Pálfi Balázs megnyitólevele

Kedves Barátaim!

Sajnos nem lehetek jelen az alakuláskor, de fontosnak tartom tudatni, hogy mennyire szeretnék részt venni a leendő egyesület munkájában. [Aztán végül mégiscsak megérkezett, és elmondta nagyjából ezt a levelet. - J.G. megjegyzése] Nem azért, mert nem tudnám lekötni a hétköznapjaimat a jelenlegi munkámmal, valamint a magánéletem szervezésével , működtetésével , hanem mert szorító szükségét érzem a kilépésnek. Nem az egyéni kilépésre, szembesülésre, találkozásra gondolok, hanem a közösségire. Mert minket a nagyon sok különbözőségünk ellenére összeköt valami: a sajátos szexuális irányultságunk. S éppen ezt nem lehet megélni itt és most félelmek, reménytelenségek, depressziók nélkül. A tőlünk szerencsésebb tájakon élők már megtapasztalhatták és tapasztalhatják azt az érzést, hogy szinte kockázat nélkül vállalhatják önmagukat.

De mindez ott is soksok energiába. került, nem "csak úgy"alakult át a társadalom intoleranciája toleranciává. S nekünk is vállalni kell önmagunk közösségi kiteljesitését, hogy évek, évtizedek múlva ne szitokszó legyen a "homokos" kifejezés. Lehet, de talán nem igazán érdemes hazugságban, féligazságokban és ködösítésekben leélni egy életet. Az igazság kimondásával így válhatunk mi, egyszemélyes lények valami jobbat létrehozó szervezet hasznára. Számomra ezért fontos ennek az egyesületnek a megalakulása és a majdani működése.

Kissé patetikusak az iménti gondolatok, de őszinték. Ha alapvetően az alapszabálytervezet eredeti szellemében jön létre az egyesület, úgy természetesen a tagjai sorába lépek, vállalva a nyilvános kilépés megtételét, vállalva akár vezetői megbízatást is.

Magyarországon az elmúlt 34 évben a szélsőjobboldali szervezetek a politikai alvilágból félvilági szintre nőtték ki magukat. A folyamat szemmel láthatóan nem állt meg, teljes legitimációra törekszenek. Programjukban természetszerűen hangsúlyosan van jelen a homofóbia, a különféle másságok, benne a homoszexualitás kirekesztése, gyűlölete. Állandósuló jelenlétük a közélet színpadán, folyamatos aktivizálódásuk is arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy valamilyen közösségi módon vegyük fel velük a küzdelmet. Most még van esély a hatékony válaszadásra, az önmagunk védelmét ellátó csoportok létrehozására. Ennek elősegítése is feladatunk. Szóval van mit tennünk. Tegyük:

A másik fontos tényező, ami miatt ezt az üzenetfélét megírom, az az AIDS. Ez a mindannyiunkat veszélyeztető, egyelőre gyógyíthatatlan betegség amennyire igazságtalan, legalább annyira "demokratikus" is bármilyen furcsa is a szóhasználat. Nem válogat a HIV fertőzés, megtizedelte sorainkat. S talán arra is rádöbbent: együtt hatékonyabban védekezhetünk. Persze leginkább ki-ki a saját életében és életével teheti meg a megfelelő óvintézkedéseket, de hogy ezt valóban megtegyük, azt együtt és sokszor kell mondanunk, ismételnünk. A megelőzés szervezése, ennek a gondolatnak a köztudatban tartása valamilyen szinten úgyszintén feladata kell lennie ennek az egyesületnek is.

Mert immáron lehet és kell tudni: van közünk egymáshoz - a magunk önös érdekében is.

Üdvözlettel: