A Habeas Corpus Jogsegély jelentése 1997-ről

Eddigi fennállásunk alatt ügyfeleink túlnyomórészt a szexualitásukkal kapcsolatos jogi kérdésekkel és diszkriminációs problémákkal fordultak hozzánk.

Ügyfeleink a jogsegéllyel a kapcsolatot többnyire telefonon vették fel. Az ország egész területéről helyi hívás tarifájáért hívható 06 40 630036-os számunkat elsősorban naponta 19-22 óráig ajánljuk hívni. (Ezek az adatok elavultak már. Az aktuális címeinket lásd a szöveg alján.) Ügyfeleink kisebb hányada levélben vagy ismerősökön keresztül talált meg bennünket.

A Jogsegély az Európai Unió PHARE-Demokrácia programjának támogatásával jött létre.

E támogatás révén ügyfeleinket ingyenesen segíthettük az őket érő méltatlan megkülönböztetések következményeinek enyhítésében.

A telefonos konzultáción túl személyes tanácsadást és szükség esetén jogi képviselet biztosítását ajánlottuk ügyfeleinknek.

Sok sorköteles fiatal kérdezte tőlünk, mentesülnek-e a katonai szolgálat alól, ha a sorozáskor homoerotikus vonzódásaikról számolnak be. Ismertettük velük az erre vonatkozó honvédségi gyakorlatot, mely valóban szolgálatra alkalmatlannak tekinti azokat, akik pszichiáter előtt is homo- vagy biszexuális érdeklődésűnek vallják magukat.

Sok hívónk az együttélő azonos nemű párok jogai felől érdeklődött. Hívóink általában azt a kérdést fogalmazták meg, hogyan szerezhetnek élettársi viszonyukról hivatalos papírt. Velük ismertettük az élettársi viszony létrejöttének általános kritériumait, dokumentálásának néhány lehetséges módját, valamint fennállásának fontosabb jogkövetkezményeit. Az élettársi viszonnyal kapcsolatos kérdezők negyede afelől érdeklődött, külföldi állampolgár élettársának megkönnyebbíti-e magyarországi letelepedését, ha élettársi kapcsolatukat igazolják. Voltak hívóink, akik az élettársak öröklési jogai iránt érdeklődtek. Tájékoztattuk őket arról, hogy az élettársi viszony erre közvetlen lehetőséget nem biztosít. Rá szeretnék mutatni arra, hogy a házasságkötés lehetőségének hiánya miatt az említett két tekintetben az együttélő azonos nemű párok hátrányban vannak a különneműekkel szemben.

Visszatérő kérdés volt, hogy a Büntető törvénykönyv 199.§-a alapján ki büntethető fiatalkorúval létesített szexuális kapcsolat miatt elkövetőként vagy bűnsegédként. Sajnos itt is arról kellett tájékoztatnunk hívóinkat, hogy a törvény hátrányosan megkülönbözteti az azonos nemű szerelmeseket. Jelenleg is folyamatban van egy büntetőeljárás egyik ügyfelünk ellen a Btk 199. §-a alapján, egy olyan szexuális kapcsolat létesítése miatt, mely nem lenne büntethető, ha résztvevői különböző neműek lettek volna.

Megjegyzem, hogy a Btk tavaszi módosításakor többízben konzultáltunk azokkal a képviselőkkel, akik a szexuális bűncselekményeket diszkriminatívan szabályzó paragrafusok megváltoztatása érdekében módosító indítványokat nyújtottak be. Indítványaikat azonban még az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága sem támogatta.

Többen panaszkodtak ellenük irányuló rágalmazásokra, ám ezen panaszosok egyike sem kívánt vagy bizonyíthatóság híján nem tudott jogi úton érvényt szerezni a jó hírnévhez fűződő jogainak.

Több olyan ügyfelünk van, akiket válóperük során volt házastársaik meleg voltuk kipletykálásával fenyegetnek ; ezzel akarván őket előnytelen vagyonmegosztás elfogadására és a közös gyermek láthatásáról való lemondásra kényszeríteni. Egy ilyen ügyben - ahol ráadásul a volt házastárs ügyvédje is közreműködött a nyomásgyakorlásban - a fenyegetés hatása alatt tett lemondó nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt segítségünkkel indított per rövidesen felülvizsgálati szakaszba kerül.

Van ügyfelünk, akinek egy korábbi ügyvédje hivatalos felmondás nélkül, szinte egyik pillanatról a másikra abbahagyta érdekei képviseletét, amikor tudomást szerzett ügyfelünk homoszexuális kapcsolatáról. Ebben az esetben azt láttuk feladatunknak, hogy ügyfelünket bemutatjuk olyan ügyvédnek, aki nem viseltetik előítéletekkel iránta.

