Felhívás a vajdasági szolgálatmegtagadók ügyében


	Az Amnesty International dokumentumokkal és tanúvallomásokkal alátámasztott részletes jelentésben (October 1999 AI Index: EUR 70/111/99) foglalkozott azon jugoszláv állampolgárok sorsával, akik a koszovói háború kapcsán megtagadták a katonai szolgálatot vagy dezertáltak. A jelentés olyan részleteket is tartalmaz, amelyek alapján Magyarország elmarasztalható a menekültekkel szembeni bánásmód illetve kérelmeik kezelése, a kérelmek elutasításának inkorrektsége miatt. A NATO illetve annak vezető politikusai a koszovói konfliktus idején röpcédulákon és rádióbeszédekben leplezték le a jugoszláv hadsereg bűnös akcióit. Figyelmeztették a katonákat, hogy ha kitartanak, akkor megsemmísítő csapásoknak vagy háborús bűnök miatt nemzetközi bírósági eljárásoknak lesznek kitéve. Ezek a felhívások a jugoszláv kormány parancsainak elutasítására, ellenállásra buzdították a jugoszláv hadsereg katonáit. Ezért úgy érezzük: a NATO-országoknak erkölcsi kötelességük védelmet nyújtani mindazoknak, akik lelkiismeretükre hallgatva elmenekültek hazájukból, hogy ne kelljen részt venniük a bűnös cselekményekben. Most ezek a szolgálatmegtagadók (akik között vajdasági magyarok és szerbek is vannak) nem kapnak menekült-státuszt Magyarországon. Munkát nem kaphatnak, a befogadó-állomásokon (Debrecen, Békéscsaba) nyomorúságos körülmények között élnek. Kérelmeikre hónapokig nem kapnak választ, rettegnek a visszatoloncolástól. Ez a bánásmód Magyarországra szégyent hoz. Felhívjuk a magyar kormányt, a menekültügyi hatóságokat, hogy a jugoszláviai katonai szolgálatmegtagadóknak és dezertőröknek - akik között számos magyar nemzetiségű is van - a humanizmus és a tisztesség követelményeinek megfelelő védelmet, bánásmódot biztosítson. Figyelembe kell venni az előzményeket, azt, hogy ők tettükkel minden békeszerető embernek szolgálatot tettek, és azt, hogy hazájukba nem térhetnek vissza, mert vallási, politikai vagy más morális meggyőződésükből fakadó tettükért ott súlyos börtünbüntetést kapnának. Budapest, 1999. december Ádám András Balogh Sándor (USA, az AMOSZ - Amerikai Magyaarok Országos Szövetsége elnök) Bata Gábor Bródy János Bulányi György (piarista tanár) B. Nagy János (Belgium, a Notre Dame de la Paix egyetem professzora) Csapody Tamás Deli Gyula Deliné Szita Anna Erdély Dániel Fábri Péter Farkas Henrik Farkas István Hatvany Béla Csaba (USA) Helcz Tibor (USA, a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetségének elnöke) Horváth Zsolt Jancsó Miklós Juhász Géza Johnson Patricia (Csehország) Keeler Wally (Kanada) Klasse, Per Johan (Németország) Kovaalszki Péter Lanaikey Avinty (Csehország) Lengyel Alfonz (USA, a MAOSZ - Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége - elnöke) Merza József Nagy Lajos (Belgium) Raffai Zoltán (Svéfország) Rátkai János Sík Toma Simonyi Gyula Somlyó Zsuzsa (a Raoul Wallenberg Egyesület örökös elnökségi tagja) Steiner Miklós Szalai István Szebeni Olivér (baptista lelkész) Tanító Béla (Finnországi Magyarok Egyesülete (FME) alelnöke, az emberi jogok követe Finnországban) Tihanyi Gyula Tófalvi Péter Tóth Kálmán (USA) Varga Ferenc (Ausztrália) Vicsek Lilla Vida István A Felhívást támogató szervezetek: Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája Soldiers' Mothers of Saint Petersburg Habeas Corpus Munkacsoport Volt Magyar Politikai Foglyok Vilagszövetsége Alba Kör Bokor Közösség A BM által beharangozott megoldás 200 vajdasági magyar kivételezésére messze áll a követelésünktől, amit más szervezetek (AI, Magyar Helsinki Bizottság, MEJOK) osztanak (Menekült-státuszt a dezertőröknek!) oly messze esik, hogy nocsak, ezért az akciót folytatjuk. Hogyan lehetne szóra birni e témában a "nemzeti elkötelezettségű" honfitársainkat? A felhivást aláiróknak külön is elküldöm a Tófalvi Péterrel irt üzenetünket.