|
Mi újság? |
|
|
|
Felülvizsgálati kérelem |
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság!
A másodfokú bíróság határozatát 1995. február 2-án kaptuk kézhez.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet arra való hivatkozással utasította el, hogy az 1994. július 6-án kelt hiánypótlásra felszólító végzésben foglalt felszólításnak csak részben tettünk eleget. A hiánypótlásra felszólító végzés kézhez vétele után újból összehívott közgyűlésünk döntése értelmében három ponton nem kívántunk eleget tenni a felszólításnak, mivel
a) a végzés 1. pontja az elnevezés vonatkozásában,
b) a végzés 4./a pontja az életkori korlátozás tekintetében,
c) részben a végzés 2. pontja adatszolgáltatási felhívásában
ellentétben áll számos hatályos jogszabállyal, többek között a Magyar Köztársaság Alkotmányával, valamint olyan nemzetközi egyezményekkel, amelyeknek Magyarország is részese. Úgy véljük ezért, hogy az 1994. augusztus 31-én kelt elutasító és az 1994. november 22-én kelt, azt részben megváltoztatva helybenhagyó végzés nélkülözi az 1989. évi II. tv. (továbbiakban Etv.) 4.§ (1) szerinti jogalapot. Eljárása során az első- és a másodfokú bíróság egyaránt megsértette a Pp. 4.§ -ba foglalt eljárási alapelvet (jognyilatkozathoz kötöttség).
* * *
Az Alkotmány 8. § (2) még törvényi szinten is tiltja alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását. Az Etv. 7. § ennek megfelelően két ponton (névkizárólagosság, névazonosság) formai korlátot állít a szabad önmeghatározás elé. E két törvényi korlátból bontotta ki a Legfelsőbb Bíróság Kk. 1. sz. állásfoglalás a névszabatosság követelményét, amely, hasonlóan a törvényben explicit módon helyet kapott elvekhez, a polgári jogi forgalom biztonságát szolgálja. Így az elnevezésnek "kiejthetőnek", "megjegyezhetőnek" és - ilyen tekintetben - "azonosíthatónak" kell lennie. A Kk. 1. sz. állásfoglalás szerint nem tesz eleget eme feltételeknek egy olyan elnevezés, amely betűk és számok puszta halmazából áll. Ezenfelül a Kk. 1. sz. állásfoglalás korlátozza a meg nem honosodott idegen elnevezések használatát.
Sem az Etv-ben, sem a Kk. 1. sz. állásfoglalás-ban nem szerepel a "köznyelvi elterjedtség", illetve a "bizalmas" kategória, így a sérelmezett bírósági határozatok nélkülözik a törvényes alapot. A "köznyelvi elterjedtség" kérdésének eldöntésére egyébként sem a bíróság a leghivatottabb fórum. Szeretnénk megjegyezni, hogy a már csatolt szakvélemény (MTA Nyelvtudományi Intézet) ugyancsak a "meleg" kifejezés használata mellett foglalt állást.
Túl a törvényi felhatalmazottság hiányán, nem világos az sem, hogy a bíróság a "bizalmas" jellegre hivatkozással, milyen alkotmányos cél érdekében korlátozta a kérelmezőknek az Alkotmány 63. § (1)-ben foglalt jogát.
Nem kétséges, hogy az emberi méltóság fogalmába kiszakíthatatlanul beletartozik a szexuális irányultság felvállalása, a szexuális szokások mások jogait nem sértő szabad megnyilvánulása. Ez a kiindulópontja az Alkotmánybíróság 1995. március 7-én kelt, e kérdéssel foglalkozó határozatának.
Éppen ezért egy olyan bírósági (hatósági) döntés, amely azonos vagy hasonló nemi irányultságú személyek esetén megkérdőjelezi a csoportidentifikáció jogát, a magyar jogban megsérti azs Alkotmány 70/A §-t. Különösen lényegesnek tartjuk az Alkotmány 63. § és 70./C §-ban foglalt jogok szabad és teljes körű gyakorlását olyan emberek esetében, akik valamilyen tekintetben kisebbségnek érzik magukat.
A fentiek alapján a névhasználat vonatkozásában hozott döntéseket jogellenesnek tartjuk.
