Javaslat a szexuális zaklatás szabályozására

A zaklatás mint ellenséges környezet

Ez a definíció kielégítően meghatározza a zaklatások egyik típusát, ámbár véleményünk szerint ebben a formájában elfogadhatatlanul tág mérlegelést biztosít a jogalkalmazók részére.

Nem világos, mi értelme van "az emberi méltóságot sértő magatartás" és az "ellenséges ... környezet" mint együttes feltétel meghatározásának. Véleményünk szerint a "megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezetet kialakítása" eleve sérti az emberi méltóságát annak a személynek, aki ellen irányul. Az "emberi méltóságot sértő" kitétel szerepeltetése azonban nem csak redundáns, hanem felidézi annak veszélyét is, hogy a jogalkalmazók a bepanaszoltak nyomására belebonyolódnak annak taglalásába és a sértettel történő bizonyíttatásába, hogy az ellenségesség sérti-e a panaszos méltóságát. [Tegyük fel például, hogy egy roma munkavállaló elé célzatosan India-térképet tesznek ki a falra, és főnökei vagy kollégái naponta megkérdezik tőle, nem akar-e Indiába menni. A hatóság előtti eljárásban teljességgel mesterkélt lenne azt megkövetelni a panaszostól, hogy külön bizonyítsa ennek a rasszista ellenségességnek még az emberi méltóságot sértő voltát is. Külön problémát jelent a magyar jogalkalmazásban, hogy nem általánosan elfogadott: minden embernek ugyanannyi méltósága van, s a személyek elleni törvénysértések az emberi méltóság sérelmével járnak. Utalunk itt pl. arra a bírói ítéletre, amely szerint a "primitív" személyiséget kevésbé érinti hátrányosan a hosszú előzetes letartóztatás. Egy másik, nyilvánosságra nem került ügyben a bíróság azért nem ítélt meg kártérítést a közlekedési bűncselekmény miatt kiskorú gyermekét elvesztett anyának, mivel az igazságügyi pszichológus szakértő szerint az anyának "csak a szokásos mértékű gyászreakciói voltak".]

Javasoljuk ezért az "az emberi méltóságot sértő" kitétel elhagyását a 10. § (1) bekezdéséből.

A jogalkalmazási félreértések megelőzése érdekében szükségesnek látjuk továbbá példálózó felsorolással kifejteni az "ellenséges, megalázó ... környezet" fogalmát, s ebben a felsorolásban egyebek közt rögzítendő, hogy zaklatásnak minősül, s így jogellenes pornográf ábrázolásokat elhelyezni, pornográf kép- vagy hangfelvételt lejátszani, szeméremsértő és nyíltan szexuálisan jellegű tevékenységet végezni a törvény hatálya alá tartozó szervezetek és személyek helyiségeiben (kivéve a lakás céljára szolgáló helyiségeket).

Szexuális zaklatás

A szexuális zaklatás tipikus elkövetési formáiba a szexuális zsarolás egyértelműen beletartozik. Így - ha a jogalkotónak szándékában áll a nők elleni leggyakoribb és egyik legsúlyosabb diszkrimináció ellen is alkalmazható jogszabályt alkotni - elengedhetetlennek tekintjük a "quid pro quo" szexuális zaklatás szabályozását.

Az igazságügyi minisztérium képviseletében nyilatkozó egyik munkatárs 2003 nyarán és még októberben is e tárgyú kritikánkra reagálva azt állították, hogy a javaslatban olvasható meghatározás szélesebb, és így magában foglalja a zaklatásnak ezt a formáját is. A törvényjavaslatban szereplő zaklatásmeghatározás azonban valójában nem foglalja magában a "quid pro quo" zaklatást, mert ez a magatartás nem ragadható meg a "környezet" fogalmával. A szexuális zsarolás lényegi célja, nevezetesen a másik ember szexuális használata és ezáltal teljes személyes alávetése, külön meghatározást és szabályozást igényel, mivel a jogalkalmazó várhatóan kellemetlenül bele fog bonyolódni annak vizsgálatába, hogy a szexuális alávetés igénylése egy személy részéről mennyiben teremt "megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezetet". Ha a javaslatban szereplő meghatározást az elkövető konkrét magatartására akarnánk alkalmazni, úgy az eredmény a konkrét elkövetési magatartás tökéletes elmosása volna.

