|
A parlament 1996-ban elfogadta a Polgári Törvénykönyv módosítását, melynek értelmében élettársnak minősül bármely két ember, akik házasságkötés nélkül, érzelmi és gazdasági közösségben élnek együtt. E törvénymódosításnak inkább csak szimbolikus jelentése van abból a szempontból, hogy ez az első olyan törvénymódosítás a rendszerváltás óta, amely megszünteti a meleg párokkal szembeni eddigi megkülönböztetést, és ez volt az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt jogalkotási témává vált az, hogy elismerést érdemel-e az azonos neműek együttélése. A kormánypártok (MSzP + SZDSZ) és a Fidesz helyeselték a törvénymódosítást, míg a kereszténynacionalista pártok amellett kardoskodtak, hogy az államnak feladata lenne a fiatalokat a heterominták felé orientálni, s ezért veszélyesnek találták az egyenjogúsítást.
A törvénynek sok apró folyománya lehet, de arról szó sincs, hogy az azonosnemű pároknak ettől ugyanolyan lehetőségei lennének, mint a különneműekének. Az élettársi jogviszony a magyar jogban egy olyan viszonyt jelent, amely pusztán attól, hogy a két ember együtt él, fennáll. Nem kell és nem is lehet bejelenteni, hogy "tisztelt hatóság, mi élettársak vagyunk". Ha valami oknál fogva kérdéssé válik, hogy valakik élettársak-e vagy sem, akkor a bíróság megismerkedik a tényekkel, és eldönti, elég erős volt-e a kapcsolat ahhoz, hogy érvényesítse az élettársakra szóló szabályokat. A legfontosabb az, hogy az élettársak a törvény értelmében az együttélésük alatt szerzett vagyont a szerzés arányában birtokolják. Ez is csak annyit jelent azonban, hogy ha a kapcsolat megszűnik és a felek nem tudnak békésen megegyezni s bírósághoz fordulnak, akkor a bíróság e szabály alapján fogja felosztani kettejük közt a vagyont. Van egy rakás olyan szabály, mely szerint bizonyos állami és gazdasági vezetői tisztségeket nem tölthet be az, akinek az élettársa is visel ugyanott valami tisztséget. Azután az élettársak hozzátartozónak is minősülnek, s ezért például nem kötelesek egymást feljelenteni, ha bűncselekményt követ el egyikük, gondolom benneteket nem ez érdekel. Ha egyikük beteg, akkor a másik otthonmaradhat vele egy ideig ugyanúgy, mint bármely más hozzátartozójával. Házasodni továbbra is csak férfi és nő tud, és azonosneműek semmi jogszabály alapján nem juthatnak hozzá azokhoz a jogokhoz, juttatásokhoz és kötelességekhez, amelyeket a házasságban élők élvezhetnek. Nem örököl az élettárs, csak ha végrendeletben hagyta rá a párja, de ekkor is csak az úgynevezett kötelesrészen felüli részt, ami azt jelenti, hogy az elhunyt leszármazóié, szüleié, vagy esetleges házastársáé az örökség fele, míg az élettárs végrendeletileg is legfeljebb a másik felét kaphatja (kivéve a kitagadás esetét). Élettásrak gyermeket sem fogadhatnak együttesen örökbe, hisz erre csakis házasságban élők jogosultak. Az élettárs nem folytatja automatikusan a tanácsi lakás bérleti jogát sem párja halála után. Szóval nem sok. Egyébként mindent szabad két együttélő azonosnemű embernek, amit általában bármely két ember is megtehet. Például lehet szerződéseket kötni vagyonmegosztásról, költségek közös viseléséről. Szabad, de csak mert nem tilos továbbá egyikőjük gyermekét kettőjüknek együtt nevelni. Ha kérdése, problémája van, ha úgy érzi, megsértették jogait, vagy ennek bekövetkeztétől tart, forduljon a Habeas Corpus Jogsegélyhez a 06 30 9965666-os telefonszámon (szerdánként 16-18 óra között), az 1364 Budapest Postafiók 31. levélcímen, vagy emailben: jogsegely@habeascorpus.hu. Juhász Géza, 1996 augusztus 26, 1999 december 19 | ||

English version