II. A Pp. 4. § nyomán a bíróság a felek által előterjesztett jognyilatkozatokhoz kötve van. Az Etv. 15. § (2) alapján a nyilvántartásba vételi eljárás ügydöntő fontosságú jognyilatkozata a kérelemhez csatolt alapszabály. Az alapszabály szövegösszefüggésének alapos vizsgálata jelen nemperes eljárásban azért is nélkülözhetetlen, mivel tárgyalásnak és bizonyításfelvételnek nincs helye.
Az alapszabály az egyesületet jogvédelmi szövetségként definiálja. Az egyesület, mint az alapszabály szövegéből kiviláglik, azért nem használja a "homoszexuális" megjelölést, mert a védeni óhajtott társadalmi csoportot az eltérő nemi irányultságból fakadó szociális szokásaiban és problémáiban, nem pedig az intim szférában kívánja megragadni. Ebből adódik, és ezt az alapszabály részletezi, hogy az "infrastruktúra" kifejezés nem valami szexuális tevékenységet segítő rendszert van hivatva jelenteni, hanem például olyan pszichológiai segítő tevékenységeket, amilyeneket az alapítók múlt év őszén meleg fiatalok szülei számára hirdettek meg (ez a tény a sajtóban is megjelent). Az egyesület, ellentétben a másodfokú bíróság határozatában foglaltakkal, éppenhogy nem zárt, hanem nyitott szervezet kíván lenni, nemi irányultságra tekintet nélkül. A napokban, és erről a sajtó szintén hírt adott, jelentette be számos, tudomásunk szerint heteroszexuális közéleti személyiség csatlakozását egyesületünkhöz.
A sérelmezett bírósági határozatok indoklása kiragadott egyes kifejezéseket az alapszabály szövegéből, s azokat, miként magát az alapszabályt sem, nem a fentebb leírt módon, hanem az alapítók kiolvasható szándékával ellentétesen értelmezte, ezzel megsértette a Pp. 4. §-t.
III. Az Országgyűlés által 1991-ben ratifikált Egyezmény a gyermekek jogairól, a kiskorúak számára más emberekkel azonos módon biztosítja az egyesülés jogát (15. cikk). Az Alkotmány 70./A § a diszkrimináció tilalmát életkor tekintetében is kimondja.
Több alkotmánybírósági határozat, így pl. az idézett 30./1992. nyomán alapvető jogot korlátozó törvényt megszorítóan kell értelmezni. A korlátozó törvényi hely jelen esetben a Btk. 195. § (kiskorú veszélyeztetése). A másodfokú bíróság e tányállás vizsgálatakor, saját bevallása szerint is, kiterjesztő értelmezéssel élt (ld. "tágabb értelemben...").
A Btk. 195. § szerint a kiskorú veszélyeztetése bűncselekménynek elkövetője a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy lehet. A másodfokú bíróság, a Btk. kommentárját segítségül hívva, a lehetséges elkövetők körét kiterjesztette a kiskorúak nevelésére szolgáló egyesületek, tömegszervezetek (sic!) felnőtt tagjaira. Mint már jeleztük, és erről a benyújtott alapszabály is tanúskodik, az egyesület nem kíván kiskorúak nevelésével foglalkozni.
Magyarországon 1989-ben alkotmányos fordulat történt, melynek eredményeképpen az egyesülési jog - feltételezve az egyesüléstől való távolmaradás jogát - intézménye az önkéntesség és mellérendeltség elvén került lefektetésre. Az 1989 előtti pártállami struktúra sajátosságainak megfelelően társadalmi szervezetek közhatalmi jogosítványokkal bírtak, nemegyszer közhatalmi akarat hatásaira jöttek létre. Nem szerencsés, ha az új demokratikus jogállam (Alk 2. §) alapjogi készlete egyik elemének korlátozásakor az eljáró bíróság egy, a demokratikus fordulat előtti, az akkori jogfelfogást tükröző törvényi kommentárt hív fel.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az egyesület önmagában azzal valósítja meg a Btk. 195. §-ában leírt cselekményt, hogy "a kiskorú tagok erkölcsi fejlődését olyan irányba befolyásolja, amely a közerkölccsel (...) ellentétes".
A 30/1992. Abh-ból kiindulva egy szabadságjoggal szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely "intézmény" közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya. Ilyen elvont érték például a közerkölcs, ami állandó formálódásban van a társadalom tagjai és intézményei - így a bíróságok - magatartása által. Semmiképpen sem fogadható el a hivatkozás a közerkölcsre olyan esetekben, ahol az az eltérő, de egymással együttélni képes erkölcsi felfogások közötti rangsoroláshoz vezet.
