Szexuális zaklatási eset az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalban

A sajtó többször is beszámolt arról, hogy az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal egyik beosztottja szexuális zaklatás miatt panaszt tett főnöke ellen. Azt is hírül adták, hogy a Hivatal fegyelmi bizottságot bízott meg az ügy feltárásával.

Engedje meg, hogy felhívjam figyelmét az ügy egy szempontjára, mint annak a jogvédő szervezetnek a munkatársa, amely egy korábbi, a sajtó nyilvánossága elé sokkal kevésbé jutott szexuális zaklatási ügy miatti panaszosát az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt megindult eljárásban jogilag támogatja.

Tekintettel arra, hogy a szexuális zaklatás jelensége elleni fellépés országos szintű teendőinek kidolgozása jelentős feladatokat ró éppen az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalra, úgy vélem, az ügynek - annak ellenére, hogy nem ez az első olyan szexuális zaklatási eset, amelyben hivatalos eljárás indult - precedensjellege van abból a szempontból, hogyan kell az ilyen panaszokat a munkáltatónak kivizsgálnia. A Hivatal eljárásának módja előbb-utóbb kitudódik, s alighanem mintául fog szolgálni a későbbi panaszok elbírálásához is.

A szexuális zaklatással kapcsolatban sok előítélet, felszínes elképzelés él a közvéleményben, gyakorta a sértett nőket hibáztatják. A szexuális zaklatást sokan úgy vélik, hogy csak egy bizonyos módon lehet elkövetni, s azt gondolják, hogy azok a cselekmények, melyek nem illenek be szűkös elképzelésükbe, azok nem is sértik a nők emberi méltóságát, s nem jelentenek hatalmi visszaélést. A zaklató férfiak ellenben például többnyire élni tudnak azzal, az egyébként a nőket és gyerekeket bántalmazó férfiak által is széles körben használt módszerrel, hogy a külvilág előtt kifogástalan modorú úriembernek adják elő magukat, s ezzel hárítják el a zaklatás vádját. A magyar jog jelenleg semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, amely alkalmas lenne a szexuális zaklatás leggyakoribb, úgynevezett "quid pro quo" formájának megragadására (amint azt pl. a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség 2003. november 28-i, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslathoz írott bírálata és javaslatai kifejtették).

Mindezek miatt úgy vélem, indokolt az ügyet különösen alaposan kivizsgálni. Ha az eljárás sematikus lenne, a Hivatal mindenképp veszít tekintélyéből, akármilyen döntésre is vezet a vizsgálat.

Ezért engedje meg, hogy megkérdezzem, bevontak-e a már vizsgálatba legalább egy külső, a Hivatal függelmi viszonyaitól nem befolyásolt szakértőt, aki a férfiak által nők sérelmére elkövetett hatalmi és erőszakos visszaéléseket a társadalmi nemi szerepekre vonatkozó korszerű ismeretek birtokában képes szemlélni, s tisztában van a szexuális zaklatás fogalmával, megjelenési formáinak sokféleségével, s képes a tünetek azonosítására? Ha nem, tervezik-e ilyen szakértő bevonását? Ha tehetek javaslatot, a következő személyek mindegyikét alkalmasnak tartom: Herman Judit, Lehoczkyné Kolonnai Csilla, Lombos Petra, Morvai Krisztina, Spronz Júlia, Szil Péter, Thun Éva, Tóth Györgyi, Wirth Judit.

Várom az Elnök Úr mihamarabbi válaszát.

Kelt Budapesten, 2004. augusztus 22-én, vasárnap

Tisztelettel: