Mi a teendő, ha rendőri erőszak áldozatává lettünk

• A civilizált társadalmakat - többek között - az különbözteti meg a kevésbé fejlettektől, hogy tagjaik, polgáraik az őket ért sérelmeket nem személyesen bosszulják meg, hanem az általuk befizetett adóból működő államnak adják át ezt a feladatot. Ennek a lemondásnak természetesen csak addig van értelme, amíg az állam, illetve annak bűnüldöző szervei nem ímmel-ámmal, hanem tisztességesen, pontosan eleget tesznek az ezzel kapcsolatos feladataiknak.

  Mit tegyünk a támadáskor?

• Ha egy rendőr intézkedik ellenünk, első dolgunk (mert nem lehet tudni, hogy mi következik) az legyen, hogy nézzük meg az azonosító számát, és az egyedi ismerető jeleket. Ne is inkább a bajusz, szakáll meglétét, a hajszínt figyeljük, mert ezek a személyes felismerés (szembesítés) alkalmával nem biztos, hogy segítségünkre lesznek. A bajuszt, szakált le lehet vágni, ha nincs, akkor lehet növeszteni, a hajat is át lehet színezni. Inkább figyeljük a szem színét, az arccsontok, ajak, homlok alakját, az esedeg meglévő színes szemölcsöket (mert: a színes szemölcsöket még a plasztikai sebészek sem szívesen távolítják el, ugyanis fennáll az elrákosodás veszélye), a szemöldök ívelését, a testalkatot, kezek formáját, az esetleges tetoválásokat, szóval az apró, egyedi jeleket.
• Jó, ha az intézkedésnek van szemtanúja. A kérdésekre válaszoljunk jó hangosan, hogy a közelben lévő járókelők, stb. hallják, hogy mit beszélünk.
  

  ... és rögtön utána?

• Ha megvertek, a helyszín elhagyása után segítséget kérhetünk a járókelőktől, de sokkal jobb, ha egy szálloda recepciójába, üzletbe, intzéménybe, cég telephelyre, BKV jegyárusító helyre kopogunk be és elsősegélyt kérünk. A járókelőknél azért jobb egy ilyen fix pont felkeresése, mert az ott épp dolgozó alkalmazottakat utólag könnyebb azonosítani, és így kötelességük tanúvallomást tenni, a járókelő viszont nem biztos, hogy vállalja a kellemedenségeket, ami ezekkel az esetekkel jár.
• Jegyezzük jól meg az időpontot, a helyet, írjuk fel, ha sikexült memorizálni a rendőrök azonosító-számát, rangjelzéseit.
• Ha a ruhánkon rugás vagy ütésnyomok maradnak, azokat ne poroljuk le, a ruhát később, a vizsgálatok lezárásáig, ne mossuk ki. Nagyon fontos az esefleg ruhánkon, testrészeinken ragadt (és a rendőröktől származó) hajszálak, köröm vagy bőrdarabkák, stb. megőrzése.
• Az elsősegély nyújtás után menjünk el a legközelebbi kórház elsősegély osztályára és vetessünk fel látleletet.
• Értesítsük az esetről barátainkat, a jogsegély, lelkisegély szolgálatokat.
• Hazaérve írjuk le az esetet részletekbe menően, így könnyebb lesz később a feljelentés megtétele, és a minket ért kellemetlen élményt is könnyebben tudjuk feldolgozni.
  
• A fenti eljárás hasonló abban az esetben is, ha nem rendőri támadás ért minket, hanem civilek (bőrfejűek, buziverők, stb.) támadtak meg.
• A hallgatást semmiképp nem ajánlom, azzal csak magunknak és másoknak ártunk.
• Fontos tehát, hogy a minket bántalmazó rendőrök egyedi ismertető jeleit jól megjegyezzük, majd a bántalmazás után lehetőleg egy közeli nyilvános helyen kérjünk elsősegélyt, ezzel biztosítva magunknak a későbbiekben tanúkat is.
  

