Törvényen belül

Az Országgyűlés december 22-én elfogadta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvényt. A közkeletű nevén antidiszkriminációs törvény idén január 27-én lépett hatályba. Lényege, hogy jogvédelmet ígér a diszkriminatív cselekedetek jónéhány - bár nem minden - fajtájával szemben, sok más csoport között a szexuális kisebbségek számára is.

Furcsán egyoldalú vita zajlott a parlamentben arról, hogy a törvény kiterjedjen-e a szexuális kisebbségek védelmére. Három MDF-es férfiképviselő (Lezsák Sándor, Szászfalvi László, Ékes József) módosító indítványt nyújtott be a melegek jogvédelmének a törvényből való törlésére, azt írván, hogy "szinte minden második évben van olyan bűnügyi per, vagy vizsgálat ... amelynek során kiderül, hogy homoszexuális nevelő zaklatta a tanítványait". Ezt azonban sem ők, sem mások nem merték a parlamentben szóban is előadni - nyilván meg akarták őrízni magukat az arra vonatkozó felvilágosítástól, hogy a gyerekek elleni erőszak eseteinek 98%-át lányok elleni férfierőszak teszi ki.

Ostobaságban persze így sem volt hiány. Farkas Flórián (FIDESZ) kezdte a sort azzal, hogy "cigánynak lenni nem betegség, nem születési hiba vagy baleset következménye, nem hasonlítható össze a szexuális irányultsággal vagy a nemi identitás problémáival". Lezsák Sándor pedig azzal a tüneményes szöveggel állt fel a plenáris ülésen, hogy "teljesen normálisnak tűnik ebből a törvényből például egy nekrofil kórboncnok vagy egy pedofil nevelő", vagy "ha valakinek a szexuális érdeklődése az állatok irányába fordul". "Akár a horrorfilmekben előforduló összes aberráció belefér mint megengedett és törvény által védett szexuális irányultság" - zárta elmefutamát az egykori költő. Még további két FIDESZ-képviselő is kifogásolta a szexuális irányultság szerepeltetését a törvényben, de épeszűen megfogalmazott javaslatot egyikük sem tett.

A kormánypártiak pedig nagyokat hallgattak melegügyben - aztán megnyomták az igen gombot. Mint ahogy a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség számos írásos, nőjogi és általános tárgyú konstruktív javaslatát is figyelmen kívül hagyták (bővebben lásd: habeascorpus.hu).

A törvény végső tartalma így nem hordoz kirívó újdonságokat a korábbi cikkeinkben tárgyalt törvénytervezethez képest. Tiltja tehát a hátrányos megkülönböztetést, a zaklatást, az emberek jogellenes elkülönítését, a panasztétel miatti megtorlást. A jogsértők ellen a hagyományos típusú perek indíthatók, melyek során már lehet hivatkozni a diszkriminatív cselekedetek közelebbi megragadását lehetővé tenni igyekvő, ám elég igénytelenül összedobott új paragrafusokra. Újfajta perlési jogosultságot, az úgynevezett közérdekű igényérvényesítést teremti meg az antidiszkriminációs törvény 20. §-a, mely lehetővé teszi, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert, vagy munkaügyi pert indíthatnak az ügyészség vagy a jogvédő társadalmi és érdek-képviseleti szervezetek, "ha a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti". A 2005. január elsejével működését megkezdő antidiszkriminációs hatóság pedig a hosszadalmasabb peres útnál egyszerűbb eljárásban is bírságot szabhat ki az egyenlő bánásmód követelményét megsértőkre.

A törvény ugyanakkor számos fogyatékosságban szenved, például semmilyen válasza nincs a bírói ítéletekben rejlő diszkriminációkra. Semmilyen eszközzel nem ösztönzi továbbá, hogy a sértettek jogaikat érvényesítsék: a jogsértettek nem kaphatnak egyszerű úton kártérítést, csakis az eddig be nem vált polgári peres úton. A jogvédő szervezetek pedig legfeljebb csak a pereskedés "élményét" kaphatják - hiába javasolta Béki Gabriella SZDSZ-es képviselő, hogy a közérdekű perekben a bírság felét a pert indító szervezet kaphassa, sem a kormány, sem az MSZP, sem a FIDESZ nem voksolt emellett. Szemlátomást nem akarták igazán, hogy a vékony EU-máz mögé működőképes, az emberi jogok érvényesítését a gyakorlatban is támogató törvény épüljön.