|
Az Országgyűlés a napokban vitatja meg a kormány törvényjavaslatát, amely lehetővé tenné, hogy az államtitok fogalmát az állami szervek "zavartalan működésére" tekintettel kitágítsák és erre hivatkozva a közérdekű adatok nyilvánosságát súlyosan korlátozzák. A javaslat elfogadása esetén a kormányülésekkel kapcsolatos valamennyi iratot automatikusan ötven évre államtitokká fogják minősíteni. Az információs szabadság, mint alkotmányos jog alapján Magyarországon mostanáig az állampolgárok szabadon hozzáférhettek az állami, az önkormányzati és az egyéb közfeladatot ellátó szervek kezelésében lévő közérdekű adatokhoz.
Államtitok eddig csak olyan adat lehetett, melynek nyilvánosságra kerülése a Magyar Köztársaság honvédelmi, külügyi, pénzügyi, bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekeit sérti. Az, hogy az információkat ezután egyszerűen az "állami szervek zavartalan működésére" hivatkozva államtitokká lehet majd minősíteni, nem a köztársaság fontos érdekeinek védelmét szolgálja, hanem az állami szerveket mindig zavaró nyilvánosság korlátozását. Ehhez elég lesz a titoktörvény mellékletét újabb és újabb pontokkal kiegészíteni. A Kádár-korszak kormányainak működése szabadon kutatható, az Orbán-kormányé még ötven év múlva sem lesz az, hiszen 1998 júniusa óta a kormányülésekről nem készül jegyzőkönyv. Amennyiben az Országgyűlés a javaslatot megszavazza, még a jelenlévők listáját és a napirendi pontokat tartalmazó mai feljegyzéseket is ötven évre zárolják. Mi, e nyilatkozatot aláíró szervezetek, felszólítjuk az Országgyűlést, hogy ne szavazza meg az információszabadság alkotmányos védelmét súlyosan sértő javaslatot.
Párhuzamos véleményElfogadjuk, hogy vannak olyan adatok, melyeknek nyilvánosságra kerülése nagy kockázatot jelent, mert egyesek az ország érdekeit objektíve veszélyeztető bűncselekményekre vagy gazdasági lépésekre használhatnák föl. De az állami szervek zavartalan működésének átfogó célja valóban nem tűnik az államtitkoknak ennél bővebb körben való kijelölésére alapot adó kategóriának. Mi szintén önmagában való értéknek látjuk az információs szabadságot, mégis úgy találjuk, hogy egy ilyen nyilatkozatnak érdemes volna azokhoz is szólnia, akik ezt még másképp érzik. A szabadság mellett haszonelvű érveket is föl lehet hozni. Az állami szervek zavartalan működése az általánosság e fokán nem érték. Az állami szervek zavara ugyanis nem okvetlenül rossz az országra nézve:Egyrészt az állam nem azonos az országgal, így az állam működésének zavarai nem föltétlenül jelentik az ország kárát. Ha az állam egy alkotmányellenes törvény végrehajtásán igyekszik, például hatalmas költségekkel éppen meg akarják tanítani az összes cigányt kesztyűbe dudálni, akkor nem baj, ha az állam ezen, az ország érdekeivel ellentétes működése zavart szenved, pedig lehet, hogy épp a nyilvánosság segítené hozzá az államot eme tevékenysége hatékonyabbá tételére, ha némelyek beköpnék az üldözés elől bújkáló cigányokat. Másrészt az állami szervek sem azonosak az állam egészével. Attól, ha mondjuk a KSH-nak összeomlana a számítógépes rendszere, mert túl sokan akarnák meglátogatni a KSH honlapját az ott elhelyezett túl sok nem titok megtudása végett, az állam és az ország egésze még vidáman megvolna, legfeljebb a Hivatalban a fejlesztés befejezéséig állna a munka. Utána azonban a KSH rendszere az addiginál jobb volna, felgyorsulna a munka. De főképpen mert az állami szerv működésében létrejövő zavar nem okvetlenül jelent negatívumot magára az állami szervre nézve sem. Ha például egyszer kiderülne, hogy az összes rendőrtábornok bűnöző, és mind dutyiba kerülnének, ez átmenetileg biztosan nagyon megzavarná a rendőrség működését, mégis lehet, hogy hosszútávon jobb volna így, mintha maradnának. Talán sikerülne egy hatékonyabb rendőrséget csinálni utána, amely tényleg üldözné a bűnt. A zavar rossz volna a bűnöző tábornokoknak, de már azonnal jó lenne a jogszerű rendőröknek, hisz nem lődöznék őket tovább. A zavar fogalma annál is inkább szubjektív, mivel az állami szervek érdekei is ütközésbe kerülhetnek egymással. Az előző példánál maradva, ha a rendőrbűnözők azért kerülhetnének bíróság elé, mert szorgos újságírók leplezték le őket, akkor a nyilvánosság épphogy segítené az ügyészséget zavartalan és rendeltetésszerű működésében. A zavar tehát sokszor lehet jó is. Más zavarok meg rosszak. Egy jó dolog megelőzése érdekében a nyilvánosságot korlátozni viszont biztosan rossz. Ha pedig rossz az állami szerv zavara, akkor még mindig kérdés, hogy vajon a nyilvánosság-e az oka ennek. Az állami szervek sokszor épp akkor érzik a nyilvánosságot zavarónak, amikor diszfunkcionálisan működnek, és így ott már előzőleg, objektíve zavarok jöttek létre. Az állami szervek zavartalan működése és a nyilvánosság annál is kevésbé ellentétesek egymással, mivel ha egy állami szerv jól működik, az rendszerint kevésbé szokott hírré válni, mintha rettenetesen működik. Egy feddhetetlen és hivatása magaslatán álló tisztviselőnek ellenben a segítségére is lehet tevékenységének a köz általi megismerhetősége, például ha lakossági bejelentések révén kiderül egy beruházásról, hogy féláron is megoldható volna. A példák egy része arra is rámutat, miért ítéljük problematikusnak a nyilatkozat második bekezdése második mondatának utolsó tagmondatában "az állami szerveket mindig zavaró nyilvánosság" említését. Nem látjuk szükségszerűnek, hogy az állami szerveket a nyilvánosság mindig zavarja. A nyilatkozat olvasóira gyakorlandó meggyőző hatás is csorbát szenved, ha ezzel a mondattal mintegy magunk is elfogadjuk a kormánynak a nyilvánossággal szembeni előítéletét. Szerencsésebb volna azt mondani: Az, hogy információkat ezután egyszerűen az "állami szervek zavartalan működésére" hivatkozva államtitokká lehet majd minősíteni, nem a köztársaság fontos érdekeinek védelmét szolgálja, hanem a polgároknak a közügyekből való kizárását, a gyanús ügyletek elhallgatását. | |||||||||
English version