  A feljelentés

• A rendőrök által elkövetett bűncselekmény miatt a feljelentést a fővárosi, illetve a megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak kell beküldeni, címét a telefonkönyv tartalmazza, vagy meg lehet kérdezni a telefonos tudakozótól. Első lépésként érdemes konzultálni a Habeas Corpus Munkacsoporttal, mert ott már volt legalább egy hasonló eset - az enyém. [Elvileg bármely más hatóság is köteles a feljelentést az Ü.Ny.H.-hoz továbbítani, de jobb közvetlenül nekik küldeni. Ismerünk olyan esetet, hogy valaki a rendőrségen tett egy rendőr ellen feljelentést, ami aztán "véletlenül" megsemmisült, amikor fénymásolni próbálták... - JG. megj.]
• A feljelentést meg lehet tenni személyesen vagy ügyvéd útján is. Nem biztos, hogy, főleg kezdetben, szükség van ügyvédi közreműködésre, az ugyanis költséggel jár, és nem mindig hoz kielégítő eredményt. [Hogy mi történt velünk, azt ugyanis mi tudjuk a legpontosabban megfogalmazni. - JG. megj.]
• A feljelentés megfogalmazásában természetesen igénybe vehetünk segítséget. A feljelentés megírásakor kérhetjük személyi adataink elkülönített kezelését. Ez azt jelenti, hogy a feljelentésben csak a nevünket adjuk meg, és egy külön lapon a többi személyi adatunkat. Így a feljelentettek, akiknek később lehetőségük lesz a vádirat tanulmányozására, nem tudják meg pld. lakcímünket.
• Egy másik kérdés, amit tisztázni kell: mikor tegyük meg a feljelentést. Tudni kell, hogy azok a rendőrök, akik bűncselekményt követnek el, agyafúrt gondolkodással rendelkeznek [elég baj, ha csak ők - JG. megj.]. Bevett taktika, hogy az áldozatot vádolják azzal, hogy ő ütött először, tehát ellene erőszakot kellett alkalmazni. Ilyen esetben azonban nekik a jelentésükben, amelyet 30 napon belül meg kell tenni, erre ki kell térniük. Tehát ha 30 napon belül nem tettek jelentést, akkor ellenük nem történt erőszak.
• E 30 napnál nem érdemes tovább húzni az időt, mert amíg az ügyészségtől - ha az helyt adott feljelentésünknek! - az első idézést tanúvallomás tételére megkapjuk, valószínűleg 2 hónap is eltelik, és számolni kell azzal, hogy a bántalmazóinkkal kapcsolatos részletekre az idő múlásával egyre kevésbé fogunk emlékezni. Ekkor be kell mutatnunk, és (másolatban) átadnunk a látleletet is. A hivatalos látleletet a kórházi elsősegélynyújtáskor kitöltött ambuláns kezelőlap alapján adja ki a kórház, miután az ilyenkor szokásos illetéket (kb. 1000 forintot, általában postai csekkes befizetéssel) leróttuk [nem szükséegs nekünk megszerezni a látleletet, azt ugyanis bejelentésünk alapján a nyomozó hatóság is köteles kikérni az eü. intézménytől, s ez nem kerül pénzünkbe].
  

