Magyar melegek Európában

Az egyes tagállamok, bár általában sajátjuknak vallják az európai értékrendet, az alapértékek érvényre juttatása terén már nagyon különböző mértékű aktivitást és elkötelezettséget mutattak. Az alapelvek, mint például a diszkrimináció tilalma, eredetileg csak a gazdasági szférában jelentek meg, és csak ebben a körben lehetett őket számonkérni a tagállamokon.

Az Európai Uniót létrehozó 1992-es szerződés óta a gazdasági politikán kívül megjelent a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés. Ezzel az EU kiterjesztette a tagállamok közös cselekvési lehetőségeit olyan feladatokra, amelyek hagyományosan szigorúan állami hatáskörbe tartoztak. Az 1999-től hatályos Amszterdami Szerződés tovább formálta ezeket az uniós hatásköröket, s egyre gyakrabban hivatkoznak az uniós intézmények "a szabadság, a biztonság és a jog területére". 2000-ben kibocsátották az egyelőre bizonytalan státuszú, az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája című dokumentumot. A szabadság alatt a közösségi polgárok szabad mozgását, a diszkrimináció tilalmát, a személyes adatok védelmét, a bevándorlási és menekültügyi kérdéseket; a biztonság alatt a szervezett bűnözés elleni, a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elleni küzdelmet, és a rendőri együttműködést értik. A jog területe a bírósági együttműködést jelenti a polgári és a büntetőjog területén egyaránt, egyelőre még csak eljárástípusok összehangolása szempontjából.

Ugyan az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit súlyosan és folyamatosan megsértő vagy veszélyeztető tagállam szankcionálását írja elő, a sokszor hangoztatott egyenlőség és diszkriminációmentesség követelményét maguk az EU-intézmények sokkal kevésbé következetesen értelmezik a szexuális kisebbségre nézve. Az EU-ban igen erős retorikát használnak a mindenfajta diszkrimináció megszüntetéséről, de illúzió lenne azt hinnünk, hogy a szexuális kisebbségek jogaira nézve a szép szlogenek megvalósulása küszöbön áll. Így az EU-hoz való csatlakozásunkat nem annyira valamiféle már meglévő kedvezményekből való részesedésünkként érdemes elképzelnünk, hanem egy olyan intézményrendszerhez történő csatlakozásként, amelyben az eddigiekhez képest jócskán kibővülnek az emberi jogok érvényesítésére, fejlesztésére használható eszközeink.

Részt vehetünk a nemzeti szint feletti közös lobbizásban, jogfejlesztésben. Ennek négy fő módja a következő:

1. Továbbra is lehet egyéni jogsérelmekkel fordulni a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz, az Európai Emberi Jogi Egyezmény valamely cikkejének megsértésére hivatkozva. Ugyan ez az út nem áll intézményes kapcsolatban az Unióval, de az emberi jogok szempontjából az Európai Unió számára is egy fontos eszköz. Ehhez az egyezményhez mára már 44 ország csatlakozott, nem csak az összes uniós tagállam és a csatlakozásra váró országok, hanem pl. Törökország is. Az Unióhoz való csatlakozás feltételei között vannak az úgynevezett koppenhágai kritériumok, amelyek egyike az emberi jogok tiszteletben tartása, s itt a strasbourgi esetjogot mindenképpen figyelembe veszi az Európai Unió Tanácsa.

A strasbourgi bíróság kimondta azt is, hogy nem csak az anyagi jogok (például, hogy a Btk. nem tartalmaz melegeket diszkrimináló paragrafust), hanem azok kikényszerítésének módjára vonatkozó rendelkezésekre is tekintettel van, azaz például hiába van egy törvénykönyvben a diszkriminációt általában tiltó paragrafus, ha azt nem, vagy nem megfelelően alkalmazzák a melegekkel kapcsolatban, akkor az maga is jogsérelmet okozhat. Azt is kimondta a bíróság, hogy az egyének védelmét szolgáló egyezmény "az európai közrend alkotmányos okmánya", s amíg az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája nem rendelkezik valamilyen kötelező státusszal (egyelőre bizonytalan, hogy kötelező érvényű vagy deklaratív jellegű dokumentum-e), az Egyezmény az uniós országok szempontjából is ekként szolgál. Míg az EU-s jogszabályok esetében máig nagyon változó, hogy melyek azok, amelyek alkalmazását egyénként is érvényesíteni lehet, a strasbourgi bíróság előtt egyének által is hivatkozható Európai Emberi Jogi Egyezmény továbbra is fontos szerepet játszik az emberi jogi normák egységes, európai szintű meghatározásában. Különösen így lesz ez akkor, ha majd a kellő számú részes ország ratifikálja a legutóbb aláírt 12. Kiegészítő Jegyzőkönyvet, amely a diszkrimináció minden formáját tiltja, bármilyen alapon is történik, ellentétben a korábbi jogi helyzettel, amikor még csak a más egyezményben foglalt cikkekkel kapcsolatos diszkriminációt tiltotta az egyezmény. A Miniszterek Tanácsa és az Európa Tanács megerősítették, hogy ebbe a körbe tartozik a szexuális orientáció alapján történő diszkrimináció is. Magyarország aláírta ezt a jegyzőkönyvet, de még nem ratifikálta, így sajnos még nem lehet rá hivatkozni a strasbourgi bíróság előtt.

