A Habeas Corpus Jogsegély jelentése, 1999

A jogsegély az eltelt évben eredményesen folytatta működését a magánéletükkel kapcsolatos önrendelkezési jogaikban sértett egyéneknek nyújtott tanácsadással és jogi képviselettel. Két pert véglegesen elveszítettünk: A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban is jogszerűnek találta egy homoszexuális rendőr elbocsátását azért, mert nem pusztán elvben volt homoszexuális, hanem - civilruhában, szolgálati időn kívül egy erdőben - élt is nemi életet. Ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság döntött úgy, nem tekinti jogilag relevánsnak a tényt, hogy egy vidéki kisvárosban a coming outig el nem jutott egyént meleg volta kipletykálásának kilátásba helyezésével folyamatos fenyegetés alatt lehet tartani. Június közepén azonban megszületett az első, ügyfeleink számára kedvező, a magyar jogban eddig példa nélküli ítélet is: három HIV pozitív férfinek a bíróság első fokon kártérítést ítélt meg azért, mert egy tévétársaság tiltakozásuk ellenére adásba adta arcukat. [Ezt a másodfokú bíróság is megerősítette 2000 júniusában.]

PERES ÜGYEINK

A legrégebben kezdődött ügyünket elveszítettük. A városi és a megyei bíróság még 1997-ben hozott elutasító döntést, melyet 1999 júniusában harmadfokon is jóváhagyott a Legfelsőbb Bíróság. Egy vidéki meleg férfit válópere során volt feleságe és annak ügyvédje megzsarolt, mondjon le egy jelentős vagyonrészéről, különben városszerte elhíresztelik róla, hogy meleg. A férfi a zsarolás határsára megtört és lemondott, majd hosszas válság után szolgálatunkhoz fordult, és ügyvédünkkel megtámadták a fenyegetés hatása alatt tett lemondó nyilatkozatot. A feleság és ügyvédje a perben elismerték a fenyegetés tényét, a bíróság mégis elutasította a keresetet, mondván, hogy ha a férfi a válóperben a bíróság előtt (nem nyilvános tárgyaláson) elismerte meleg voltát, akkor ezáltal már a város nyilvánosságával nem volt zsarolható. A bíróságok véleményünk szerint nem érzékelték a különbséget aközött, hogy ügyfelünk meleg voltát pusztán a válóperes bíróság előtt ismeri-e el, vagy az egész város színe elé is hajlandó kiállni.

1997 decemberében 3 HIV pozitív férfi televíziós szereplést vállalt azzal a kikötéssel, hogy arcukat és hangjukat a felismerhetetlenségig el fogják torzítani. A tv társaság ehelyett csak enyhe homályosítást alkalmazott, aminek következtében ők egyértelműen azonosíthatóak lettek. A tv ügyfeleink tiltakozása ellenére au adást meg is ismételte. Ennek következtében ügyfeleinket zaklatták, pl a metrón "mocskos AIDS-es buzi, takarodj innen". A 3 személy ügyvédünk segítségével 1998 elején pert indított a tv társaság ellen, melyben négy tárgyalás után ez év júniusában született elsőfokon a keresetnek helyt adó ítélet. A bíróság a tv társaságot elmarasztalta és kártérítés fizetésére kötelezte. Az ítélet [már] jogerős.

1996 októberében egy vidéki város melletti erdőben egy férfi rendőr a férfi barátjával szerelmi játékot folytatott. Egy harmadik rendőrjárőr észrevette őket és utánuk ment. A körülményekből semmi nem utalt arra, hogy ügyfelünk rendőr, hiszen civilruhában a saját autójával ment, ráadásul szolgálatban sem volt, pusztán a járőr felismerte őt. Az esetet jelentette, és a szerelmeskedő rendőrt elbocsátották. Ügyeflünk munkaügyi pert indított az elbocsátása ellen, melyet első és másdofokon elveszített, s csak akkor fordult hozzánk. A harmadfokú bírósági eljárásban az általunk biztosított ügyvéd képviselte őt; a Legfelsőbb Bíróság fenntartotta a korábbi ítéletek azon álláspontját, hogy a rendőr ezzel a cselekményével súlyosan veszélyeztette a rendőrség működésébe vetett közbizalmat, ezért jogos vot az elbocsátása. A bíróság szerint döntésében nem az vezérelte, hogy ügyfelünk homoszexuális, mégsincs tudomásunk arról, hogy valaha is elbocsátottak volna egyetlen rendőrt azért, mert erdőben szerelmeskedett volna. Úgy tűnik számunkra, van tehát egy elvileg semleges indok, amit azonban "véletlenül" csakis homoszexuális rendőr ellen alkalmaznak. Az eset annál inkább is a bíróságok önkényére utal, mivel van olyan rendőr, akiről bíróság jogerősen megállapította, hogy kényszervallatást követett el, mégis meghagyták rendőrnek. Ez, úgy látszik, Magyarországon még nem jelenti a rendőrség működésébe vetett közbizalom sérelmét. [Lásd részletesen: Méltóság és méltatlanság egy jogállamban, Fundamentum, 2000/1.]

