MunkamódszerekNem csak jogászkodásA jogsegély munkájában nagy súlya van olyan segítségnyújtási módoknak, amelyek nem tartoznak a hagyományosan ügyvédek által ellátott funkciók közé. Ennek fő oka az, hogy a magyar jogrend nem reflektál a szexuális kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetésre, a nők elleni erőszakra, a gyermekek szexuális bántalmazására. Hiányoznak az eseteink adekvát megragadására alkalmas jogszabályok. A Magyarország jogászi kultúráját uraló pozitivista szemlélet folytán (vagyis hogy a jog egyenlő a meglévő írott joggal, ami pedig a jogszabályban nincs benne félreérthetetlenül, azzal jogász a valóságban sem tud foglalkozni) a jogászok jórésze kizárólag a jogszabályok írott szövegére alapozva és spekulatív úton közelíti meg az ügyeket, s közben nem veszi figyelembe sem a valóságot, sem a törvények értelmét adó, a törvényben olykor mégis hiányosan kifejezésre juttatott elveket.Bagi István alkotmánybíró például 2000. október 4-én egy rendezvényen kijelentette, hogy Szent István óta a nőket nem diszkriminálja a magyar jog, mire a jelenlévő Vida Gábor genetikus akadémikus szállt vele vitába, szóvá téve, hogy a nőknek a XIX. század végéig nem volt választójoga. Az alkotmánybíró érvelése szerint ez azonban nem jogi megkülönböztetés volt, mert a választójog a tulajdonjoghoz kötődött. Egy 2001. elején elvállalt ügyünkben a bíróság pedig azért ítélt 2000. márciusában a pedofil apának az áldozat kislány feletti láthatási jogot, mert "a per eddigi adatai alapján ... kétséget kizáró módon nem állapítható meg, hogy a gyermek nem kíván apjával találkozni". A bíró egyszerűen elfogadta, hogy ő nem ismeri a valóságot, és a per eddigi 3 éve folyamán nem tett semmit annak érdekében, hogy megtudakolja, mit kíván a kislány. Egy hívónk, akit azért bocsátottak el, mert szót emelt az őt ért munkahelyi szexuális zaklatás miatt, arról számolt be, hogy amikor egy jónevű nőjogi jogvédő irodához fordult, ott azzal intézték el a panaszát, hogy asszonyom, a szexuális zaklatásról nincs törvény, ezért nem tudunk önnel foglalkozni. A valóság iránti e jogászi közömbösség ügyeink tekintetében oda vezet, hogy a bántalmazott nők és gyerekek sorozatosan azzal kénytelenek szembesülni, hogy problémáik a magyar jogrendszer számára nem léteznek. Ennélfogva munkánk jórészét kénytelenek vagyunk - apró vagy nagyobb lépésekkel - a magyar jogrendszer kereteinek tágítására irányítani. Magyarországon nincs szokásban a fejlett országokban régóta meggyökeresedett civil jogvédelem sem, amely a jog szűk fogalmain túl is képes lenne a kisebbségek hátrányos helyzete, vagy a diszkrimináció értelmezésére. Az ügyvédi szakma csak a rendszerváltással vált szabaddá, addig létszámkorlát ügyelt az ügyvédi kaszt kiváltságaira. Az a beállítottság, miszerint a jogászok volnának a valóságos problémák megoldásáért, az ügyfelekért, sajnos nemcsak a hatósági jogászokra nem jellemző, de a magyar ügyvédek között sem általános. Főleg hazánk szegényebb vidékein találkozni azzal a jelenséggel, hogy például egy-egy kisvárosban, ahol 3 ügyvéd működik, a helyi ügyvédeknek szinte monopóliuma van, mivel a bíróságon előnyben részesítik a helybéli ügyvéd által képviselt felet. Általánosságban nem jellemző a magyar ügyvédekre az, hogy úgy éreznék, elszámolni tartoznak ügyfeleiknek tevékenységükkel, vagy hogy kötelesek lennének az ügyfelet minden problémája tekintetében végighallgatni és tájékoztatni. Az ügyfeleink nagy része alacsony társadalmi státuszú, jogi műveltségük meglehetősen sekély, így a viszonylag egyszerű jogi fejleményeket is többször, igen alaposan meg kell velük beszélnünk ahhoz, hogy megfelelően felkészülhessenek az eljárás folytatására. Ilyen körülmények közt munkánk tekintélyes részét olyan munkák teszik ki, amelyeket elvileg ügyvédek is végezhetnének, s amelyeket fejlettebb országokban feltehetőleg ügyvédek is végeznek, ámde amelyeket a magyar ügyvédektől elvárni nem lehet: A gyermekek elleni erőszak ügyekben sorozatosan ránk hárul a tényfeltárás. Sem a hatóságok, sem az ügyfelek által esetleg korábban megbízott ügyvédek nem beszélgetnek el részletesen a sértett gyermekek rokonaival, de más tanúkkal sem. Nem készítenek olyan iratokat, amelyek tartalmaznák a történet kerek leírását. A tanúk által ismert bizonyítékoknak csak egy töredékét rögzítik. Mi egész egyszerűen leülünk a sértett gyermek anyjával vagy nagyanyjával, és 16-20 oldalas kronológiákat írunk a bántalmazási folyamatról, majd mindezt pontokba szedjük, s átadjuk a hatóságoknak olyan kísérőlevéllel, amely megnevezi, hogy mely bűncselekményekre nézve mely pontban adunk bizonyítékokat. A pedofilok elleni ügyekben az igazságügyi pszichológus szakértők által készített szakvéleményeket is bíráljuk, mivel azok az esetek többségében egyszerűen nem is törekednek a sértett gyermekek sérelmeinek feltárására, hanem csak olyanokat közölnek, mint például hogy "a feljelentésben megfogalmazott cselekményekre nem kérdeztem rá, s azok hosszú idővel ezelőtt történtek", majd az ily módon fel nem tárt bántalmazásokról kijelenti, hogy azok nem tűnnek megalapozottnak. (Az illető az ország egyik vezető kriminálpszichológus szakértője.) Mi az ilyen szakértői véleményekről terjedelmes bíráló elemzéseket írunk, melyben kimutatjuk, hol mulasztotta el a szakértő feladatait. A nemi erőszak-ügyeket megfelelő színvonalon feltáró szakértőt nem ismerünk. Ugyanakkor ha ismernénk is, akkor sem lenne köteles az elkövető az általunk javasolt szakértő általi vizsgálatnak alávetni magát. Nehezíti munkánkat, hogy ügyfeleink nem egy esetben nincsenek birtokában az ügyük papírjainak. Előfordul, hogy a bírósági irattárban az alkalmazottak a törvény egyértelmű rendelkezése ellenére sem adják ki az iratot az ügyfélnek, hanem azt mondják, ahhoz bírói engedély kell. Egy ilyen esetben levélben fordultunk a bíróság elnökéhez, s megkérdezzük tőle, milyen törvény alapján járnak el beosztottai (válasz nincs). Van, hogy az ügyfél korábbi ügyvédje tartja vissza az iratok eredeti példányait, amelyekből az ügyfélnek másolatot sem adott. Ezek közül több esetben tapasztaltuk azt is, hogy az ügyvéd alkalmazottai vonakodtak visszaadni az ügyfélnek a papírokat, "ez nehezen fog menni", "jöjjön vissza a jövő héten", "az ügyvédnő nem ér rá ezzel foglalkozni" és hasonló érvekkel. Előfordult, hogy levélben kértük a helyi ügyvédet az irat átadására, ami után érdekes mód az ügyvéd rögtön átadta a papírt az ügyfélnek. Sajnos az iratokon ülő, azokból az ügyfél részére másolatot sem adó ügyvéd közül többen is a velünk konkurrens jogvédő szervezeteknél dolgoznak, különösen kínos számunkra őket figyelmeztetni. A jogsegély egyszerűbb esetekben több esetben is oly módon nyújtott segítséget az ügyfélnek, hogy velünk való többszöri konzultáció során az ügyféllel megállapodtunk, hogy közösen lépünk föl, s miután az ügyfél jogait veszélyeztető szereplő megtudta, hogy mi mint jogvédő szervezet "rámozdulunk" az ügyre, sebtiben teljesítették az ügyfelünk igényeit. Van, hogy pusztán az ügyfél hivatkozik ránk ilyenkor, máskor pedig mi is odatelefonálunk az ellenfélhez, s jelezzük neki, hogy ügyfelünk érdekében jobbnak látnánk, ha nem kellene hosszú peres eljárással kezelni a problémát, hanem maguk oldanák meg. Egy esetben egy HIV+ személy jogtalan elbocsátásától állt el ily módon egy nagyvállalat, más esetben egy ugyancsak HIV+ ügyfél érte el, hogy a személyiségi jogaiban őt rendszeresen megalázó főorvos helyett más kezelőorvos legyen számára kijelölve. Úgy tűnik tehát, hogy egyes esetekben a jogi fellépésnek és a jogsértés nyilvánosságra hozatalának kilátásba helyezése is elégséges a cél elérésére, a konfliktus gyors elhárítására. Van, hogy az ügyfél szorosan vett jogi probléma nélkül keres meg bennünket, ám részletes tájékoztatást igényel. Például egy olyan fiatal meleg fiú igényelt egy alkalommal többórás megnyugtató beszélgetést, akinek férfi élettársát egy fegyveres rablási ügyben letartóztatták, s ezzel kapcsolatban az aggasztotta, hogy a kapcsolatuk ténye érdekelni fogja-e a nyomozókat, s ki fogják-e hallgatni. Az nyugtalaníttotta még a fiút, hogy a kirendelt ügyvéd miért követel 200 ezer forintot a barátja anyjától. Tehát vannak esetek, amikor az ügyfél számára a jogvédőkkel való személyes kapcsolat fölvétele, az eset érzelmi földolgozása fontosabbnak tűnik, mint maga a jogi tanácsadás. Ugyancsak van igény a személyes beszélgetés, a feldolgozásban való részvétel és az egyszerű jogi tanácsadás iránt olyan ügyekben, amelyekben van ugyan jelentős jogi probléma, ám az a hatóságok jóvoltából viszonylag rendesen halad. Ide tartozik például a félévi jelentésben már leírt egyik eset, amikor egy nyolcéves kislány lett utcai nemi erőszak kísérletének áldozata. Ebben az esetben egy alkalommal a jogsegély munkatársa kísérte a kislányt, anyját és nagyanyját a megyeszékhelyen belül a bíróságra, mivel ők tartottak az elkövető családjának támadásától, s a kislány apján úrrá lett a gyáva közömbösség, s nem volt hajlandó a család nőtagjait a vasútállomásig sem kísérni. Többször előfordul, hogy olyan hívók igénylik a velünk való beszélgetést és tanácsainkat, akik ugyan közlik, hogy van ügyvédjük, mégsem értik eléggé, hogy hogyan is áll az ügyük. Az ilyen esetekben a hívókkal rendszerint elég csak a törvényeket, azok alapelveit és néhány triviális következményeit ismertetnünk, ám előfordul, hogy a hívó az iratokat is megküldi nekünk véleményezésre, mivel nem elégedett (vagy nem tudja, hogy elégedett lehet-e) ügyvédje munkájával. Az ilyen esetek oka általában a következőkben rejlik:
Olyan eset is többször előfordult már, hogy egy-egy hosszabban húzódó, általunk alaposan megismert ügyben a vidéki ügyfél párhuzamosan dolgozott velünk, illetve helyi ügyvédjével. Bizonyos beadványokat a mi segítségünkkel írt meg maga, míg mások elkészítésével az ügyvédjét bízta meg. Volt, hogy az ügyfél akkor kért bennünket beadványa elkészítésére, amikor ügyvédjét a határidő elteltéig nem tudta megtalálni, mi azonban a beadványt email útján egy nap alatt össze tudtuk hozni. Több esetben pedig ügyvédek fordultak hozzánk mint szakmai szervezethez információkért, hogy jobban elláthassanak egy-egy általuk vitt ügyet. Jogi tanácsadás telefonon isMivel a telefonnál közvetlenül jogsegély vezetője érhető el, és ő rendelkezik az ügyfélkörünk számára releváns jogszabályismerettel, ezért gyakorta már telefonon is tájékoztatást ad elemi jogi kérdésekről. Ez fontos azoknak az ügyfeleknek, akikkel nehéz vagy nem is lehet személyesen találkozni (mert például anonimek akarnak maradni).Ugyan a jogsegélyhez személyesen is lehet fordulni, vannak esetek, amikor telefonos esetértékelés is elégséges ahhoz, hogy megadjuk az ügyfélnek azokat az alapvető információkat a jogairól, amik alapján ügyét önállóan is kezelni tudja. Például megmondtuk egy CD-jogtárral rendelkező vidéki hívónak, hogy az ügyében melyik törvény melyik §-ait érdemes tanulmányoznia beadványához. Ez a fajta segítségnyújtás főleg akkor jut szerephez, ha a hívó által jelzett probléma nem tartozik szorosan vett profilunkba. Sürgős beavatkozás vészhelyzetbenVolt olyan eset, amikor telefonon kapott információk alapján szervezetként is felléptünk a hatóságnál: a NANE segélyvonalához fordult egy bántalmazott nő, hogy állítólag hamarosan kiengedik az előzetes letartóztatásból a gyilkossági kísérletet elkövetett bántalmazót. A NANE munkatársai telefonos beszélgetés során rögzítették az alapvető tényeket. A NANE a tényleírást emailen eljuttatta hozzánk, mi pedig elkészítettünk egy levelet, amiben a hatóságok számára rámutattunk, miért és milyen jogcímen lenne szükséges fogvatartaniuk az illetőt. A levelet a NANÉ-val közösen aláírva elfaxoltuk az illetékeseknek. Levelünk után másfél órával a Szolnok Megyei Bíróság elnöke személyesen telefonált, hogy rendelkeztek az illető előzetesének meghosszabbításáról. Ilymódon egy nap leforgása alatt sikerült érdemi lépést tennünk.LelkisegélyÜgyfeleink többsége meglehetősen összetett problémától szenved. Ritka az olyan eset, amikor az ügyfél valamely jogát ugyan megsértették, de az ügyfél - leszámítva valamelyes átmeneti zaklatottságot - élni tudja normális életét. A diszkrimináció, a hatóságok közömbössége többnyire ügyfelünk egész identitását megrázza, ezért sokszor van szükség arra, hogy az ügyfelekkel akkor is beszélgessünk, amikor éppen nem történik jogi válaszlépést igénylő fordulat az ügyükben.Többször találkozunk azzal a kérdéssel bántalmazott nők részéről, hogy "akkor most jog szerint ő létezik-e egyáltalán". Ilyenkor természetesen nem azt a feleletet adjuk, hogy "az alkotmány 56. §-a szerint minden ember jogképes", hanem meghallgatjuk az ügyfél panaszait, érzéseit, s akár sokadszorra is megbeszéljük velük ügyük állását, s hogy mit tudunk tenni. Nem rejtjük az ügyfelek előtt véka alá azt sem, hogy mi a véleményünk azokról a törvényekről és hatósági mulasztásokról, amelyek őket lehetetlen helyzetbe hozzák. Így egyébként arról is közvetlen, élményszerű tapasztalatot szerzünk, hogyan is alkalmatlan a magyar jogrendszer egésze a bántalmazott nők bajainak orvoslására, s ezt a tudásunkat fölhasználjuk publicisztikai és jogfejlesztői munkánkban. A homoszexuális férfiak részéről szexuális visszaélések áldozatává vált sértett fiúk is több esetben vették igénybe azt a lehetőséget, hogy velünk informálisan elbeszélgethettek életük nehézségeiről. Őket kamaszkorukban szexuális használták