Az IM munkatársai arra is hivatkoztak, hogy a törvényjavaslat "zaklatás"-meghatározása a 2000/78/EK irányelv 2. Cikkely (3) bekezdésében adott definíció átvétele. Ez igaz. Csakhogy a szóban forgó irányelv nem vonatkozik a nők jogaira, mivel az irányelv 1. Cikkelye szerint: "Az irányelv célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció elleni küzdelem keretének kialakítása...".

A szexuális zaklatás igen elterjedt jelenség. Külföldi felmérések szerint a nők 70%-a él át legalább egy alkalommal munkahelyen vagy oktatási intézményben szexuális zaklatást. Tévhit, miszerint a szexuális zaklatás csak a fiatal, "csinos" nőket éri. Tévhit az is, hogy a szexuális zaklatás fokozza a nők önbecsülését. A valóság ezzel szemben az, hogy a szexuális zaklatás a nők önrendelkezési jogainak, biztonsághoz való jogainak megsértése, s mint ilyen súlyos pszichés károkozást jelent a nőknek.

Részlet az ENSZ CEDAW Bizottsága 19. Általános Ajánlásából:
"17. A foglalkoztatási egyenlőséget súlyosan sérti, ha a nők nemi alapon elkövetett erőszaknak, így például munkahelyi szexuális zaklatásnak vannak kitéve.
18. A szexuális zaklatás magában foglalja az olyan szexuálisan determinált nemkívánatos viselkedést, mint a testi kontaktus és közeledés, a szexuális színezetű megjegyzések, pornográf képek mutogatása és szexuális igények kinyilvánítása akár szóval, akár tettel. Az ilyen magatartás megalázó lehet, egészségi problémát okozhat, illetve a biztonságérzet megrendüléséhez vezethet; diszkriminatív jellegű, amennyiben a nő okkal feltételezheti, hogy ha visszautasítja, akkor hátrányos helyzetbe kerül foglalkoztatása, felvétele, vagy előmenetele szempontjából, avagy ellenséges munkahelyi légkör alakul ki körülötte."

Javasoljuk a törvényben annak kimondását, hogy a szexuális zaklatás tilos, továbbá szexuális zaklatásnak minősül a szexuális természetű magatartásforma, vagy erre tett szóbeli, írásos, tárgyi, képi, tettleges utalás vagy felhívás,
a) ha ez a viselkedés nem kívánatos, ésszerűtlen és sértő arra a személyre nézve, akire irányul, vagy
b) ha az ilyen magatartás elutasításától vagy elfogadásától nyíltan vagy burkoltan függővé teszik az illető személy jogainak gyakorlását, szolgáltatásokhoz vagy előnyökhöz való jutását, így különösen képzéshez, álláshoz, egészségügyi vagy szociális ellátáshoz jutását, ezekben való további részvételét, részesítését vagy további foglalkoztatását, felvételét vagy elbocsátását, tanulmányi minősítését, előmenetelét, bérezését, jutalmazását vagy egyéb képzési, foglalkoztatási, ellátási körülményeit, hitelfelvételét befolyásoló döntéseket; vagy
c) ha megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezetet jelent arra a személyre nézve, akire irányul.

Javasoljuk annak törvényi rögzítését is, hogy az a) pont szerinti szexuális zaklatást jelent, ha a szexuális közeledési kísérlet vagy intim jellegű utalás, felhívás elutasítását követően ismételten ilyennel élnek.