Az Alkotmánybíróság 1995. március 7-i határozatában foglalkozott az élettársi kapcsolatot szabályozó Ptk. 578/G §-sal. E törvényi rendelkezés alkotmányellenességét kimondó döntés a párkapcsolatok tekintetében leszögezi, hogy az azonos neműekhez vonzódó egyéneket az államnak mindenki mással egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. Az 1989. évi XXXII. tv. 27. § (2) értelmében az Alkotmánybíróság határozata mindenkire kötelező.
A Btk. 195. §-ra mint törvényi korlátra való hivatkozás tehát sem az elkövetői kör, sem az elkövetési cselekmény tekintetében nem állja meg a helyét.
Meglátásunk szerint társulásunk céljaiból nem lehet ilyen jellegű következtetést levonni, sőt egyenesen sértő is. Ha bármely egyesület tevékenysége során jogszabályt sértő cselekményeket követ el, akkor a törvényességi felügyelet jogköre érvényesül. De célként tételezni egy esetleges tevékenységi jogsértést: sértő, igaztalan és jogellenes is. Olyan ez, mintha egy-egy gazdasági társaságot azért nem jegyeznének be, mert azok tevékenységük során feltételezhetően gazdasági bűncselekményeket fognak elkövetni.
A másodfokú bíróság hivatkozik az 1971. évi IV. tv. 23. § (1) és az 1972. évi II. tv. 30. § (4)-re, mely törvényi helyek az ifjúság egészséges életmódját, egészségügyi nevelését célozzák. Alapvetően helytelen, nézetünk szerint, a homoszexualitás egészségügyi problémaként kezelése. E felvetés legalábbis erősen vitatott tudományos körökben is, tudományos viták eldöntésére pedig nem a bíróság a legmegfelelőbb fórum.
Összefoglalva: a kiskorúak egyesülési jogának korlátozására nincsen törvényes alap, a nyilvántartásba vétel az Etv. 2. § (2)-/3/ a hivatkozva sem tagadható meg.
A felülvizsgálni kért jogerős végzés egyfelől törvényi alap nélkül korlátozza a kiskorúak nemzetközi egyezményekben is biztosított egyesülési jogát, másfelől sérti az alapítók emberi méltóságát (Alkotmány 54. §).
IV. Az 1992.évi LXIII. tv. 2.§ 1. pontja szerint személyes adatnak minősül az életkor. A törvény 6.§ (1) értelmében az érintettel az adatfelvétel előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Kötelező adatszolgáltatás esetén a 6.§ (1) előírja az adatkezelést elrendelő jogszabály megjelölését is. Ez a törvényi követelmény az információs önrendelkezés szabadságából (Alkotmány 59. §) ered.
A Fővárosi Bíróság a hiánypótlásra felszólító végzés 2. pontjában ennek a törvényi követelménynek nem tett eleget. Fellebbezésünknek az elutasító végzést ebben a tekintetben támadó pontjával a másodfokú bíróság, bár a Pp. a fellebbezési kérelem korlátai közötti eljárásra szorítja, érdemben nem foglalkozott.
* * *
Meglátásunk szerint úgy az elsőfokú, mint a fellebbviteli bíróság alapvetően nem a jogot juttatta érvényre, hanem egy rossz értelemben felfogott közerkölcsre hivatkozva hozta meg döntését. Minden bírósági határozatnak megvan az az ereje ugyanakkor, hogy befolyással bírjon a társadalom értékítéletére. Az egyesület bejegyzési kérelmének elfogadása jelen esetben azt is jelentené, hogy a T. Legfelsőbb Bíróság arra irányítaná a társadalom felelősségét, hogy hazánkban maradéktalanul érvényesüljön az Alkotmány 70/A §-ában megfogalmazott jog és követelmény. Azaz tilos bárkit hátrányosan megkülönböztetni. Itt kell utalnunk ismételten az Alkotmánybíróság 1995. március 7-én kelt határozatára, amely következetesen érvényesíti ezt az alkotmányos követelményt.
A fentiek alapján kérjük, hogy a Tisztelt Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmünknek foglaltaknak helyt adva, a Pp. 275/A § (2)-ének megfelelően változtassa meg az első- és másodfokú bíróság végzéseit, és rendelje el az egyesület bejegyzését.
Budapest, 1995. március 30.
Utolsó honlapfrissítés: 2005. október 24. hétfő