1996 decemberében három katonai főiskolai hallgató megtámadott egy férfit egy homoszexuális ismerkedőhelyen (a Népligetben). A férfi el tudott menekülni az autójába, de amíg el tudott indulni, támadói összeverték az autót. Az elkövetőket szerencsésen elfogták egy véletlenül arra járó rendőrkülönítménnyel. A büntetőbíróság négy tárgyalás után szintén 1999 júniusában hirdetett ítéletet, melyben pénzbírságra ítélte az elkövetőket, azonban nem rendelkezett az autóban esett kár ügyfelünk javára való megtérítéséről. Így ügyfelünk külön polgári pert lesz kénytelen indítani. Ügyfelünk a büntetőeljárás során ragaszkodott ahhoz, hogy támadói ne ismerhessék meg lakcímét, a kártérítési eljárásban azonban erre elvileg sincs mód. A magyar jog nem garantálja tehát kielégítően az áldozatok jogát a támadóik előtti ismeretlenségre. Ezügyben hamarosan az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni.

A Büntető törvénykönyv 199.§-a büntetni rendeli azt a 18 év fölötti személyt, aki 18 év alatti azonos nemű személlyel "fajtalankodik" (annyi mint: szexuálisan érintkezik). Ezt a csakis a homoszexuális kapcsolatokat üldöző diszkriminatív szabályt az Alkotmánybíróság előtt már 3 indítvány is megtámadta, a legelső 1993-ban, egyik tagunké 1996-ban, az óbudai bíróságé 1998-ban, az AB mégsem döntött. Egyik ügyfelünket emiatt a diszkriminatív törvény miatt állították az egri bíróság elé. Az általunk biztosított védelem stratégiája az, hogy a bíróságot arra kérjük, függessze föl az eljárást, és kezdeményezzen alkotmánybírósági vizsgálatot a törvény ellen. Az egri városi bíróság ezt nem tette meg, inkább az időt próbálta húzni a bíró, hátha az Alkotmánybíróság hamarabb dönt nála, de ennek híján az ötödik tárgyalás alkalmával, 1999 májusában igen enyhe ítéletet hozott, "próbára bocsátotta", azaz nem szabott ki büntetést, hanem bűncselekmény elkövetésének megállapítása mellett fölszólította ügyfelünket, tartózkodjék bűncselekmények további elkövetésétől, mert különben majd emiatt a cselekménye miatt is büntetést fognak kiszabni. Az ítélet ellen ügyfelünk mégis föllebbezett, tekintve, hogy ügyfelünk érdekének képviseletét ebben az eljárásban összekapcsoltuk a diszkriminatív törvény elleni elvi küzdelemmel. [Lásd: Megnyertük a Heves megyei bíróságot, MÁsok, 2000. december.]

Egyik ügyfelünk, akit rendőrök megvertek, polgári pert indított a rendőrség ellen. Ez az eljárás még elsőfokon sem ért véget.

NEM PERES ÜGYEK

Hívóink többségének telefonos tanásadással szolgáltunk. Az egyik tipikus probléma a honvédségbe besorozott meleg fiúké. A honvédség szerint elvileg alkalmas egy meleg fiú is katonának, ám a valóságban mégsem hívják be őket. Ezt azonban csak többszöri pszichológiai vizsgálattal lehet elérni, esetenként megpróbáltatásoknak is kiteszik a kérlemezőt. Előfordul, hogy arra kötelezik a hadköteles meleg fiút, hogy "gyógykezeltesse" magát, máskor egyszerűen elvitatják tőle, hogy képes lenne eldönteni, milyenek az erotikus érzései, de arra is volt már két példa, hogy a honvédség ragaszkodott ahhoz, a fiú mutassa be egyik szexuális partnerét. Olyan is előfordul, hogy a sorozás alkalmával az orvosi vizsgálat során a fiúknak huszasával, félórán át teljesen meztelenül kell várakozniuk a civil ruhás tisztek és orvosok között. Mindez teljesen törvénytelen ugyan, de még egyik esetben sem sikerült az ilyen sérelmet szenvedett fiú sem kívánta a honvédséget jogi úton megtámadni, valószínűleg meglehetősen kiszolgáltatottnak érzik magukat.

Magyarországon az a gyakorlat, hogy nem adhat vért az a személy, akinek valaha egyszer is volt szexuális kapcsolata azonos nemű személlyel, függetlenül attól, hogy egyébként mennyire folytat kockázatot szexuális életet. Erre egy ügyfelünk panasza hívta föl figyelmünket. Ezt a diszkriminatív gyakorlaotot egyesületünk helyteleníti, ezért 1998 májusában kritikai tanulmányt készítettünk az Országos Vérellátó Központ számára (megjelent a Fundamentum c folyóiratban).