férfiak, vagy ifjúkorukban prostitúcióra kényszerítették, s ez természetesen hosszan ható lelki sérüléseket okoz nekik. Pszichológusra azonban nincs pénzük, bár nem vagyunk biztosak abban, hogy ha lenne is pénzük, tudnának hova menni, vagy hogy akarnának-e. Mivel a Habeas Corpus nem a homoszexuálisok képviseleti szervezete, hanem mindenki jogait védjük a szexuális visszaélésekkel szemben, olyan esetben is tudtunk érdemi segítséget nyújtani ilyen fiúnak, amikor ők már eljutottak oda, hogy heteroszexuálisnak tartják magukat. Jogfejlesztés a jogsegély keretébenNégy olyan eset is van, amikor Alkotmánybírósági beadványt készítettünk olyan ügyben, amit a rendes bíróság előtt nem képviseltünk (hanem például egy helyi, vagy az ügyfél által korábban fogadott ügyvéd). Két esetben ez úgy történt, hogy az ügyfél úgy látta, nem jól halad az ügye, s emiatt hozzánk fordult, kérdezvén, jól dolgozik-e az ügyvédje. Mi pedig az ügyet átnézve arra jutottunk, hogy nem az ügyvéd nem dolgozik jól abban az ügyben, hanem alkotmányellenes jogszabály miatt nem tudja az ügyfél jogait érvényesíteni. Mivel az ügyvédek alkotmányjogi műveltsége nem túl magas hazánkban, ezért várt ránk a feladat, hogy Alkotmánybíróság elé vigyük az ügyet.A jogsegély szabályrendszereAz 1997 tavasza óta működő jogsegélynek 1997 szeptembere óta van külön http://szabályzata, amit egyévi tapasztalataink alapján 1998 márciusában újraalkottunk. A szabályzat rögzíti munkánk alapelveit. Nagyjából ma is megfelelő, csak néhol szorul átgondolásra, módosításra. Szükség volna ugyanakkor kiegészítésére, mivel az eltelt évek alatt (különösen 2000 tavasza óta) számos korábban el sem gondolt kérdés és probléma merült föl. Jelenlegi terheltségünk, ügyfélforgalmunk mellett azonban sajnos nincs erőnk szabályzatalkotáson gondolkodni. A túlfeszített munka kényszere alatt, a módszertanunk átgondolása nélkül nemegyszer rögtönzött megoldásokhoz folyamodunk, ami problémákhoz is vezethet.Azoknak az ügyfeleknek, akikkel hosszabb együttműködés tűnik szükségesnek, az első néhány hét után részletes szerződés megkötését ajánljuk, hogy a jogsegély és az ügyfél viszonya, jogaink és feladataink rögzítésre kerüljenek. Van egy általános szerződésmintánk is, de azt csak javaslatként terjesztjük elő, azzal, hogy javasolhatnak mást is. Az ügyfelek eddig mindig elfogadták a szerződésmintánkat. Egy kivétel akadt, de azzal az ügyféllel egyáltalán nem tudtunk dűlőre jutni, mert mindig csak ő szerette volna megszabni, éppen mikor és miben segítsünk neki, de nem fogadta el, hogy a közös munkához ügyének közös stratégiai végiggondolására van szükség. Személyes kapcsolat az ügyfelekkelNem mindig az ügyfelet hívjuk Budapestre, a jogsegély vidéki ügyfeleit több esetben lakóhelyükön keressük fel részletes konzultáció végett. Ennek okai: Egy ügyfél 100%-os rokkant. Három esetben több személlyel egyszerre találkoztunk.Volt eset, amikor gyerekek elleni szexuális erőszak ügyben az ügyfél vidéki lakásán tartottunk megbeszélést, amelyen részt vett az anya, a rendőrség Országos Áldozatvédelmi Referense, további egy rendőr, a NANE elnöke, egy újságíró és a jogsegély vezetője; miközben az elkövető apa a lakás ablakain befelé bámulva zaklatta jelenlétével a szomszédos szobában lévő gyerekeket és bennünket. Nyolc budapesti ügyféllel a lakásán (elvétve: munkahelyén), vagy ott is találkoztunk. Az előbbi okokon túl ezt az is indokolja, hogy nincs hivatalos irodánk, s az első 1-2 telefonos beszélgetés alapján nem érzünk minden ügyfél iránt akkora bizalmat, hogy lakásunkon találkozzunk velük. Viszont az ő lakásukba még be merünk menni. Az ügyfél lakásán való megismerése emellett hasznos tapasztalatokkal is szolgál. Ez kifejezetten szükséges azokban a gyerekelhelyezéssel kapcsolatos ügyekben, ahol pont az ügyfél lakáskörülményei is vita tárgyát képezik. Máskor az ügyfélnek az ügy homlokterében álló szexuális viselkedésére nézve is hasznos benyomásokkal szolgál a lakására menni, ahol oldottabban beszél az ügyről s magáról. Például nem elhanyagolható következtetést lehet levonni abból, hogy egy szexuális bűncselekmények miatt többszörösen visszaesőként elítélt, ámde előttünk is ártatlanságát hangoztató férfi a jogsegély vezetőjét is félreérthetetlen célzásokkal zaklatta, amikor ő az iratköteg átnézése végett a lakására ment. Egyszer pedig a lakáslátogatás alapján tett a jogsegély vezetője feljelentést a rendőrségen az ügyfél sérelmére elkövetett betörés miatt (miután a rendőrök nem voltak hajlandóak ottlétünkkor kijönni). Az elmúlt évben egyébként kényszerű időtakarékosság végett relatíve ritkábban mentünk az ügyfél lakására, mint azelőtt. A jelenlegi ügyfélforgalom mellett tehát nem megoldott a részletes konzultáció lehetősége olyan meleg férfi ügyfelekkel, akik iránt nincs akkora bizalmunk, hogy lakásunkra hívjuk őket. Vannak meleg férfi ügyfelek, akikkel emiatt nem tudtunk hatékony munkakapcsolatot kiépíteni. A bántalmazott nő ügyfelekkel picit más a helyzet, mert az ővelük történő találkozóhoz a NANE helyet ad akkor is, ha NANE-önkéntes nem is vesz részt az ügyféllel való munkában. Viszont a nő ügyfelekkel sokszor éppen azért megyünk a NANÉ-ba, mert a jogsegély vezetője férfi, és a bántalmazott nők egy részének érzékenysége miatt nem célszerű a férfi munkatárs lakására invitálni őket. Bántalmazott nő ügyfeleket csak akkor hív a jogsegély vezetője a lakására, ha az ügyfél valamilyen módon jelét adja annak, hogy eléggé megbízik benne, s hajlandó oda jönni. Négy alkalommal az ügyfél peres tárgyalására is elmentünk vidékre (lásd például JG cikkét: Magyar Narancs 2000. dec. 7.). A rokkant ügyfelet a NANE elnökével együtt a jogsegély vezetője vitte el két bírósági tárgyalásra. Ez egyébként további komplikációkat okozott, mivel a helyi bíróság elnöke úgy gondolja, hogy ezt mi mindig meg fogjuk tenni, mert ez a mi kötelességünk, s erre hivatkozva nem hajlandó a bírót kiküldeni az ügyfél lakására. A bírósági elnökkel még nem zárult le a vita erről. Munkamegosztás az ügyvédekkelAz eltelt évben sokat fejlődtek az ügyvédek foglalkoztatásának módszerei. A jogsegély vezetője részletekbe menően megtárgyalja az ügyvédekkel feladataikat, gyakran az ügyek előkészítésével ő jelöli ki az ügyvéd számára az ügyben követendő stratégiát és lépéseket. Az iratok egy része is közös munka eredménye.Az eltelt évben a következő ügyvédekkel dolgoztunk együtt:
Szeretnénk színesíteni a velünk dolgozó ügyvédek palettáját. Az elmúlt évben ennek legjelentősebb akadálya az volt, hogy kevesebb pénzünk volt ügyvédi munkadíjakra, mint amennyi ahhoz kellett volna, hogy az összes fontos ügybe bevonjunk ügyvédet is. Több fontos ügyben nem került sor ügyvédi munka igénybevételére. Csak azokban az esetekben bíztunk meg ügyvédet, ahol ez nélkülözhetetlennek mutatkozott. Ahol a jogsegély vezetője úgy érezte, hogy az általa való tanácsadás és iratkészítés nem vet föl kételyeket, ott maga dolgozott az ügyön. Ugyanakkor az ilyen esetekben is szükséges volna legalább az utólagos ügyvédi kontroll. Vannak esetek, amelyekkel azért nem tudtunk foglalkozni, mert pénz híján nem tudtuk az ügyet ügyvédnek átadni. Ezek közt precedens-jellegű ügyek is lettek volna. Velük szemben előnyben részesítettük a nem annyira precedens jellegű, de súlyos ügyeket. A jogsegély vezetője, Juhász Géza teljes munkaidejében mindig az igen sürgős feladatokkal foglalkozik, gyakran még az akut erőszak-ügyekre sem tud soron kívül időt szánni, terhelése nem növelhető. ÜgyekMeleg, biszexuális férfiakA címben nem jelöltük meg a leszbikusokat, mivel nem volt leszbikus ügyfelünk az elmúlt évben, leszámítva 4 egyszeri tanácsadást és egy visszatérő hívót, akinek azonban megítélésünk szerint nem volt ügye jogi síkra terelhető. Továbbá szorosan együttműködtünk Labrisz Leszbikus Egyesülettel a Magyar Televízió adásának bepanaszolásában, és alkalmanként tanácsokat adtunk a Labrisz-tag ismerőseinknek.Kvantitatív áttekintésAz elmúlt évben 27 meleg és biszexuális férfi ügyféllel, illetve homoszexuális bűncselekmény sértettjével került sor személyes megbeszélésre vagy visszatérő, hosszabb érdemi együttműködésre. A személyes megbeszélések 4 esetben 50-80 percesek voltak, a többi ügyféllel az évet összesítve külön-külön 3 és 30 óra közötti időt foglalkoztunk személyesen. 16-uk ügye van folyamatban, 11 ügyfél ügye pedig lezárultnak tekinthető. A 27 ügyfél közül 4-ük ügye kapcsolatos HIV+ voltukkal. Az ügyek eloszlása:
Ezen felül számítandók még a csak telefonon, emailben vagy levélben jelentkező, rövidebb segítséget igénylő ügyfelek (idő híján pontos számukat most nem tudjuk a naplóból összesíteni, körülbelül 30) és az a körülbelül 15 fiú, akik bulikon, rendezvényeken kértek tőlünk 5-30 perces beszélgetést. Ezen felül több visszatérően tanácsokat adunk a Mások c. meleg folyóirat szerkesztőinek a munkájuk során felvetődő egyes apró jogi kérdésekben, milyen hirdetéseket jelentethetnek illetve tagadhatnak meg, mikor perelhetik be a lapot, stb. Esetek összefoglalása és kvalitatív elemzésA legjelentősebb ügyek az ügyfelek által elkövetett szexuális bűncselekményekkel kapcsolatosak. 2000 október 31-én a Heves Megyei Bíróság az ügyfelünk elleni büntetőeljárásban úgy döntött, hogy az Alkotmánybíróság elé utalja a Btk. 199. §-át, azt a törvényt, amely csak a homoszexuális elkövetési módot rendeli büntetni, ha 18 feletti személy 18 alattival "fajtalankodik". Ezzel a döntéssel az 1997 óta tartó eljárásra került ideiglenesen pont. (Az ügyről részletesen írt JG a Magyar Narancs 2000. december 7-i és a Mások 2000 decemberi számában.) 2000 novemberben jelentkezett egy ügyfél, akit a fent említett törvény, továbbá 14 alatti fiúk "megrontása" miatt 4 év végrehajtandó börtönre ítéltek Budapesten. Kilenc vádlottak ítéltek el az ügyben, összesen 12 sértett fiúval való kapcsolataik alapján. Az elsőfokú bíróság minden vádlottra végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki. Négy vádlottat csak 14 év fölötti fiúkkal kapcsolatban marasztaltak el - ők másfél év és két év közötti büntetéseket kaptak. Közülük az egyik férfi ráadásul csak egyetlen fiúval létesített szexuális viszonyt, azt is csak egyetlen alkalommal: a büntetése ezért 1 év tíz hónap letöltendő börtön. A többi vádlottat 14 év alatti fiú megrontásában is vétkesnek találták, ők még többet kaptak (2,5--5 év). Az ügy alapos megfontolásra késztetett bennünket. Egyfelől a tényeket megismerve úgy láttuk, hogy a vádlottak valóban szexuális visszaéléseket követtek el a fiatal fiúk ellen. Nem volt egyetlen eset sem, amelynél úgy éreztük volna, hogy valamiféle kölcsönös vonzalmon alapuló, egyenrangú felek közötti kapcsolat alakult volna ki. A megismert ügyek csak megerősítettek bennünket korábbi büntetőjogi elképzeléseink helyességében: azok a cselekmények, amelyekkel az ügyfeleket vádolták, büntetendőek volnának a HCM 1999 végén készített Btk-javaslata alapján is. Másfelől úgy ítéltük, az ügyfelek büntetésüket nem annyira elkövetett cselekményeik, mint inkább homoszexualitásuk miatt kapták. Erős a gyanúnk, hogy az esetek többségében a 14 év alatti fiúk megrontása címén született elmarasztaló ítéleteket is inkább előítéletek motiválták, s nem az ügyész által bebizonyított tények. Az egyik férfi esetében például az ítélet szerint nem állapítható meg, hogy mikor történt a cselekmény: a fiú 14 éves kora előtt vagy után. Mégis, a bíró - törvénytelen módon - indoklás nélkül a súlyosabb bűncselekményt látta megvalósítottnak. Olyan az érzésünk, mintha némely esetben csak azért állapított volna meg "megrontást" a bíró, hogy köztörvényes bűnözőkként lehessen kezelni a vádlottakat (a 14 év fölöttiek esetében ugyanis már a törvényből nyilvánvaló a politikailag motivált diszkrimináció). Egyértelműnek láttuk, hogy az eljárás, amit ellenük folytattak, mélységesen diszkriminatív. Nemcsak a kizárólag melegekre vonatkozó 199. § miatt, hanem jócskán ezen túlmenően is. Úgy láttuk, égbekiáltó ellentét van a hatóságok hozzáállásában aszerint, hogy homoszexuális vagy heteroszexuális elkövetésről van-e szó. A nyomozás egy szomszéd bejelentése alapján indult, s még aznap őrízetbe vettek négy meleg férfit, másnap még egyet, egy hét múlva még kettőt. A házkutatások is azonnal megtörténtek, nem kellett hozzájuk egy jogvédő szervezet közbenjárása. Öt férfi előzetes letartóztatásban töltött két évet, egy férfi egy évet. Három olyan férfi is két évet ült előzetesben, akiket kizárólag a 199. § megsértésével vádoltak. (A kislányok elleni erőszakügyekben csak az egyik gyanúsított volt előzetesben pár hetet. Egy másik kislány esetében a nagymamát kérte fel a rendőrség, hogy négy napig rejtse el a gyermeket a bántalmazó elől, hogy a gyanúsított ne férjen hozzá.) Több vádlott is hiába kérte a vádemelést követően, hogy tekinthessen be a bűnügyi iratokba - ez elvileg törvényes joguk - az ítélethirdetésig eltelt egy évben erre egyszer sem nyújtottak módot nekik. Arra hivatkozva utasította el a bíró az iratbetekintést, hogy az iratokat genetikai vizsgálatra küldték (az egyik vádlott védője kérte, állapítsák meg, hogy a védence genetikai okokból vonzódik-e a fiatal fiúkhoz). Alkotmánybírósági beadványt készítettünk, mivel a törvény nem garantálja az iratbetekintési jog valóságos érvényesítését. Az elsőfokú bíróság a tények felderítésében is elég nagyvonalú volt. Az ítélet szerint például az egyik vádlott 1998-ban ismerte meg az egyik sértettet; ehhez képest egy bekezdéssel