Többen számoltak be arról, hogy a rendőrség indokolatlanul vagy indokolatlanul sokat foglalkozott szexuális érdeklődésükkel. Egyik ügyfelünket a Keleti pályaudvari metrókijárat előtt a rendőrség egy járókelő bejelentése nyomán igazoltatta, majd minden ok nélkül előállította. Az őrszobában megkérdezték tőle, hogy homoszexuális-e. Az igenlő válasz után ügyfelünket átvezették egy ablaktalan helyiségbe és ott három rendőr négy további rendőr jelenlétében kézzel-lábbal összeverte illetve rugdosta. A nyomozást az ügyészség másodfokon is azzal az indoklással zárta le, hogy nem volt megállapítható az elkövető kiléte. a szembesítésen megjelent 10 rendőr között ügyfelünk nem ismerte fel támadóit. Ügyfelünk kérését, hogy megtekinthesse a rendőrőrs teljes állományát, kb 50 személyt, az ügyészség megtagadta. Megítélésünk szerint az ügyészség nem tett meg minden tőle telhetőt az elkövető rendőrök kilétének azonosítása érdekében.

Egy hívónk arról számolt be, hogy egy ellene elkövetett vagyon elleni bűncselekmény ügyében folytatott nyomozás közben a rendőrség tudomására jutott, hogy ügyfelünk azonos neműekkel is létesít szexuális kapcsolatot. Ügyfelünk megítélése szerint a rendőrség ezután már szinte nem is az alapüggyel, hanem szexuális érdeklődésével kapcsolatban folytatott többórás kihallgatást.

Előfordult olyan eset, amikor egy fiatalt egy környékbelije kifigyelt, hogy a barátjánál lakik, és ezért megverte.

Volt hívónk, aki úgy értékelte, nőgyógyásza szexuális visszaélést követett el vele szemben.

Egyik ügyfelünket elbocsátották egy fegyveres testület kötelékéből egy szexuális kapcsolata miatt, mivel annak, bár diszkrét körülmények között létesítették, akadt egy tanúja. Az indoklás szerint ez súlyosan veszélyezteti a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalom fenntartását. a peres eljárás tart.

Tudomásunk van egy olyan esetről, amikor egy fiúnak apja megtiltotta a szerelmesével való kapcsolattartást.

Egyik ügyfelünket egy televízióállomás titokban lefilmezte, amint épp a barátjával beszélgetett az utcán. Az adásban olyan kísérőszöveggel mutatták be a felvételt, mintha ügyfelünk bűncselekmény elkövetésének szándékával állna ott. (Ez egyébként ismét a Btk 199. §-a lett volna.) Ügyfelünkre a tv-adás nyomán többen ráismertek, ez kellemetlenséget okozott neki. a televízió szerkesztősége ügyfelünk reklamálására levélben bocsánatot kért és kötelezte magát arra, hogy a műsort soha többé nem sugározzák.

Ugyancsak televíziós műsorban ügyfeleink egy másik csoportjának képmásával úgy éltek vissza, hogy nem tettek eleget nyomatékos kérésüknek, hogy az adásban teljesen felismerhetetlenül szerepeljenek. Még nem zárult le az ezzel kapcsolatos jogvita.

Volt hívónk, aki afelől érdeklődött, joga van-e 17 évesen "meleg" ismerkedőhelyekre járni. Őt arról tájékoztattuk, hogy természetesen joga van erre.

Néhány hete értesültünk olyan gyakorlatról, hogy véradó-állomáson önkéntes jelentkezőtől nem fogadnak el vért, ha a jelentkező az űrlapon igennel válaszol arra a kérdésre, volt-e azonos nemű partnere. Levélben kértük dr. Szabó Jánost, az Országos Vérellátó Központ főigazgatóját elvi álláspontjának kifejtésére, milyen szexuális életvitel esetén minősítenek valakit megengedhetetlenül kockázatos véradónak. (Azóta megkaptuk a kért tájékoztatást, és kialakítottuk a véleményünket, lásd Miért nem adhatnak . . . című írásunkat)

Végül tájékoztatást nyújtottunk egy külföldön élő magyarnak, hogy milyen lehetőségei vannak a magyar állam által nyilvántartott nemének megváltoztatására.

Eddigi tapasztalataink arra látszanak tehát utalni, hogy szolgálatunk iránt tényleges igény van.

Budapest, 1997 december 29