A szexuális zaklatás és a magyar jog

Az ENSZ nőjogi (CEDAW) Bizottsága számára írott 2002. augusztusi HCM-NANE árnyékjelentés vonatkozó részei

... sem a munkajogban, sem sehol máshol a magyar jogban nem találunk semmiféle szabályozást a munkahelyi szexuális zaklatásra vonatkozóan. A munkahelyi szexuális zaklatás Magyarországon a jog számára nem létező kategória. A szexuális zaklatás tilalmának kodifikálására irányuló szórványos fölvetéseket a politikai és jogi közvélemény masszívan elutasítja. A jellegzetes elutasító érvek némileg ellentmondanak egymásnak: egyfelől azt mondják, hogy ez beavatkozás lenne a magánszférába, vagy pedig azzal érvelnek, hogy a szabályozás azért szükségtelen, mivel a Büntető törvénykönyv 175. és 180. §-a (személyi szabadság megsértése, illetve becsületsértés), valamint a Ptk. 76. §-ában szabályozott személyhez fűződő jogok sérelme esetén a 84. §-ban foglalt jogorvoslatok megfelelő védelmet biztosítanak szexuális zaklatás esetén.

Ez azonban, részben a perindításnak a panaszosokra hátrányos bizonyítási szabályai miatt, részben a Btk. említett paragrafusainak egyes kitételei miatt nem állja meg a helyét, amit az is alátámaszt, hogy munkahelyi szexuális zaklatás miatt ezen említett paragrafusok alapján Magyarországon mindeddig senkinek nem sikerült pert nyernie.

A jogsérelmet szenvedettek ezzel általában tisztában is vannak, de amennyiben mégsem, akkor az ügyvédek -- általában a szabály hiányára vagy a "bizonyíthatatlanságra" hivatkozva -- eltanácsolják őket a perindítástól, illetve a feljelentés megtételétől. A NANE Egyesület segélyvonalán az elmúlt két év során mintegy tíz olyan eset volt, melynek munkahelyi szexuális zaklatás volt a tárgya.

Három olyan perről van tudomásunk, amely szexuális zaklatás miatt indult.

Az első esetben 2001-ben Debrecenben egy katonai ügyészségi titkárnő indított munkajogi pert az ügyészség ellen, mivel amikor szóvátette a zaklatást, elbocsátották. A bíróság nem állapította meg a szexuális zaklatás bizonyítottságát, de kimondta, hogy a dolgozót jogellenesen bocsátották el.[Az ügyben azóta a Legfelsőbb Bíróság ismét a panaszos nő hátrányára döntött, ami miatt a panaszos a Habeas Corpus Munkacsoport révén a strasbourgi bírósághoz fordult.]
A második esetben 2002-ben Várpalotán hat honvédségi alkalmazott tett büntetőfeljelentést, mivel a laktanyaparancsnok szexuálisan zaklatta őket, de mivel ilyen bűncselekményt a Btk. nem szabályoz, az eljárás az "alárendelt megsértése" elnevezésű katonai bűncselekmény miatt folyt (Btk. 358. §,legmagasabb büntetési tétele egy év szabadságvesztés.) Az ítélet kimondta az elkövető bűnösségét: az első fokon 10 hónap, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetését a Legfelsőbb Bíróság 150.000 forint pénzbüntetésre enyhítette. Az enyhítés indoklásában az szerepelt, hogy a tettes 3 gyermekének példás apja. Az elsőfokú ítélet meghozataláig a vádlottat nem helyezték át, a LB ítéletében továbbra is alkalmasnak találta a katonai pályára. [Lásd: Beosztottjait zaklatta az ezredes, Népszabadság: 2002. július 5.]
A harmadik esetben egy miskolci kórház főorvosa zaklatott nővéreket. Három nővér panaszt emelt az igazgatónál a főorvos ellen, de ketten visszavonták a panaszt a rájuk nehezedő munkahelyi hibáztatás miatt. A harmadik nővér büntetőfeljelentést tett kényszerítés, tettleges becsületsértés és személyi szabadság megsértése miatt. A rendőrség ún. feljelentéskiegészítést rendelt el, mert nem látták kellően alátámasztottnak a feljelentést. Az ügy további fejleményeiről nem értesültünk a sajtóból. [ Lásd: Védtelen nők a munkahelyeken, Magyar Hírlap, 2002. február 18.]
aláírás