lejjebb kiderül, hogy már 1997-ben szexuális aktus volt közöttük. Ilyen furcsaság több is van, mégsem lettek a börtönbüntetés kiszabásának akadályává. Például az egyik biszexuális vádlott az egyik sértettel az ítélet szerint mintegy háromszor érintkezett, a büntetés kiszabásakor azonban a bíró megállapította, hogy mindez két különböző bűncselekményt is megvalósított, mindegyiket többször is. Egy másik idős meleg vádlott esetében annak ellenére megállapította a sértettel folytatott kölcsönös nemi aktust a bíró, hogy a sértett nem tudott megnevezni a vádlott nemi szervén észlelhető három különleges ismertetőjegy közül egyet sem. Az egyik sértettről a szakértői vélemény tényként állapítja meg, hogy "szexuális beállítódása az ügyben szereplő férfiak hatására torzult erőteljesen homoszexuális irányba." A nem jogerős ítélet erre válaszul "súlyosbító körülményként értékelte ... a sértettek szexuális beállítódottságában a vádlottak cselekménye folytán bekövetkezett negatív változásokat." Azaz: a melegség betegség. Az eljárás elfogultságáról árulkodnak az ítélet által minden fenntartás nélkül átvett azon "szakértői" "megállapítások" is, melyek szerint: "biszexualitásán kívül más aberráltságra utaló jegy nem jelent meg a tanúnál", "a vádlott biszexuális beállítódottságú, ... mely vonások összességében szociopátiás személyiségtorzulást eredményeznek". A vádlottak mindegyikéről tényként rögzít az ítélet olyasmit, mint például "nála olyan személyiségvonások jelentek meg, melyek hajlamossá teszik gátlástalan szexuális cselekedetek elkövetésére". Indoklás sehol. Amikor azonban az egyik óvodás kislány "heteroszexuális" erőszaktévőjét úgy jellemezte az egyik tanú, hogy "a pornófilmeket kifejezetten vadászta, éjszakákat töltött fenn, hogy ezeket megnézhesse, felvehesse. Különösen a perverz, kifejezetten erőszakos jelenetek érdekelték, így nők megerőszakolása, emberek állatokkal történő aktusa", akkor az igazságügyi szakértő ezzel egyáltalán nem foglalkozott, hanem szimplán leszögezte: "a vizsgálati módszerek olyan adatokat nem szolgáltattak, amelyek szexuális aberrációra utaltak volna". A vizsgálati módszereket a szakértők saját belátásuk szerint válogathatják meg... Úgy tűnik, ha a bűnüldözés melegeket vesz célba, a magyar hatóságokban olyankor szinte fel sem merülnek mindazok a nehézségek, amik a nők és gyermekek elleni erőszak bizonyítását állítólag a lehetetlennel teszik határossá. Olyankor nem kell tárgyi bizonyíték, és az is elég, ha a sértett csak egyszer vall a gyanúsított ellen. Olyankor az is közvetett bizonyítékká válik, ha egyesek hallottak a szexről. Ebben az ügyben eddig az tettük, hogy az ügyfelekkel közösen feltártuk a tényeket, s megbeszéltük védekezésük stratégiáját, amit közösen fogjuk velük írásos fellebbezésüket elkészíteni, egy részüket az önálló védekezésre készítjük fel, a többieknek - akiket nem látunk elég talpraesettnek önmaguk védelmére - a felkészítésen túl ügyvédet is biztosítunk. Több sértettel is együttműködünk ebben az ügyben. Ők is beadványokat fognak írni a bíróságnak, hogy felhívják a figyelmet a melegellenes diszkriminációra. Ezt még egy a többiekkel, így a szintén sértett biszexuális bátyjával szolidáris heteroszexuális sértett fiú is meg fogja tenni, akit különösen a következő eset motivál az eljárás elleni kifogásban: Az iskoláját a rendőrség értesítette a folyamatban lévő bűnügyről, s az iskolában őt aztán különféle atrocitások érték, például szemlátomást lecsökkentek az osztályzatai, a barátnőjének a szülei előtt bemocskolták a fiút, stb. Ebben az ügyben szükség volt jelentős mennyiségű bűnügyi iratnak az irattárból való kikérésére. Ez a hatályos szabályok szerint csak úgy lehetséges, ha oldalanként száz forint illetéket fizet a vádlott. Ezt a költséget az állam akkor is a vádlottra terheli, ha ártatlan. Ez jelentős, mintegy hatvanezer forintos illetékbélyeg-kiadást okozott nekünk. Emiatt az önkényes, a büntetőeljárás tisztességességét megkérdőjelező szabály miatt is alkotmánybírósági indítványt készítettünk egyik ügyvédünkkel. Megjegyezzük, hogy ezeknek az ügyfeleknek az elsőfokú eljárásban voltak ugyan fizetett és kirendelt védőik, ám azok - az ügyfelek elmondása és az iratok szerint egyaránt - nem sokat tettek az ügyfelek érdekében. Az egyik ügyvéd például ahelyett, hogy a tagadásban lévő védence felmentését kérte volna, azt kérte a bíróságtól, hogy az előzetesben leült büntetést szabják ki rá. Az ügyfelek úgy értékelik, hogy korábbi ügyvédeik egyszerűen nem akarták magukat olyan hírbe hozni, hogy kiállnak melegek jogai mellett. További két, a Btk. 199. § alapján vádolt illetve elítélt ügyféllel is felvettük a kapcsolatot, velük azonban még nem körvonalazódott konkrétan, hogy miben is állhatna az együttműködésünk, mivel az egyiknek már van egy ügyvédje, akivel szemben nem elégedetlen, a másikukat pedig 1978-1984 között ítélték el. Van olyan ügyfelünk, akit a rendőrség teljesen mondvacsinált okból előállított az őrszobára, kommunistázták és buzizták, majd megbilincselték anélkül, hogy bármi okot adott volna rá. Az eddigi panaszokat elutasították. Volt tucatnyi olyan meleg fiú hívó, akinek honvédségi sorozáson kellett megjelennie, s aziránt érdeklődtek, hogy melegségük folytán hogyan kerülhetnék el a katonaságot. Folyamatban van egy régebben kezdődött ügyünk, amelyben egy utcai támadás áldozata szeretné az elkövetőkön polgári peres úton behajtani az autójában okozott kárt. Tanácsokat adtunk ezen kívül rágalmazott meleg férfiaknak, egy a volt partnere által kizsákmányolt és érzelmileg bántalmazott meleg férfinek, jelentkezett egy férfi, akinek az ügyében talán diszkrimináciellenes munkajogi pert lehet indítani. Volt még 6 egyéb, nem jelentős hívó is. Van egy olyan biszexuális férfi is, aki a nyolcéves kisfia fölötti láthatási joga kibővítéséhez kéri segítségünket. Őt valószínűleg el fogjuk utasítani, mivel neki korábban sem volt a fiával olyan érdemi kapcsolata, amely alapján a fiú érdekében állónak látnánk az apjával való kapcsolatot, ellenben több apró jel is arra utal, hogy a férfi bántalmazta a gyermek anyját, és kissé kóros szexualitású. TranszneműekEgy transznemű ügyféllel vettünk föl személyes kapcsolatot. Az ő problémája abban áll, hogy a nőből férfivá válni kívánók elé nagyobb akadályokat gördítenek, mint a férfiból nővé válók számára. Például nem adtak neki férfinevet, hanem egy általa sosem kért "semleges" nevet adott neki a Belügyminisztérium (Gabi).Bántalmazott nőkAz év első két hónapjában négy bántalmazott nő ügyfelünk volt. A legegyszerűbb ügyben gyermekelhelyezési per folyik, de az első két tárgyalási nap alapján úgy látjuk, az apa alkalmatlansága a bíróság számára nem kétséges, a jelenleg