Mi is valójában a heteroszexualitás?

A 109 párból 70 mászkált. Hat fiú keze a lány hátán, vállán, derekán, fenekén volt, két fiú eképpen simogatta is a lányt, egy fiú szinte incselkedőn. Egy fiú a villamosra fölszállás közben a lány combjára tette kezét. Két fiú járás közben felsőteste balfelét hátulról nyomta a lányhoz, közülük az egyik férfi fejét a nő válla felett előrenyomva beszélt a nő fülébe. Két fiú kellemetlenséget okozott a lánynak csípője csiklandozásával, a lányok védekezni próbáltak, igyekeztek a fiú kezét eltolni, mire a fiú a lány újabb testtájékait vette célba. A lányok húzódoztak, kapálóztak, a fiúk támadtak. Egy fiú teljesen átkarolta a lány derekát, egy pár pedig kölcsönösen egymást átkarolva sétált, a férfi karja volt felül.

Olyat nem láttam, hogy a sétáló nő keze lett volna a férfin.

Harminchét pár kézenfogva haladt, két fiú "játékosan" maga felé húzgálta a lány kezét. Húsz pár testi érintkezés nélkül sétált. Ezen 57 pár közül negyvenöt esetben a férfi teste szemlátomást, 8-20 centivel előrébb volt, mint a nőé. Pedig a nőknek mellük is van, előrefelé mérve kb. 3-10 centi. A 45 férfi összesen tehát 11-30 centivel haladt párja előtt. Tizenegy esetben a férfi és a nő egymás mellett haladt. Egyetlen esetben volt a nő teste előrébb: egy hajléktalannak és ittasnak látszó párnál a nő mellhossznál is nagyobb előnnyel vezette támolygó partnerét.

A 37 kézenfogva haladó pár közül 36-nál a kézfogás úgy történt, hogy a férfi karja volt elöl, a nőé hátul, a férfi kézfeje nézett előre, a nőé hátra, tenyereik vagy ujjaik egymásban. A normál kézlógatás férfiaknál és nőknél egyaránt olyan, hogy a kézfejünk előre és kifelé néz, a tenyerünk hátra és befelé, kb. 30 fokos szöget zárva be az előremutató iránnyal. A 36 pár kézfogása során tehát a férfiak kisebb szöggel csavarták ki kezüket. A maradék egy pár kézfogása szimmetrikus volt.

Olyat nem láttam, hogy a nő keze lett volna elöl, vagy kevésbé elfordítva.

Padon, pokrócon pihent 36 heteró pár. Tíz esetben hasonló testhelyzetben, testi érintkezés nélkül ültek vagy feküdtek egymás mellett. Egy-egy fiú a pad háttámláján fönt illetve kinyújtott lábbal lenn ült, míg a lány szerényen összekuporodott. Egymáshoz 24 pár ért, változatos módokon, de mindig úgy, hogy a fiú volt legfelül. Amikor például a nő lába a férfi lábán volt átvetve, legfelül a férfi keze volt. A férfiak kezét láttam még a nők fején, ölében, derekán, hasán. Csókolózást 4 párnál láttam, a fiú feje mindig a nőé felett volt, két nő nagy szögben csavarta hátra fejét azért, hogy a férfi lazán smárolhassa őt fölülről. Ülő, fekvő párokról van szó, a férfiúi felsőbbség sosem testmagasság-fölényből adódott, hanem például abból, hogy a fiú az ülő lány mögött állt, vagy a hanyattfekvő nő tette fejét a férfi ölébe, s a férfi így hajolt fölé. Olyat, hogy a nő akármelyik testrésze lett volna legfölül, nem láttam.

Egy lány háttal támaszkodott egy ferde fának, miközben a fiú rádőlve simogatta őt. Egy férfi lefényképezte a szökőkútkáván szétvetett lábakkal hanyattfekvő nőjét, majd a nő kapta le a férfit, amint állva megfogott egy díszes kőoszlopot, mintha ő tartaná meg azt. Egy étteremben egy nagy asztal körül négy lány ült a falnál, három fiú pedig kívül.

