|
A Habeas Corpus Jogsegélyt 1997-ben levélben megkereste egy holland ügyvéd, azzal, hogy egy transzszexuális ügyfele Hollandiában szándékozik letelepedni, mivel Magyarországon nem biztosított nemének hivatalos elismertetése.
A transzszexuálisok jogállását külön törvény nem rögzíti. Mikor valaki megváltoztatja a nemét, úgy tűnik, hogy ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mintha a nemét a születéskor helytelenül jegyezték volna be. Az emberek nemét sok szerv tartja nyilván, azok amelyeknek joga van a személyi számot használni. A személyi szám ilyetén változtatására jogosult szerv az anyakönyvi hivatal. Ugyanez a hivatal változtatja meg az illető keresztnevét az annak új neme szerint választott névre.
Utánanéztünk a dolognak, s ezt találtuk: A hivatal belső szabályzata szerint ha valaki meg akarja változtatni a bejegyzett nemét vagy ezzel kapcsolatban a keresznevét, rendelkeznie kell egy igazságügyi orvosszakértői véleménnyel (kb. 6-7000 Ft), és nem lehet házas. Az operáció(k) leírását is be kell mutatni, ha azo(ka)t külföldön végezték, az okmányok hiteles fordítását kell benyújtani (kb. 2000 Ft szabvány oldalanként), és az ügyfélnek illetéket kell fizetnie (kb. 1000 Ft). Úgy tűnik, hogy általában az orvosszakértő véleményének tartalmaznia kell, hogy az ügyfél nem elmebeteg, és valóban választott neméhez akar tartozni. Tudunk egy olyan esetről, melyben valakinek nem adtak új nevet és személyi számot. Ez az illető több műtéten esett át, hogy férfivá válhasson, azonban mivel nincs (hogy úgy általában, vagy csak az ő esetében?) olyan operáció, melynek következtében véglegesen férfi lenne belőle (bármit is jelentsen ez a véglegesség), nem kaphat új személyi számot. Az ő esetében a szakértő azt írta, hogy ajánlott lenne a műtétek befejezése, és hogy az ügyfél szociális helyzetének rendezése érdekében elfogadható a keresztnév megváltoztatásának kérelme. Az anyakönyvvezető nem találta elégségesnek ezt a szakvéleményt. Mivel nincs végleges operáció, úgy tűnik, hogy nem lehet megfelelő szakvéleményhez jutni. Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy van jópár ember, akik új személyazonosságot kaptak. Azonban úgy sejtem, hogy ezek az emberek javarészt nők (azaz korábban anatómiai férfiak voltak), és valószínűleg van olyan fázis a fejlődésükben, melyet az állami hivatalok véglegesnek tekintenek. Nem tudom, hogy a fentieket lehetne-e úgy értelmezni, mint az olyan emberek, akik elérték, és az olyanok közti diszkriminációt, akik nem érték el a végső stádiumot az operációk során, és hogy így alkalmazható-e a holland ügyvéd kliensére, amennyiben nem esett át olyan operáción, melyet véglegesnek tekint a magyar állam. Azonban úgy gondolom, feltétlenül mutatja azt, hogy az állam magának vindikálja a jogot, hogy eldöntse, ki felel meg az ő férfiakról és nőkről alkotott normáinak, és nem az állampolgár szabadsága, hogy megválassza nemét még akkor sem, ha annak a pszichológiai, kívül látható anatómiai jelei vannak. Kuszing Gábor, 1997 Bogarat ültetett a fülembe, hogy volt nő esetében nem látták elértnek a "végső stádiumot", miközben volt férfiaknál elértek látták. Mármost ahogy elképzelem, éppúgy nem lehet volt nőből igazi férfit csinálni, mint ahogy volt nőből igazi férfit. Hiszen rendben van, hogy hüvelyt csinálnak a péniszbőrből, csiklót a makkból, dehát például petefészket nem lehet heréből szabni, méhet meg nem is tudom miből kéne, és a váladéktermelő mirigyek se ekvivalensek.
A kérdés tehát az, hogy vajon mikor tekintünk egy nővé operált férfit igazi (végső stádiumú) nőnek, és mikor tekintünk egy férfivá operált nőt igazi férfinak. Vajon nem azzal állunk-e szemben, hogy a nővé váláshoz kevesebb kritériumot követelnek, mint a férfivá váláshoz? Nem arról van-e szó, hogy a nővé váló férfinak elég, ha már van lyuka, míg ahhoz, hogy egy volt nő befogadást nyerjen a férfiak magasbrendű kasztjába, ahhoz ötvenhárom kritériumot támasztanak vele szemben? Juhász Géza, 2001 | ||
English version