anyaotthonban lakó anya valószínűleg megkapja a gyermeket. Az ügyfelet az egyik ügyvédünk képviseli. Egy másik ügyben vagyonjogi, a gyermek láthatása körüli és büntető per is folyamatban van. Ezek közül a középsőben képviseli az általunk biztosított ügyvéd a rokkantnyugdíjas nő ügyfelet, de ott még csak iratok benyújtására került sor. A súlyos testi sértés és kiskorú veszélyeztetése miatti büntetőügyben pedig a bíróság a vádirat benyújtása óta eltelt több mint egy éve nem tűz ki tárgyalást. A volt férj önként elhagyta ugyan a lakást, ám a vagyonjogi perrel vissza kívánja szerezni. Ez a két ügy budapesti.A harmadik ügyben a férfi jogerősen kiszabott hétéves börtönbüntetését tölti a nő elleni gyilkossági kísérlet miatt. A bűntett abban állott, hogy a férfi késsel több helyen igen súlyosan megdöfte a vele együtt élni már nem kívánó nőt. A nő kártérítési pert indított egy helyi ügyvéd közreműködésével, azonban a per lassan halad, az ügyfél attól tart, hogy az elítélt férfi még azelőtt befejezi vagyona elárulását, mielőtt végrehajtathatná a kártérítési ítéletet. Észrevettük, hogy itt alkotmányossági aggályokat tehetünk amiatt, hogy a nőnek nincs módjában zár alá vétetni az elítélt vagyonát. Az ügyfél felhatalmazta egyik ügyvédünket, hogy az Alkotmánybíróság előtt tegyen panaszt a törvényi hiányosság miatt, a beadványon már csak a stiláris javítások vannak hátra. Ebben az ügyben utazásra eddig nem volt szükség, csak telefonálásra és levelezésre. A negyedik (öcsödi) ügyben a bántalmazó egy 100%-osan rokkant mozgásképtelen asszonyt bántalmazott (lásd a mellékelt röplapot). A helyi szervek közül senki sem nyújtott az asszonynak támogatást. Csak a sokadik bántalmazásból tudott az asszony bírósági eljárást csinálni a NANE tanácsai segítségével. Az eljáró szervek szinte mindent megtesznek a probléma bagatellizálására. Míg három ok is lenne, hogy az elkövetőt közvádas bűncselekmény miatt állítsák bíróság elé, ezidáig csak magánvádas eljárás folyik. 2000 nyarán a NANÉ-val közösen meglátogattuk az ügyfelet, majd ügyvédet bíztunk meg, hogy képviselje a magánvádat. Röplapon hívtuk fel a falu figyelmét, hogy védjék meg az asszonyt a bántalmazótól, s segítsék a szétköltözésben. Eddig különösebb eredménye nem lett ennek, noha többen is együttérzésüket nyilvánították a nőnek (az ügyfél külön megjegyezte, voltak köztük romák is). JG írt az ügyről a Magyar Narancsban, ennek alapján tudtunk egy új önkéntest a röplapszórási akcióba bevonni. A Magyar Hírlap február 24-i száma féloldalas cikket szentelt az ügynek, noha a cikkíró nem tért ki a bírósági eljárás fonákságaira. Kétszer szállítottuk az asszonyt kerekesszékével együtt a bíróságra, hogy ne szűnjön meg a férfi elleni büntetőper. Külön vitát kell folytatnunk a bírósággal arról, hogy kötelező-e az asszonynak megjelennie a tárgyaláson. Eddig elutasították az arra irányuló kérelmeket, hogy a bíró menjen az asszony lakására, ha meg akarja hallgatni. A bíró szerint a segítő szervezeteknek lenne a dolguk a sértettet a bíróságra szállítani, noha maga a vádlott is közölte a bírósággal, hogy az asszonyt csak mentő szállíthatja, mert a gerince nem bírja a terhelést. Legutóbb a bíró ellen fegyelmi vizsgálatot kezdeményeztünk, mivel a vádlottat arra biztatta, hogy tagadja le a bűncselekményeit. A nők bántalmazásával kapcsolatos ügyekben szerzett tapasztalataink szerint a hatóságok az írott jog szűk lehetőségei között sem ismerik el a bántalmazást valódi jogi problémának. Már ahhoz is nagyfokú tudatosság kell a bántalmazott nő részéről, hogy a rendőrséget feljelentés felvételére bírja rá. Előfordul, hogy a feljelentést a rendőrség törvénytelenül a kukába dobja, s noha az ügyészség emiatt megrója a hibás főrendőr egyik beosztottját, de a feljelentést nem rekonstruálják a feljelentő újbóli kikérdezése révén. A bántalmazott nőnek a rendőrségi mulasztásokra panaszkodó beadványát az ombudsman azzal utasítja el, hogy csak a bántalmazótól várhat segítséget. "Sajnos külső segítséggel a családi konfliktusokat megoldani nem lehet. Ezt Ön is tudja, hiszen végül is a feljelentést önként vonta vissza." Az ombudsmani hivatalvezetőt az idézett mondat leírásában az sem zavarta, hogy a magyar jog nem ismeri a feljelentés visszavonását. Több esetünk utal arra is, hogy az orvostársadalom szintén nincs felkészülve sem a nemi erőszak áldozataivá vált gyermekek, sem a bántalmazott nők felismerésére és kezelésére. Pozitív orvosi hozzáállással nem találkozott egyik ügyfelünk sem, döbbenetes ignoranciával viszont többen is. A nőgyógyászok minden esetben azáltal vélték megcáfolhatónak a gyermek elleni szexuális erőszakot, hogy a kislányoknak megmaradt a szűzhártyája. Ez a nőgyógyászok metakommunikációja szerint azt is jelenti egyúttal, hogy nem történt baj. Az orvosok gyakorta nem hajlandóak látleletet adni a bántalmazás jeleiről, az egyik nőgyógyász még csak azt sem volt hajlandó írásba adni, miért kellett a kislányon nőgyógyászati műtétet végrehajtania. Az anya által a nőgyógyász ellen tett etikai panaszt a kamara azzal utasította el, hogy a rendelkezésre álló papírok közül semelyik nem támasztja alá az anya kifogásait. A kislány csípőízületének kitágulását három orvos közül egy sem kívánta papírra vetni. A kisfiúnak a seprűnyélbedugás miatti végbéltágulatát az eljárt orvos csak addig látta, amíg a rendőrség szakértői jelentés készítésére fel nem kérte őt. Az egyik nőgyógyászaton az ondónyom-gyanús bugyit vizsgálatra bevivő nagymamát azzal küldték el, ne akarja pereskedésbe rángatni az orvosokat. Előfordul, hogy az orvos a bántalmazott nőt folyton leszidja, hogy miért van kétségbeesve az állandó életveszély közepette, vagy például nekünk kell a háziorvost felhívni, hogy "ugye tud róla doktor úr, hogy az ügyfél harmadik napja várja önt?". Gyakorta a családsegítő szolgálatok sem tekintik feladatuknak a bajban lévő nők és kislányok segítését. Ellenben találkoztunk olyan esettel, hogy a gyámhatóság felkérésére a családsegítő az erőszaktévő apa részére próbált információkat gyűjteni a gyermekei állapotáról - mi világosítottuk fel az anyát, hogy joga van megtagadni az együttműködést (az anya a nevezett szervektől csakis fenyegető hangú leveleket kapott). Az öcsödi nőnek sem segít a családsegítő. Ellenben a bíróság gyakorlatilag arra kényszeríti az egyik anyát, hogy egy államilag támogatott nonprofit szervezet közvetítését vegye igénybe ahhoz, hogy a gyermek találkozzon az erőszaktévő apával. Márciusban jelentkezett egy ügyfél, akit azért bocsátottak el, mert felszólalt a munkahelyi szexuális zaklatás ellen. Neki telefonon adtunk több alkalommal összesen mintegy 8 órányi tanácsot, de ügyvédet megbízni képviseletével már nem tudtunk, mert az ügyvédekre való költségvetési keretet már februárban lekötöttük az addig jelentkezett ügyfelek ellátására. A debreceni ügyfél nagynehezen talált helyi ügyvédet, miután tucatnyi ügyvéd elutasította. Az ügyfél a debreceni városi bíróságon elsőfokon elveszítette a munkaügyi pert. A bíró az ítélethirdetéskor kijelentette, hogy nem kíván élharcos lenni. Még nem tudjuk, hogy ezt vajon az ítélet írásos indoklásába is leírja-e a bíró. Hét kapcsolaton belül bántalmazott nőt támogattunk az elmúlt évben. Az ügyek meglehetősen összettek, nem vállaltuk minden aspektusukkal a munkát, hanem főleg csak büntetőjogi szempontból, ami alapján az ügyek eloszlása:
A gyilkossági kísérlettel szembeni jogos védelem esetében például nem ismerte el a jogos védelmet a Legfelsőbb Bíróság sem. Az eset lényege az, hogy amikor az apa meg akarta fojtani a lányt, akkor az anya sérülést okozott az apának, hogy kimentse a lányt. Az apa ellen nem indult emiatt eljárás, csak a védekező anyával szemben. A megyei bíróság ugyan rögzítette, hogy a lányon fojtástól származó nyomok voltak láthatóak, mégsem mondták ki, hogy fojtogatás történt. A Legfelsőbb Bíróság expliciten kimondta, hogy fojtogatás nem történt, éspedig azért nem, mert nincs róla szó az alsóbbfokú ítéletben. Hogy akkor mitől lehetnek a fojtástól származó nyomok, az már nem érdekelte a bírákat. Jelenleg készítjük az ügyet a strasbourgi bíróság elé. Az ügyfél 2001 márciusában fordult hozzánk, amikor az ügy már a Legfelsőbb Bíróság előtt volt, de így is érdemben közreműködtünk benne: tárgyaltunk az ügyfélnek az iratokat nem túlságosan ismerő vidéki ügyvédjével, s meggyőztük arról, hogy az ügyben a gyilkossági kísérlettel szembeni jogos védelemre hivatkozzon.Az ügyfél vállalta ügye nyilvánosságát, az RTL Klub tv Fókusz című műsorába 7-8 perces összeállítás készült. Amit az ügyekben mi tettünk:
Nemi erőszak túlélő gyerekekA kislányok elleni nemi erőszak ügyeinkben az elkövetők eloszlása a következő:2 eset apa 1 eset mostohaapa 1 eset idegen az utcán Mind a négy esetben vidékiek az ügyfelek (140-220 km Bp-től). A családon belüli elkövetések mindegyikénél éveken keresztüli rendszeres erőszakról van szó. Valamennyi kislány 2-5 év közötti volt az erőszak elkövetésének idején, és a "szexuális" erőszakot valamennyi esetben fizikai kínzás is kísérte, nem is közönséges verés, hanem igen perverz bántalmazások (meztelenül teperik a hóra, seprűnyelet, kavicsokat, csigákat dugnak a fenekébe illetve hüvelyébe, fogpiszkálóval szurkálják a kislány testét számos helyen míg vérezni nem kezd, maró kenőccsel kenik be a vulváját, kutyával akarják megerőszakoltatni, fémkampót húzigálnak a hüvelyében, ragasztószalaggal leragasztják a szájukat, nem adnak inni a gyermeknek, de meg akarják vele itatni a pisijét, kiskorú fiúrokonok cipős lábbal rudgossák a meztelen kislány nemi szervét az apa hahotázása közben, stb.) Az egyik esetben sajnos még a múlt időbe sem tehetjük a fentieket, mivel a kislány jelenleg is a bántalmazó fennhatósága alatt él. Az elkövetők minden esetben a feleségüket is igen alantas módokon bántalmazzák. Az egyik esetben a kislány áldozat fiútestvérét is súlyosan bántalmazták, igaz, kevésbé súlyosan. Őt szexuálisan az apa nő élettársa bántalmazta, miközben a férfi a a kislányt erőszakolta meg. Ezekre az ügyekre az a jellemző, hogy a hatóságok gyakorlatilag tehetetlennek bizonyulnak a tényállás felderítésére. A felnőtt tanúkat nem hallgatják ki alaposan. Az áldozatok kihallgatását pszichológus igazságügyi szakértőkre bízzák, akik rendszerint nem folytatnak alapos vizsgálatot. Ha valamelyik szakértő alapos vizsgálata során mégis kimutatja, hogy minden valószínűség szerint megtörtént a kislány elleni nemi erőszak, akkor a gyanúsított indítványára a nyomozó hatóság kirendel egy olyan újabb igazságügyi szakértőt, aki a tények feltárása, módszereinek tisztázása, és mindennemű érvelés nélkül egyszerűen kijelenti, hogy nemi erőszak nem történt, hanem csupán az édesanya szexuális problémáinak valamiféle közelebbről nem tisztázott kivetülésével állunk szemben, s ezért fantáziál a kislány az őt ért meg nem történt erőszakról. A rendőrség a feljelentő édesanya, nagymama bejelentéseit, a felületes vizsgálat elleni beadványait érdemi indoklás nélkül elutasítja. A rendőri intézkedések elleni panaszok többnyire teljesen hatástalanok, formális elutasítás rájuk a válasz. A sértetti pozícióból fellépő anyák, nagymamák a nyomozó hatóságok ellenállása folytán képtelenek a bűnelkövető felelősségre vonását elősegíteni. Az egyik igazságügyi pszichológus szakértő önellentmondásoktól hemzsegő jelentését például hiába szedtük ízekre egy tízoldalas beadványban, a nyomozók panaszunkat - bármiféle törvényre való hivatkozás nélkül - annyival intézték el, hogy azt nem a szakértői vizsgálat előtt nyújtottuk be. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt: ha egy gyermeket megerőszakolnak, s ez ellen az anya tenni akar valamit, akkor az anya kötelessége előre ismerni az ország összes igazságügyi szakértőjét, s még azelőtt panaszt emelni az alkalmatlan szakértő kijelölése ellen, mielőtt megtudná, hogyan működik közre a szakértő a gyermeke konkrét ügyében. Az eljáró hatóságok tagjainak fix előítélete az, hogy a "pedofília" vádja pusztán egy válóperes taktika a volt férjre haragvó nő részéről, és el sem tudják képzelni, hogy épp fordítva is történhet: azért kíván elválni a nő, mert a férfi őt is bántalmazta, illetve megtudta, hogy férje azért nem fekszik le vele évek óta, mert a kislányon él "szexuális életet". A hatóságok olyan fokú szabotázsával is találkoztunk, hogy a rendőrség a feljelentéstől számított másfél hónapon belül nem tartott házkutatást a gyanúsítottnál, annak ellenére sem, hogy a feljelentésben a gyerekek elleni brutális erőszakot rögzítő fénykép- és videófelvételekről is szó esett (csak akkor került sor a házkutatásra, amikor mi jártunk közben az ORFK-nál). Van, hogy a megyei főügyész azt tanácsolja a megerőszakolt gyermek anyjának, hogy menjen el a végsőkig, de hozzáteszi, hogy őtőle ne várjon semmit se. Ezekben az esetekben a jogsegély feladatának elsősorban azt tekintjük, hogy a kislány mellett álló anyát, nagymamát támogassuk lelki értelemben és jogi ismertekkel, hogy képes legyen beadványaival a hatóságokat alapos nyomozásra ösztökélni. Olykor a HCM nevében magunk is beadványokat írunk a hatóságokhoz, noha szervezetünknek semmiféle eljárási jogosítványai nincsenek, pusztán állampolgári bejelentőkként tehetünk javaslatokat. (Más kérdés, hogy tudják rólunk, hogy könnyen nyilvánosságra hozhatunk ügyeket, és - a lekezelés mellett - ezért tartanak is kissé tőlünk.) Sajnálatos módon nem ismerünk olyan ügyvédet, aki képes lenne az ilyen ügyekben