A heteroszexuális férfiaké a tér. Övék a kényelem. Övék a mozgásszabadság. Az övéik a nők. A nőké pedig az, ami a férfiak mögött marad nekik.

Ez jelenleg a heteroszexuális tényállás.

Mármost az a kérdés, jó-e ez a nőknek. Sokan azt fogják mondani, a nők ezt önként viselik. Naná, hogy önként, minekutána évtizedekig a meghúzódásra és a férfiakhoz való alkalmazkodásra nevelték őket. Ezt a kis rovatocskámat se egy nő tölti ki tapasztalataival és gondolataival... Erre az érvre meg a nyers tagadással fognak tüzelni: hogy nem is arra nevelik őket.

Én azonban, aki férfiként nőttem föl, valahogy mégsem érezném magam jól a férfitársaim többsége által a nőknek hagyott térmaradékban. Nem esne jól, ha mindig a partnerem keze lenne rajtam fölül, s sose lenne fordítva. Igaz, a nekem mint férfinek járó nagyobb térben sem érzem jól magam. Ha például egy nővel sétálva mindig nekem kell eldöntenem, hogy merre menjünk tovább, elveszettnek érzem a találkozásunk örömét és értelmét.

Lux Elvira klinikai szakpszichológus nemrég négy-ötszáz főnyi, zömmel pszichológushallgatókból álló közönséget szórakoztatott el azt fejtegetvén, a férfiak vágyai könnyen azonosíthatók: ha vágynak, feláll nekik, ha nem vágynak, nem áll fel. A nők vágyai szerinte azonban nehezen fürkészhetők ki, mivel a heteroszexuális nemi életre minden nő alkalmas. Meg lehet dugni őket, akármit is akarnak valójában. Dr. Lux arra nem utalt, hogy ez problematikus lenne. Tudhatjuk tőle ellenben, hogy a legtapasztalatlanabb nő is el tudja hitetni a legtapasztaltabb férfival, hogy kielégült az aktus alatt, annál is inkább, mert a férfi ezt szeretné hinni. Ezért kevesebb a leszbikus nő, mint a meleg férfi, vezette le Lux.

A hallgatók derültek, nem tört ki botrány. Senki nem kiabált közbe, hogy dr. Lux cinkosságot vállal a női szexualitás társadalmi méretű semmibe vételével. Senki nem állt föl, hogy követelje Lux Elvira lemondását a Magyar Szexológiai Társaság elnöki tisztéről. Senki nem javasolta, hogy az említett szervezet nevezze át magát mondjuk Szexuális Férfihatalomért Társaságnak.

Pedig Lux Elvira egy tévévitában azt is kijelentette, szerinte szükség van a bordélyházakra, mivel ha a férfinak "gerjedelme támad", jobb rendezett körülmények között levezetni azt. Higiénikusan, ágyban, épületben dughassa be az arra szolgáló nőbe. Arra a kérdésemre, hogy miért kizárólag a férfi kliensekkel empatizál, miért nem aggasztja a prostituált nők örömtelen kihasználása, dr. Lux tömören úgy válaszolt, ő heteroszexuális. Még csak annak közlésére sem vette a fáradságot, hogy együttérezne az erőszakkal prostitúcióra kényszerített nőkkel.

A szexológus asszony magasröptű logikája szerint tehát a szolidaritási érzés két nő között már maga a homoerotika. Empátia = szexuális vonzódás. Női heteroszexualitás = közöny a nőtársak iránt.

Csakhogy Lux Elvira gondolatai nem álltak meg ennyiben. Ha ön annyira szívén viseli a prostituált nők örömét - replikázott a tévében hozzám fordulva -, mondja, volt már magának női orgazmusa? Arra persze nem tért ki a szexológus-elnökasszony, hogy ha neki nem volt még férfi orgazmusa, akkor miért képviseli a prostitúció vásárlóinak igényeit. Dr. Lux logikája szerint mindenesetre a nők érdekeiért a férfiak sem emelhetnek szót. Maradnak a leszbikus és biszexuális nők. Az a kevés.

Ez volna hát a "normális"?