2. A csatlakozással együtt jár az igen nagy mennyiségű európai uniós joganyag átvétele, amelynek érvényesítését illetve az azzal kapcsolatos vitákat immár a luxemburgi Európai Bíróság elé lehet vinni. Ha például az európai uniós jogszabályok valamelyikét vonakodik Magyarország átültetni, vagy azt megváltoztatott, nem megfelelő formában teszi, azzal ellentétes más hazai jogszabályt alkalmaz annak ellenében, akkor az Európai Bíróság bírálja el és szankcionálja a jogsérelmet.

3. Bár az Európai Emberi Jogi Egyezmény érvényesülését felügyelő szervezetnek, az Európa Tanácsnak már most tagja Magyarország, az EU-hoz való csatlakozásunk a nemzetközi színtéren sokkal szervezettebb, átfogóbb lobbizást tesz lehetővé, különösen ha hatályba lép a fentebb már említett 12. jegyzőkönyv.

4. Természetesen lobbizni lehet és kell a nemzeti szintű törvényhozói és kormányzati intézményeknél, amely nélkül vajmi keveset ér az uniós lobbi és jogszabályalkotás.

Nézzük végig, hogy mik azok a fontosabb területek, ahol a meleg jogokért való küzdelmet különösen elősegítik az európai intézmények. Részben a csatlakozáshoz szükséges koppenhágai kritériumok teljesítése, részben az unió politikáinak "a szabadság, a biztonság és a jog területén" való kibővítése következtében mind a büntetőtörvénykönyv szabályai, mind pedig az eljárásjog és a gyakorlat területén biztosítani kell a diszkrimináció-mentességet. Azaz a melegek elleni jogsértések elkövetői nem hivatkozhatnak az eltörölt 199. § nyomán arra, hogy nincs már büntetőjogi diszkrimináció a magyar jogban, ha azt tapasztaljuk, hogy az esetleges, bármilyen címen folytatott eljárásban, akár elkövetőként, akár sértettként valakit hátrányosan kezelnek a szexuális orientációja miatt. Az általános diszkrimináció-mentesség mind a köz-, mind a magánélet szféráiban kiemelt jelentőséghez jut. Egyrészt a már említett 12. Kiegészítő Jegyzőkönyv miatt, másrészt mert az Európai Tanács (az EU alapvető döntéshozó intézménye) a 2000-ben megjelentetett "Európai Szociális Agenda" elnevezésű program-dokumentumában a diszkrimináció többrétegű természetére, valamint arra hivatkozva, hogy az európai szociális modell az élet minden területén egyenlőséget kell hogy biztosítson az uniós polgárok számára, mindenre kiterjedő egyenlőséget fogalmazott meg elérendő célként, valamint azt is, hogy a szegénység elleni küzdelem részeként a társadalmi befogadás hirdetésének minden uniós politikában meg kell jelennie. Kötelező jogi ereje természetesen nincs az efféle dokumentumoknak, de politikai szempontból mindenképpen nagy jelentősége van. Olyan területek szerepelnek itt kiemelve, mint a lakhatás (például idetartozhat az élettárs joga a lakásbérlet folytatására, vagy éppen a közös kedvezményes lakáshitel), oktatás, egészségügy, információ és kommunikáció, mobilitás, biztonság, igazságszolgáltatás, szabadidő, kultúra. A 2000/78/EC jelű, úgynevezett Foglalkoztatási Keret-irányelv már felvette a diszkrimináció tiltott alapjai közé a szexuális orientációt, ezen irányelvnek a hazai jogba való beépítése hazánk csatlakozásának a feltétele. Szükséges azonban, hogy ne csak a munkahelyi diszkriminációt tiltsák kötelező érvényű szabályok a meleg kisebbség esetében. A Faji és Etnikai Egyenlőségről szóló 2000/43/EC irányelv a diszkriminációt már a munka világán kívül is tiltja, főként a fentebb felsorolt szociális területeken. Az EU előbb-utóbb alighanem kénytelen lesz az etnikai és a szexuális kisebbségek védelmét egyenlő szintre hozni - hacsak nem akar hosszú távon maga is a nyílt diszkrimináció vádja alá esni, miközben a társadalmi elfogadást propagálja. Ez már kiterjedhet az egyesülési szabadság itthon is érintett kétséges ügyére, a regisztrált élettársi viszony, illetve házasság, az egészségügyi szolgáltatások, például a mesterséges megtermékenyítés, valamint az azonos nemű párok örökbefogadási jogára is. A regisztrált élettársi viszony az európai közösségekben régóta érvényesülő, a személyeknek az unió területén való szabad mozgását, költözését elősegítő szabályok szempontjából is fontos, hiszen eddig nem illették meg az azonos nemű párokat azok a kedvezmények, amelyek a házasságban élőket például akkor, ha az egyik fél másik uniós ország területére költözik munkavállalási vagy vállakozási céllal. Napirenden van továbbá a szexuális orientáció alapján történő üldöztetés esetében megadott menekültstátusz, illetve menedékjog diszkriminációmentes érvényesítésének ügye is.

Ha Magyarország az EU tagja lesz, az tehát nem jár azonnal a szexuális kisebbségek jogainak ugrásszerű kibővülésével, de egy olyan jogérvényesítő, jogfejlesztő intézményrendszer tagjai leszünk, amely az eddiginél sokkal hathatósabb eszközt ad a kezünkbe jogaink megvédésére és kiküzdésére.