a sértettek képviseletére. Az általunk ismert ügyvédek vagy eleve nem vállalkoznak súlyosabb ügyekkel való foglalkozásra, vagy nem ismerik megfelelően a gyermekek elleni nemi erőszak jelenségét, vagy az ügyfelekkel bánnak megalázó módon, vagy olyannyira nem vállalkoznak a szakértők bírálatára, hogy kihátrálnak az ügyből, mihelyt kedvezőtlen szakértői véleménnyel találkoznak. Azt is lehetséges feladatunknak tekintjük az ilyen ügyekben, hogy a közvélemény figyelmét a problémára irányítsuk. Abban az ügyben, ahol feltehetően jelenleg is folyik a bántalmazás, a gyermek érdekében fellépő nagymama lehetségesnek látja, hogy csak a nyilvánosság erejével lesz lehetséges a nyomozó hatóságokat komoly munkára bírni. Ott ugyanis számos jel arra utal, hogy az elkövető jó kapcsolatokat ápol a rendőrséggel. Amikor például a nagymama bevitt egy a kislányról levett, ondófolt-gyanús bugyit a rendőrségre, a hatóságot nem érdekelte a potenciális bűnjel, a nagymamát hazaküldték. Így mi keresünk biológus szakértőt a bugyi elemzésére. (Egyet már találtunk, de ő a vizsgálat szerinte negatív eredményének írásba foglalását már 3 hete halogatja.) Az egyik ügyben mi kezdtünk összeállítani egy terjedelmes anyagot, melyben a rendőrség által alaposan ki nem hallgatott tanúk ismereteit és a közvetett bizonyítékokat összegyűjtve javasolni fogjuk az ügyészségnek a nyomozás újraindítását. Abban a két esetben, ahol az erőszaktévő a vér szerinti apa, családjogi per is folyik. A polgári bíróságok a gyermek elleni szexuális erőszak vádjának kivizsgálásáig sem függesztik föl a pert, hanem már a per alatt, ideiglenes végzéssel biztosítják az apa láthatási jogát. A legsúlyosabb esetben a bíró azt is engedélyezte, hogy az apa a gyerekeket magával vigye. Ezután a gyámhatóság sorozatosan megbírságolta az anyát a láthatások nem teljesítése miatt. Az egyik ügyben az ügyféllel megszakadt a kapcsolatunk, mivel bő félév után már nem tudtunk együttműködni vele. Nem biztosította számunkra rendszeresen az iratokat, szelektíven adagolta számunkra az információkat, ugyanakkor elvárta tőlünk, hogy amikor a helyi ügyvédje éppen nem segít neki, akkor egy-egy beadvány megírására ugorjunk be - az előzmények hézagos ismeretében is akár - mert bennünket megbízhatóbbnak talált. Azt azonban nem tűrte, hogy a beadványokban kimondjuk mindazt a borzalmat, amit a volt férje a gyerekekkel művelt. Nem volt hajlandó velünk megállapodni az együttműködés minimális feltételeiben sem. Abban az esetben, ahol utcai támadás történt, a sértett 8 éves kislány házától 50 méterre történt az eset. A szexuális támadásról járókelők értesítették a kislány édesanyját (maguk nem avatkoztak közbe), s az odasiető anya elől az elkövető már elmenekült. Az elkövető 16 éves cigány származású férfi. Úgy érezzük, az elkövető származása is motiválja a hatóságokat munkájukban, például az eljáró bíró a tárgyalóteremben már az első tárgyalás megkezdése előtt kijelentette, "nem sokáig lesz szabadlábon" az illető. Ebben az ügyben menetközben kiderült, hogy az apa egy bántalmazó, a tárgyalás előtti héten például a kislányt megverte bottal, a kutyát vasrúddal. A feleség szemérmesen csak annyit mondott eddig, hogy "nem bírja tovább", a válópert fontolgatja. Két ügyben végeztünk részletes tényfeltárást, a nyomozás folytatására irányuló beadványokat készítettünk. Két ügyben szakértői véleményt bíráltunk (egyszer a NANÉ-val). Egy ügyben röpcédulán fordultunk a város lakóihoz (lásd mellékelve), erről bőségesen beszámolt a sajtó, és elértük, hogy a megyei ügyészség újraindítsa a nyomozást. Az egyik ügyben a gyerekelhelyezési perben képviseletet is biztosítunk. Van egy új ügyünk is, ahol az a gyanú fogalmazható meg, hogy a fetisiszta apa másfél éves kora óta valamilyen módon szexuálisan abuzálja a most 11 éves fiát. EgyébA Pesti Est emberi jogi különszámának megjelenése óta jelentkezett két fiatal nő, akik az abortusz joga felől érdeklődtek. Egyikük még nem tudta, hogy teherbe esett-e, és az eljárás menetéről kért felvilágosítást. Másikuknak a nőgyógyásza nem vállalta az abortusz elvégzését, és azzal kapcsolatban kért tanácsot, hogyan lehetne ezt a legkisebb megpróbáltatással elvégeznie. A nőgyógyászától kapott információ alapján szeretett volna abortusztablettát szerezni, ám közöltük vele, hogy azok Magyarországon illegálisak. Tervezzük olyan támogató felkutatását, aki finanszírozna egy nagyobb volumenű abortuszjog-felvilágosító kampányt.Az abortusz jogával kapcsolatos anonim tanácsadást az eltelt évben négyen igényeltek telefonon. Vannak olyan jelentkezők is, akik a sajtóból értesülvén létünkről fordulnak hozzánk különböző problémákkal, mint például rendőri erőszak, orvosi műhiba, zajos szomszéd, szabad-e 17 éves lányt elcsábítani. Volt, hogy egy gyámhatósági ügyintéző kért tőlünk információt egy gyerekelhelyezési ügyéhez. Önértékelő megjegyzésekEmpíria és teória összekapcsolásaAz alkotmányjogi indítványokhoz rendszerint a legprofánabb kérdésektől jutunk el. Például hogy miért kerül 100 Ft-ba egy fénymásolat a bíróságon. Így hasznosul az, hogy meghallgatjuk az ügyfelek hétköznapi panaszait is.Jogi professzionalizálódásAz eltelt évben erősödött a jogsegély munkájának szakmaisága. Ennek jele, hogy a jogsegély nem jogász vezetője egyre több iratot készít, illetve készít elő az ügyvédeknek, s a nyár elején egy sosem alkalmazott § alapján az egyik pedofil-erőszak ügyben bíróság előtti képviseletet is vállalt.Az is tudásunk egyfajta elismerését jelenti, hogy levelünkkel az egyik büntetőügyben egy a miskolci egyetem jogi karán büntetőjogot oktató ügyvédet tudtunk meggyőzni a Legfelsőbb Bíróság előtti álláspontja megváltoztatásának szükségességéről (az iratok megvannak). Profilunk bővüléseA jogsegély profilja az eltelt évben nagyot változott. Munkánk nagyobb részét ma már a bántalmazott nők és gyerekek ügyei teszik ki. Megjelentek az abortuszjog iránt érdeklődő és a szexuális zaklatást átélt ügyfelek. Büntető feljelentéseket kezdtünk írni, bíró ellen tettünk panaszt. A médiatörvényt megsértő előítéletes tévéműsorok ellen indítottunk több eljárást. Családjogi perekben járunk el.TerhelésünkAz eltelt évben fokozatosan növekedett a terheltségünk. A jogsegély túllépte kapacitása határát. Több esetben azzal kell szembesülnünk, hogy igen súlyos ügyekben is a határidőkig halasztgatjuk a teendőket más fontos ügyek miatt. Közérdeklődést kiváltó ügyekkel sem tudunk jelentőségüknek megfelelő súllyal foglalkozni, nem jutunk el a fejünkben már összeállt cikkek megírásához. Mivel ez így nem sokáig tartható, és nem is okvetlenül szükséges, szükségesnek látszanak a jogsegély működését mennyiségi szempontból is korlátozó intézkedések és szabályok. | ||
English version