  Az elkövetők azonosítása

• A tanúvallomás megtétele után az ügyészségi nyomozó, aki nem tévesztendő össze az ügyésszel, ellenőrzi az általunk elmondottakat. [A törvény szerint nincs ilyen "ellenőrzés", hanem azt vizsgálják meg, hogy "alapos-e a gyanú". Mégis helyes az "ellenőrzés szó használata, mert a hatóságok sokmindent megtesznek annak érdekében, hogy a rendőröket feljelentő sértettbe belekössenek. - JG. megj.] Ha elmondásunk hitelt érdemlőnek bizonyul, sor kerül az első arcképes "felismerésre bemutatás"-ra. Ez azt jelenti, hogy az ügyészség szerint gyanúsítható rendőrök fényképeit más rendőrök fényképeivel összekeveri, és az így kapott két sorozatból kell nekünk kiválasztanunk bántalmazóinkat. Meg kell jegyezni, hogy a fényképek a rendőrök igazolványképeinek fekete-fehér, ráadásul nem is nagyon jó minőségű fénymásolatai. Az igazolványkép lehet akár több éves is, így lehet, hogy ártatlan angyali arcok fognak ránk mosolyogni, a megismert acsarkodó, gyűlölködő arcok helyett [plusz a rendőrök is öregszenek, bajuszt növeszthetnek, stb. - JG. megj.].
• A fényképes felismerés a következőkből áll: ha a feltételezett gyanúsítottak száma x, akkor 2x számú fényképet lát a panaszos, 2-3 alkalommal, először egy bizonyos sorrendben, másodszor egy ettől eltérő sorrendben, stb.
• Nekem a fényképes bemutatáskor kétszer 11 fényképet kellett megnéznem, amelybe bele volt keverve az 5 "elkövető". A fényképes bemutatáskor nem sikerült azonosítani a bántalmazóimat. Ezzel szemben a személyes felismeréskor csak egyszer, 11 személyből álló sorozatot kellett megtekintenem, így, - mivel kétségeim voltak -, az első sorozatra azt mondtam, hogy nem ismerek fel senkit, azt remélve, hogy talán a másodikban lesznek. Ezzel szemben nem volt második sorozat. Tehát jobb lett volna már az első sorozatból azokat a személyeket megjelölni, akikben bizonytalan voltam.
• Ha a fényképes felismerés sikeres, az ügyészségi vizsgálat a gyanúsított rendőrök kihallgatásával folytatódik. Ha nem sikerül azonosítani bántalmazóinkat, kérjük a személyes felismerés lehetőségét. Ezt az ügyészség vagy elfogadja, vagy nem. Indokként hivatkozhatunk a fényképek rossz minőségére, arra, hogy talán elavultak.
• A személyes felismerés hasonló a fényképes felismeréshez: feláll 2x személy, megtörténik a szemle, majd feláll ugyanaz a 2x személy más sorrendben. A feltételezett elkövetőket más rendőrökkel keverik, úgy, hogy valószínűleg mindkét csoport civil ruhában lesz, akik egy számot tartanak maguk előtt. Két megtekintésre kapunk lehetőséget, amikor a felsorakozott rendőrök előtt elhaladhatunk, őket egyenként szemügyre vehetjük. Beszélni hozzájuk nem szabad (tehát a hangjuk alapján nincs lehetőségünk felismerésre!), a szemle után az ügyészségi nyomozóval kell közölni annak a rendőrnek a számát, akit felismertünk.
• Az én esetemben az ügyészségi nyomozó figyelmeztetett rá, hogy a bemutatott személyekkel nem beszélhetek, de azt mondta, hogy vele és az ügyvéddel viszont igen.
• A megtekintés után az lett volna a normális, hogy az ügyvédnő félrehív és először vele beszélek. Ő ugyanis az én feljelentésem alapján nagyvonalakban azért ki tudott alakítani magának egy képet az elkövetőkről. Így tippeket is tudott volna adni nekem, hogy a második körben kit nézzek meg figyelmesebben. Ezzel szemben ő, amikor én a második megtekintés után már az ügyészségi nyomozónak nyilatkoztam és azt jegyzőkönyvbe vették, csak ezután jegyezte meg, hogy szerinte közöttük voltak az elkövetők, pld. az a magas szőkéshajú akiről a feljelentésemben írtam, jól láthatóan ott volt. Az az igazság, hogy a magas szőkéshajúra nem úgy emlékeztem, hogy nagy pocakja van, különben is ő csak igazoltatott, ezért nem rá figyeltem, hanem a másik háromra, a bántalmazóimra. Azonban, ha azokat nem sikerült felismerni, legalább ezt, mint bűnsegédet, fel kellett volna.
• Én soha életemben nem vettem részt Magyarországon ügyészségi vizsgálaton. Mennyivel jobban szerepelhettem volna, ha tudom, hogy az események hogyan következnek egymás után, mikor, mire kell figyelni.
• Elképzelhető, hogy a rendőrök apró trükköket alkalmaznak külsejük megváltoztatására, tehát figyeljünk ezekre.
• Ha valakit felismerni vélünk, de kiderül, hogy adott időben nem is volt az adott helyen, az ügyészi vizsgáló szerv nem fog hamis váddal gyanúsítani. [Bármivel is fenyegetőzzenek előtte. A nyomozók gyakorta fenyegetőznek minden alap nélkül azzal, hogy hamis vád címén ellenünk indítanak majd eljárást. Azonban ezt a bűncselekményt csak az követi el, aki szándékosan vádol mást hamisan bűncselekmény elkövetésével, miközben határozottan tudja, hogy az illető nem követte el a bűncselekményt. - JG. megj.]
  

  Ha megvannak...

• Ha a személyes felismerés sikeres, a nyomozás következő szakaszában megtörténik a gyanúsított(ak) kihallgatása. Nem valószínű, hogy beismerő vallomást fognak tenni...
• Az ügyészségi vizsgálat után, ha panaszunkat megalapozottnak találták, és sikerült megállapítani az elkövetők kilétét, az ügyészség vádemelési javaslatot tesz a bíróságnak.
• Az eljárás záróakkordjaként következhet a bírósági tárgyalás, és esetleg a fellebbviteli tárgyalás.

Megbüntetik-e az elkövetőket?

• A rendőri bűncselekmények se nem magánindítványosak, se nem magánvádasak. Ennélfogva vádat csak az ügyészség emelhet. A sértettnek nincs módja fellebbezni az ellen, ha a bíróság nem látja bűnösnek az elkövető bűnösségét.
• A rendőrök elleni feljelentéseknek kevesebb, mint tíz %-ában találják meg a tettest, miközben a többi bűncselekmény esetében ez az arány 50% körüli...
• De olyan eset is volt már, hogy a bíróság jogerősen elmarasztalta a rendőrt erőszakos bűncselekmények, például kényszervallatás miatt, mégis megmaradtak rendőrnek.
• Ha azonban az elkövetőket elítélik, a sértett kártérítésre jogosult.
• Ha nem ítélik el a rendőr elkövetőket, de a sértett bizonyítani tudja, hogy őt - a közelebbről nem ismert - rendőrök csakugyan bántalmazták, akkor is jogosult kártérítésre. Büntetőeljárás ilyen esetben nincs, a kártérítés iránt a sértettnek kell polgári pert indítania a rendőrség ellen államigazgatási jogkörben okozot kár megtérítése végett.