Javasoljuk kodifikálni, hogy az öt főnél többet alkalmazó intézmények, személyek a munkavállalókkal, tanulókkal, ellátottakkal, ügyfelekkel szembeni szexuális zaklatás megelőzésére magatartási kódexet, a szexuális zaklatással kapcsolatos kérdések, panaszok bizalmas fogadására, a kivizsgálási kérés esetén az intézményen belüli kivizsgálására pedig szabályzatot alkothatnak; illetve ha nem alkotnak magatartási kódexet, szabályzatot, akkor az esélyegyenlőségi miniszter rendeletében szabályozott, az egyes intézmények, foglalkoztatók jellegéhez igazodó általános szabályokat alkalmazzák. A törvény hatalmazza fel az esélyegyenlőségi minisztert az említett magatartási kódexek elveinek, valamint a szabályzatok kötelező elemeinek meghatározására is.

Javasoljuk a szexuális zaklatásért való felelősség részletes szabályozását. A szexuális zaklatás közvetlen elkövetőjén kívül szabályozandó az elkövető azon feletteseinek felelőssége, akik a szexuális zaklatást bátorították, eltűrték, kivizsgálását akadályozták, elhárították vagy elodázták, az ellene való fellépést elmulasztották vagy a sértett érdekeit sértő módon szabálytalanul végezték.

Javasoljuk a szexuális zaklatásnak a sértettekkel szemben nyíltan ellenséges formáinak szabálysértési, még súlyosabb eseteinek pedig büntetőjogi szankcionálását.

Emlékeztetünk arra, hogy a Kósáné Kovács Magda és Szili Katalin által benyújtott 2001-es törvényjavaslat indítványozta a szabálysértési törvénybe egy új szakasz beiktatását, miszerint: "Aki
a) valós vagy vélt vallási, etnikai (nemzetiségi), nemi, vagyoni vagy egyéb társadalmi helyzete szerinti hovatartozása miatt személlyel vagy csoporttal szemben olyan hátrányos megkülönböztetéssel járó bánásmódot tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a személlyel vagy a csoporttal szemben ellenséges, kirekesztő környezet alakuljon ki, (...)
c) mást a nemisége, életkora szempontjából megalázó munkakörben foglalkoztat, a foglalkoztatást szexuális szolgáltatáshoz vagy az emberi méltóságot sértő egyéb feltételhez köti,
százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható."

Az arányosság elvéből következően továbbá a szabályozás során ügyelni kell arra, hogy a büntetőjogi értékelést igénylő esetek szankciója ne lehessen enyhébb, mint az enyhébb esetekben a hatóság által kiszabható pénzbírság. Ne alkalmazhasson a büntetőbíróság az elkövetővel szemben pénzbüntetést, vagy csakis pénzbüntetést, hanem bizonyos esetekben feltétlen kerüljön sor szabadságvesztés büntetésre, foglalkozástól eltiltásra. Rögzítendőnek gondoljuk, hogy nem tekinthető enyhítő körülménynek a bűncselekmény elkövetésével, a konkrét cselekmény társadalomra veszélyességével összefüggésben nem álló körülmény.

Emlékezetes az az eset, melyben a Legfelsőbb Bíróság Cs. Géza várpalotai laktanyaparancsok ügyében az elsőfokon kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetést 150 ezer forint pénzbüntetésre enyhítette. Az ítélet szerint Cs. Géza több női beosztottját is behívta irodájába, majd feltűnően durván tapogatta őket. A Legfelsőbb Bíróság azzal az indokkal enyhítette a büntetést, hogy Cs. G. három gyermek apja, és szolgálatát egyébként példásan látta el. A szóban forgó eset csak azért kerülhetett büntetőbíróság elé, mivel alkalmazható volt egy viszonylag enyhe megítélésű speciális katonai bűncselekmény, az alárendelt megsértése (Btk. 358. §).