Viszonylag gyakori az élettársi kapcsolat létesítése és igazolása felől érdeklődők köre. Ugyan Magyarországon a törvény egyenlő módon szabályozza az azonos- és a különnemű élettársak viszonyait, de ez a fajta élettárskategória nem regisztráltatható hivatalosan és nem jár a kapcsolat érdemleges jogi védelmével. Ügyfeleinket tájékoztatjuk az élettársi szerződésmegkötésének lehetőségeiről és kevés számú előnyeiről. Ennek megismerése után ügyfeleink általában nem érdeklődnek tovább az élettársi szerződés megkötése iránt, jóllehet, ennek érdekében ingyenes személyes ügyvédi tanácsadst is mindig fölajánlunk. Ilyen, élettársi szerződés előkészítését célzó tanácsadásra szolgálatunk 28 havi működése során egyetlen alkalommal került sor (1999 júliusában), egy magyar és egy indonéz állampolgárságú pár esetében, ahol a külföldi fél itteni tartózkodását kívánják ezzel némileg biztonságosabbá tenni. Mivel az élettársi viszony nem biztosítja az öröklés jogát sem, hirdetéseinkben többször is szorgalmaztuk, hogy az együttélő azonosnemű párok tagjai, saját érdekükben, tegyenek egymás javára végrendeletet. E lehetőség iránt sem mutatkozott valóságos érdeklődés, pusztán két telefonos konzultációra került sor az év folyamán. Egy esetben pedig arról kellett tájékoztatnunk egy öreg meleg férrfit, hogy 37 évig tartó szerelme elhunyta után végrendelet híján nem részesülhet partnere vagyonából.

Tipikus panasz, hogy hívónk meleg voltával összefüggésben megaláztatva érzi magát, pl mert kidobják a moziból, vagy lehallgatják a munkahelyén telefonját, vagy a börtönben megvonják juttatásait, a panaszról való tudósításon túl mégsem kíván jogaiért fellépni. Ilyenkor is sikerülni szokott azonban legalább telefonon elbeszélgetnünk hívóinkkal és problémájuk elemzése után ismertetnünk velük az elvileg lehetségek jogorvoslati módszereket. A munkahelyen folytatott telefonlehallgatási ügyben személyes jogi tanácsadásra is sor került, ám ügyfelünk lemondott arról, hogy bármilyen lépést tegyen jogai védelmében.

Három esetben hívott bennünket román állampolgárságú személy, akik, mivel Romániában meleg voltuk miatt hivatalos üldöztetésnek vannak kitéve, Magyarországon kívánnak letelepedni. Tájékoztattuk őket arról, hogy lehetőségük van menedékjogot kérni, azonban ezzel idáig egyikük sem akart élni, mivel, mint mondták, attól tartanak, hogy ha meleg voltukat a magyar hatóságok előtt felfedik, akkor ezért Romániában élő rokonaikat hatósági zaklatásoknak teszik ki. Mi ugyan megpróbáltuk őket meggyőzni arról, hogy a magyar menekültügyi hatóságok diszkréten és jogszerűen fognak eljárni, hívóink említett félelme mégis nagyon élénk maradt. Úgy látszik, ezek a személyek nem osztják azon véleményünket, hogy Magyarországon valamelyest szilárdabbak a jogállamiság intézményei, mint Romániában.

Öt esetben előfordult olyan panasz is, hogy egymással szexuális kapcsolatra lépett vagy lépni szándékozó melegek zsarolják egymást. Ezen ügyekben hívóinknak a telefonos konzultáció során bátorítást és tanácsokat nyújtottunk a zsarolójukkal való szembeszállásra, ügyfeleink nem ítélték szükségesnek a hatóságok közbelépését kérni.

Négy esetben az élettársi együttélés alatt közösen szerzett vagyonnak a kapcsolat felbomlása utáni megosztásával kapcsolatos tanácsadásra került sor. Mivel ezekben az ügyekben nem láttunk diszkriminációs problémát, ezért vagyonjogi igények érvényesítése iránti ilyen perre ingyenes ügyvédi képviseletet nem ajánlottunk ügyfeleinknek. Mindazonáltal valószínűnek véljük, hogy az ilyen jogviták kialakulásában a homoszexuális identitás kialakításának és elfogadtatásának nehézségei is szerepet játszanak, hiszen nemegyszer a kapcsolat fényre derülésének elkerülése végett tettek ügyfeleink gazdálkodásukban hibásnak bizonyult, érdekeik feladását jelentő lépéseket.

TOVÁBBI TERVEINK

Jelentősebbnek ígérkezik az az ügy, melyben egy abortuszon átesett nőt fogunk a bíróság előtt képviselni egy a családvédelmi szolgálat elleni polgári perben. Az történt, hogy a védőnő az abortuszkérelem kitöltése alkalmával megalázó módon kioktatta őt a fogamzásgátlás módszereiről, hiába mondta neki többször is a nő, hogy terhessége nemi erőszak következménye. Az ügyféllel elvben már megállapodtunk az eljárás elindításában.

Számos olyan gazdasági vállalkozásként működő telefonos társközvetítő szolgáltasás van hazánkban, amely kizárólag "Úr keres Hölgyet" és "Hölgy keres Urat" rovatokba sorolt hirdetéseket vesz föl. Egyik ügyvédünkkel föltártuk, hogy ez ellen az összes szexuális kisebbséget megkülönböztető gyakorlat ellen elvileg négyfajta jogi eljárást is lehetne indítani, két személyes érintettségre alapuló pert és két versenyhivatali eljárást.