|
Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrsége az alkotmányos rend védelmezője helyett az alkotmányosság veszélyeztetőjévé válik. A rendszeres razziák, a klasszikus jogelveket sértő törvénymódosítások melletti kampány, valamint a Police Alapítvány körüli visszaélések arra utalnak, hogy nem húzódik éles határvonal bűn és bűnüldözés, rendbontás és rendvédelem között.
1994-ben a rendőrség jogállamban példátlanul széles eszköztárat kapott a jogellenes cselekmények üldözésére, mégis tehetetlennek bizonyult a szervezett bűnözéssel szemben. Ésszerűtlen és kétes eredményű akcióival polgárok tízezreinek sérti a magánéletét és személyes szabadságát. Saját hibáinak tisztázása helyett pedig újabb jogosítványokra tart igényt, a büntető törvények és az ítélkezési gyakorlat további szigorítását követeli. Ugyanakkor a Police Alapítványon keresztül bizonytalan eredetű anyagi támogatásokat fogad el és a patrónusoknak törvénytelen kiváltságokat biztosít, ilyen formán súlyos visszaélésekre teremt lehetőséget. Mindezek alapján felmerül annak a gyanúja, hogy az alvilág intézményesített kapcsolatokat tart fenn a rendőrséggel. Az országos botrányok mellett sem hagyhatók figyelmen kívül a mindennapok visszaélései: nem ritka a fogvatartottak bántalmazása, a törvénytelen intézkedés, a statisztikák manipulálása. Hangsúlyozzuk, hogy a közhatalmi szervek sem léphetik át az alkotmányosság határait. Nem járhatnak el jogellenes módon és nem sérthetik a polgárok alapvető jogait. Nyilatkozatunkkal felhívjuk a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a rendőrség átlépte ezeket a határokat. Intézkedései és kezdeményezései nem kizárólag a bűnözők ellen irányulnak, hanem minden polgár biztonságát veszélyeztetik, egyúttal ellentétesek azokkal az alapelvekkel, amelyek a demokratikus jogállamot megkülönböztetik a rendőrállamtól. Budapest, 1996. november 14. xxxx | ||
English version
