetséges, hiszen vádemelés híján, a tanúk nyilvános tárgyaláson történő meghallgatása híján nincs mód a szóbajöhető érvek és ellenérvek, bizonyítékok és ellenbizonyítékok körültekintő számbavételére. A társadalomra veszélyesség meglehetősen szubjektív kategória. Nyilvánvalóan ezért van, hogy a pártatlan, elfogulatlan ítélkezésre törekvő bíróságok csak a legritkább esetekben szüntetik meg a büntetőeljárást a társadalomra veszélyesség hiányára hivatkozva. Olyan bűncselekmény esetében, ahol van sértett, a társadalomra veszélyesség szubjektív indokára hivatkozva akkor indokolt megszüntetni a büntetőeljárást, ha a veszélyesség mellett és ellen szóló érveket és bizonyítékokat kontradiktórius eljárásban, a felek jogainak biztosítása mellett számbavették. A társadalomra veszélyesség megléte, mértéke felől korrekt, tisztességes, pártatlan módon csakis bíróság hozhat határozatot. Különösen aggályos a pártatlan igazságszolgáltatásra nézve, ha az ügyészség nyomozás elrendelése nélkül, tehát a tényállás megállapítása, a tanúk meghallgatása nélkül, kizárólag iratokra hagyatkozva dönti el, történt-e bűncselekmény. Elképesztő, hogy az ügyészség Tarlós István cselekményének társadalomra veszélyessége felől magának Tarlós Istvánnak a nyilatkozatai, utólag kreált mentegetőzései alapján határoz, anélkül, hogy akárcsak azokat a sértetteket meghallgatta volna, akiket Tarlós István (a bőségesen nyilvánosságra jutott információk szerint) a Sziget betiltásával megfenyegetett. Ahhoz, hogy Tarlós István cselekményének veszélyessége felől határozni lehessen, nélkülözhetetlen tisztázni az elkövetés körülményeit. Hogy például Tarlós István valóban megfenyegette-e a Sziget Kft.-t ellenlépésekkel, s ha igen, milyenekkel. Tisztázásra szorul továbbá az is, hogy Tarlós István körültekintően járt-e el, amikor igen súlyos következményeket helyezett kilátásba. Kereste-e például annak lehetőségét, hogy enyhébb intézkedéseket alkalmazzon? Megkísérelte-e tisztázni az általa betiltani szándékozott programokat szervezőkkel, hogy mire is irányul tevékenységük? A tényállás pontos felderítése nélkül lehetetlen állást foglalni a cselekmény súlyosságát, társadalomra veszélyességét illetően. Ezért kérem a Tisztelt Főügyészséget a nyomozás elrendelésére. Juhász Géza Habeas Corpus Munkacsoport, igazgató Kelt Budapesten, 2001. szeptember 6-án, csütörtökön